Citeramuzsikától volt hangos Szenttamás

Mintegy 150 fellépő, 19 műsorszám 11 településről, felkészítők, szülők, oklevelek, több Aranycitera-díj és sok-sok taps – ezzel tudnánk egy mondatban jellemezni a 2018. május 12-én Szenttamáson lezajlott XXIII. Aranycitera rendezvényt, amelynek ezúttal is a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola adott otthont.

Az előző évekhez viszonyítva a tömegesség mellett (újra) külön kiemelhető a rendezvény színvonala, a fellépő szólisták és csoportok ugyanis kivétel nélkül igen magas fokú tudásról tettek tanúbizonyságot, ami arra enged következtetni, hogy egy új generáció sikeresen továbbviszi majd őseink citeramuzsikájának hagyományát.

A rendezvényt a szervező, a szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ elnöke, Németh Dezső nyitotta meg, és kiemelte, a lassan negyed évszázados múlt már önmagában is szép idő, és bizonyítja azt, hogy annak idején jó úton indultak el, amikor megálmodták a rendezvényt. Az Aranycitera ugyanis mára már igazi citerás mozgalommá nőtte ki magát, és megállja a helyét a vajdasági magyar népzenei rendezvények között. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy az első Aranycitera 1995-ben, a Szenttamáson megrendezett Durindó és Gyöngyösbokréta kísérő rendezvénye volt.

– A rendezvény az első évtizedben folyamatosan nőtt, bővült, sőt nemzetközivé nőtte ki magát. Ezt követte egy válság, de ma ismét bebizonyítottuk, hogy igen népszerű a citera Vajdaságban. A siker köszönhető a lelkes pedagógusoknak, felkészítő tanároknak, tanítóknak, hagyományőrző egyesületeknek, iskoláknak és mindazoknak, akik a háttérből tolják a citerások szekerét. Mi minden évben, ilyenkor május közepén visszavárjuk őket, csak szorgalmasan tanuljanak, szeressék a citerát, a népzenét – mondta a rendezvény fő szervezője.

Őt követően a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának tagja, Linka Gabriella köszöntötte a jelenlévőket. Felszólalásában kifejtette, minden olyan rendezvényre nagy szükség van, amelyen a gyerekek találkozhatnak, bemutathatják tudásukat, tanulhatnak másoktól.

‒ Nem a versenyen van a hangsúly, fontos megnézni, meghallgatni egymást, és örülni. Azt kívánom, a mai délután is úgy teljen el, hogy valamennyien örülünk az itt elhangzó citeramuzsikának – mondta.

Az idei Aranyciterán a meghívott vendégek közül az MNT képviselőjén kívül jelen volt még a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet képviselője, Hajvert Ákos, a szenttamási községi képviselő-testület elnöke, Milena Alargić, a községi tanács tagjai, Szabados Fodor Beáta és Ifjú Zoltán, Kiss Éva, a szenttamási Népkönyvtár igazgatója, valamint a szenttamási civil szféra képviselői.

A csaknem két órán át tartó verseny ezúttal is öt kategóriában zajlott. A műsort az alsós szólisták-kettősök nyitották meg, majd az alsós kisegyüttesek, a felsős szólisták-kettősök, a felsős kisegyüttesek következtek, a sort pedig a középiskolás szólisták zárták. Amíg a kéttagú zsűri (Borsi Ferenc citeraművész és Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió műsorszerkesztője, népzenei szakember) visszavonult, a közönséget és a vendégeket a szenttamási Pitypang Néptáncegyesület tagjai szórakoztatták. A Bodorka leánykórust a Szilke és a Sziporka csoportok követték, végül pedig Salamon Ákos tamburajátékát láthattuk.

Az értékelést megelőzően Borsi Ferenc zsűritag örömét fejezte ki, hogy az Aranycitera a tavalyihoz hasonlóan az idén újra tömeges lett, és hogy új csoportok is megjelentek Szenttamáson. Szerinte ez igazolja a létjogosultságát egy ilyen találkozónak. Kifejtette, egyetért a többség véleményével, hogy igenis szükség van egy ilyen találkozóra, ahol a gyerekek meghallják egymást, ugyanakkor a szakértők is egymás között egy bizonyos módon rangsorolják a teljesítményeket.

‒ Nagyon jó, erős középmezőnyhöz tartozó produkciókat láthattunk, hallhattunk. Ezt viszont csak úgy tudjuk megtartani, ha a szakemberek és a gyerekeket felkészítő csoportvezetők valahol az értékelésen túl is tudnak találkozni és továbbfejlődni. Az biztos, hogy a Durindó és a Szólj síp, szólj! találkozókat követő értékelés egyfajta segítség, de ez nem elég. Mivelhogy intézményesen nincs megoldva ezeknek a szakembereknek a képzése, szerintem maguknak a rendezvényeknek kell kitalálni a módját, hogy mikor és milyen formában találkozzunk. Mert önmaguktól a csoportvezetők, felkészítők nem biztos, hogy tovább tudnak lépni – mutatott rá a citeraművész. Emlékeztetett arra, hogy volt és van továbbképzés, de nem mindenki maradt meg.

‒ Voltak különböző nyári táborok a csoportvezetőknek, de volt, aki nem tudta folytatni, mert nem fért bele az idejébe, vagy egyéb okok miatt hagyta abba. Itt is akad ugyan néhány fiatal, de nekünk magunknak kell elgondolkodni azon, hogyan lehet olyan új szakembereket nyerni, akik szeretnék magukat továbbképezni, hogy ezen és az ehhez hasonló megmérettetéseken jól teljesítsen az általuk felkészített csapat. Mert például egy általános iskolai ének-zenetanár nem biztos, hogy ezeknek a kritériumoknak eleget tud tenni. A népdalok esetében például ismernie kell azok történeti hátterét, táji tagozódását, mert egy fellépésen nem elég az, hogy néhány népdalt egymás mellé rakunk. Tudni kell, hogy milyen dalokat rakunk egy csokorba, és azok hogyan fognak megszólalni. A mi felelősségünk megteremteni a lehetőséget, alkalmakat arra, hogy azok, akik e műfaj iránt érdeklődnek és van energiájuk, továbbképezhessék magukat – magyarázta Borsi Ferenc.

Micsik Béla hangszerkészítő, citeraszakértő és oktató a szenttamási rendezvényt követően elmondta, több év kihagyás után újra részt vett a Szólj, síp, szólj! és az Aranycitera rendezvényeken, és nagy öröm számára, hogy a fellépők (újra) többen vannak.

‒ Az óriási elvándorlás közepette tényleg örülni kell annak, hogy ennyi gyerek újra eljött Szenttamásra, és egyáltalán továbbviszi, élteti a citeramuzsika hagyományát. Mindenképpen dicséretet érdemel a szervező, hogy a mindenkori kihívásokkal ellentétben nem hagyja elveszni a citerajáték kultúráját. Mint citerásnak, számomra különösen fontos ez a verseny, hiszen itt valóban csak citeramuzsikát hallunk. Mi, szakvezetők mindig kíváncsiak vagyunk a ,,termékre”, és itt, Szenttamáson, megnézzük, meghallgatjuk egymást, a gyerekek pedig egy jót játszanak, barátkoznak, megismerik egymást, ugyanakkor meghallják egymás játékát. Más szemszögből nézve pedig tulajdonképpen ez az a hely, ahol tudjuk egymást biztatni, hogy maradjunk, és kitartsunk a citerajáték mellett.

Magyar Ede, a Székelykevei Citerások felkészítője elmondta, az elvándorlás nagyon is érezhető a faluban, az iskolában egyre csökken a diákok száma, ennek ellenére a 2016-ban alakult, 13 tagú citerás csapatból mindössze hárman hiányoznak.

‒ Jómagam a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben citerázom 16 éve. Kovács József, torontálvásárhelyi citeraoktató segítségével sikerült megszervezi, azaz újraindítani a faluban a citerás csoportot. A legfiatalabb tagunk másodikos, a legidősebb nyolcadikos, tehát fiatal, úgymond, ,,friss” csoportról van szó. Legnagyobb sikerünk a tavalyi Aranycitera-díj, az idén viszont a Vass Lajos és az Aranypáva Népzenei Vetélkedőn bejutottunk a középdöntőbe, ami szerintem két év alatt szép teljesítmény. Jelenleg 20 gyerekkel dolgozunk, és ha minden jól megy, akkor szeptembertől, azaz az új tanév kezdetétől szeretnénk még egy csoportot alakítani – dicsekedett Magyar Ede.

A muzslyai Szalma Árpád még csak 12 éves, de már 5 éves kora óta foglalkozik zenével. Mint mondta, öt éve aktívan citerázik, amúgy a zongora és a szintetizátor áll hozzá legközelebb.

– Nem volt könnyű megtanulni citerázni, az egészben talán a húrok leszorítása a legnehezebb. Az iskolában Lele József oktatóval hetente 2-3 alkalommal szokott gyakorolni a csoportunk, ugyanakkor jómagam is, szólóban, gyakorolok. Egyszerűen szeretem – mondta a hatodik osztályos Árpád.

Az idei Aranycitera díjazottjai:

Alsós szólisták – kettősök kategória, 1. helyezés: Rontó Máté  (Szervó Mihály Általános Iskola, Muzslya)

Alsós kisegyüttesek kategória, 2. helyezés (három díj): Bimballó vegyes Citeracsoport (Pitypang Néptáncegyesület, Szenttamás), Kicsi Pipacsok Citerazenekar (Búzavirág Művelődési Egyesület, Bogaras), Haverok Citerahármas (Törökbecse).

Felsős szólisták – kettősök kategória, Aranycitera-díj: Szalma Árpád (Szervó Mihály Általános Iskola, Muzslya), 1.helyezett: Szeles Veronika (Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, Zenta), 2. helyezett: Bálint Rebeka citera és Masa Kitti ének (Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület, Csóka).

Felsős kisegyüttesek kategória, Aranycitera-díj: Kisbanda Citerazenekar (Szervó Mihály Általános Iskola, Muzslya) és a Híres Húros Citeraegyüttes felsősei (Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Bácsgyulafalva), 2. helyezett: Zengő Citeraegyüttes (Pacsér Művelődési Egyesület, Pacsér), Citerahármas (Pitypang Néptáncegyesület, Szenttamás), Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Ifjúsági Citerazenekara (Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, Zenta) és Székelykevei Citerások (Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Székelykeve). 3. helyezett: Búzavirág Citeraegyüttes (Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület, Temerin), Pipacsok Citerazenekar (Búzavirág Művelődési Egyesület, Bogaras), Jégvirág Citerazenekar (Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület, Csóka) és Napsugár Citerazenekar (Palics Magyar Művelődési Egyesület, Palics).

Középiskolás szólisták kategória, Aranycitera-díj: Molnár Zsolt (Pitypang Néptáncegyesület, Szenttamás), 2. helyezett: Szajler Adrián (Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület, Temerin).

A díjátadást követően Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke a tavalyihoz hasonlóan minden pedagógusnak és felkészítő tanárnak köszönőlevelet adott át, és megköszönte, hogy megszerettették a gyerekekkel ezt a gyönyörű hangszert, és olyan generációkat neveltek, akik bárhol, bármikor megállják a helyüket a citeramuzsikában.

A XXIII. Aranycitera támogatói: Szenttamás Község Önkormányzata, a budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, a Forum Könyvkiadó, a Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubjának kézimunkacsoportja, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola és a szenttamas.rs hírportál.