Nagyon jó favágóink vannak

Takács Márta a Vajdaság Erdői Közvállalatot állami támogatás nélkül, biztos kézzel, sikert sikerre halmozva irányítja. Legutóbb a Csúcsteljesítményhez vezető út rendezvényen Miša Atanasijević-díjjal tüntették ki, a közszférában működő vállalatok vezetőinek a legjobbjaként. A 130 ezer hektáros területen gazdálkodó és 1500 dolgozót foglalkoztató óriásvállalat legnagyobb horderejű évi összejövetele az erdésztalálkozó, amit a csodálatosan szép és rendezett delibláti Čardakon tartanak meg májusban. A múlt hét végén a XIII. Erdésztalálkozón volt ökörsütés, szórakozási lehetőség, csapatépítési program, sportolási és rekreációs tevékenység, de legfőképpen favágó verseny, ami egyben selejtezőt is jelentett a közelgő favágó világbajnokságra. A dolgozók körében nagy népszerűségnek örvend ez a találkozó. Hogy ennek mi a titka, erről Takács Márta igazgatónő beszélt lapunknak.

– Hosszú évekre visszanyúló történet az erdésztalálkozó, ami a vállalat születésnapjához kapcsolódik, május 8-ához. Amikor 2002. május 8-án megalakult a Vajdaság Erdői Közvállalat, eldöntöttük, hogy minden évben megünnepeljük a születésnapunkat. Ilyenkor három-négyszáz, de néha ötszáz dolgozó is összegyűlik a cégből, és a sport-, valamint kitermelési pályákon elsősorban versenyeznek, majd amikor megszületik az eredmény, következik az ünnepélyes díjátadó és a barátkozás. Jó hangulatban, vidáman telik a nap, a délelőtt a csapatépítésé, de tulajdonképpen ez az egész találkozó a csapatépítést szolgálja. Nem csoda, hiszen Vajdaság 75 községéből 37-ben van erdőgazdaságunk, nagyon nehéz olyan pillanatot vagy napot megszervezni, amikor az erdőgazdaságaink dolgozói találkozni tudnak. A szétszórtság és a távolság miatt csak ritkán adódik alkalom a közös programra. Ilyen pillanat ez az éves összejövetel.

A sport és a rekreáció mellett nagyon odafigyelnek a favágó versenyre is, hiszen ez előkészület és selejtező is egyben a világbajnokságra.

– Így van. A favágók három kategóriában mérik össze az erejüket, és a közülük kikerülő győztes jut tovább az augusztus 1-jén Norvégiában megrendezésre kerülő világbajnokságra. Ott hat versenykategória létezik, de mi a szerbiai csapat részeként csak háromban szoktunk versenyezni.

Rendszeresen részt vesznek a favágó világversenyen?

– Igen. Kétévente tartják meg. Az egyéves szünetre azért van szükség, hogy fel tudjanak készülni a versenyzők. Az én nevemhez fűződik, hogy a vállalat a korábbi több tíz éves hagyományhoz híven újra benevezett a világbajnokságra, és rendszeresen részt veszünk rajta. Amikor 2005-ben átvettem a cég vezetését, aránylag gyorsan felismertem, hogy nagyon jó favágóink vannak, akik nemzetközi szinten is meg tudják állni a helyüket. Egy merész döntéssel már a 2006-os bajnokságon részt vettünk, és az ott szerzett tapasztalatunkat felhasználva továbbfejlesztettünk csapatunkat. A szakértelem és a tudás, valamint a gyakorlat megvan a favágóinknál, csak az önbizalom hiányzik, meglehetősen lámpalázasak a külföldi megmérettetés során. Mivel rendszeresen versenyeztetjük őket, így hozzájárulunk ahhoz, hogy oldódjon a feszültség. Külföldön azt tapasztaljuk, hogy a versenyzők 95 százaléka profi, nem is foglalkoznak többé a mindennapi favágással, szponzoraik vannak, és csak a versenyre koncentrálnak. Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, de a sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét, és a 2010-es zágrábi vb-n két harmadik helyet szereztünk, majd a 2016-os lengyelországin két ezüstérmet gyűjtöttünk be. Nagyon büszkék vagyunk erre.

Minden számítás szerint most két aranyéremmel kellene visszatérniük Norvégiából.

– Igen. Ha folytatódik ez a megkezdett sikersorozat, akkor így lesz. Mint mondtam, megvan hozzá a felkészültség, a jó technika, a nyilvános szereplés viszont még egy kicsit nehezen megy. De ezt is le tudjuk küzdeni. Fontos nekünk a mostani jó szereplés, hiszen 2020-ban mi leszünk a favágó világbajnokság házigazdái, Belgrádban szervezzük meg.

Az erdésztalálkozóra érkezőket két hatalmas, nyársra húzott bika látványa fogadta a Čardak bejáratánál. Egy ötéves, 500 kilós és egy hároméves, 300 kilós reggelirevalót készítettek így el. A szakácsok csapata (Ranko Eskić, Đura Pešut, Predrag Matijašević és Jozef Maksa) elárulta a titkot, hogy előző nap este 11 óra körül feszítették ki a bikákat, előtte vagy hat kiló sóval besózták, és folyamatosan akácfával tüzelve, mintegy négy köbméter tüzelőt elhasználva készítették a meglepetést a látogatóknak. Kilenc órakor kezdték fejteni le a húst, a felső réteget, ami már megsült, és azt egy különleges pácban még rotyogtatták egy kis ideig, mielőtt a lepénybe került volna. Az is kiderült, hogy a pácba vöröshagymát, fokhagymát, vegetát, babérlevelet, mustárt és persze olajat tettek, minden tökéletesen sikerült, egyedül arra panaszkodtak, hogy az akácfa nagyon füstölt.

A versenyző csapatok három helyen mérték össze erejüket, a közkedvelt, úgynevezett sündisznónyírásban, amikor a farönkről ágakat kellett pontosan és gyorsan motorfűrésszel levagdosni, a másik egy újonnan bevezetett versenyszám volt, a country stílus, amiben kombinálták a gyorsaságot és a pontosságot, függőleges és vízszintes, lábszár vastagságú farönköket kellett bizonyos helyen elvágniuk a sokszor futó versenyzőknek. A leginkább klasszikus favágó versenyszám pedig egy öles farönk volt, melyről háromcentis köröket kellett levágni hajszálpontossággal.

Két győztest avattak, az egyik a zombori rrdészgazdasághoz tartozó apatini ifjú favágó, Ljuban Žilić, aki mindössze 11 hónapja dolgozik a cégnél mint a favágók munkavezetője, feltörekvő tehetség, ezt be is bizonyította, büszkén vette át a díjat, s készül tovább a versenyre. A másik Goran Bojanić, ő már sokkal tapasztaltabb mitrovicai favágó, aggodalmasan nézte a zsűri felmérését, de, mint kiderült, nem volt oka izgalomra, hiszen ő teljesített a legjobban. Pontosan és gyorsan dolgozott. A csapatban volt egy bezdáni magyar favágó is, Nagy János, hat éve dolgozik a cégnél, azt mondta, nem könnyű szakma az övék, de nagyon szereti, ezt bizonyítja a rönkvágásban elért harmadik helyezése is. Egyébként a favágóknak korkedvezmény jár: egy évre három hónapot kapnak.