Zágráb gigantikus hangversenytermében a Vatroslav Lisinski koncertközpontban vendégszerepelt a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) május utolsó napjaiban, a történelem során először. Egyszerű hírnél ez nem lenne több, ha nem tudnánk, hogy ez volt az első alkalom, hogy a világhírű magyar népi együttest láthatta a zágrábi, azaz a horvátországi nagyközönség. S mindezt megfűszerezték azzal, hogy a Horvát Állami Táncegyüttes, a LADO volt a vendéglátó, bemutatva néhány, az alkalomhoz illő számot baranyai és muraközi táncokból.
A két zenekar együtt játszott Pál István Szalonna vezetésével (Varjú Márta felvétele)
Az est fergetegesre sikeredett, a majd 2000 személyt befogadó hangversenyterem közönsége éljenzett, bravózott, a táncok közben tapsolt, mondhatni, ámult-bámult, és a végén állva, nagy ovációval köszöntötte a fellépőket. Erre a páratlan eseményre érkezett meghívó hozzánk a zágrábi Magyar Intézetből, amelynek február óta Dezső János az igazgatója, akit valamennyien jól ismerünk, hiszen korábban a belgrádi Magyar Intézetet irányította, valamennyiünk örömére. Zágráb szívében egy üvegpalotában levő, ízlésesen berendezett, magyar értékeket bemutató irodában fogadott bennünket, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Káptalan-dombon levő, Zágráb jelképeként is emlegetett katedrálisra, igazi nevén a Mária mennybemenetele székesegyházra, amelynek elődjét Szent László királyunk építette. A történelmi múlt szellemét idézve beszélgettünk a nagy esemény előtt, hogy miként sikerült Zágrábba csábítani és a horvát közönségnek bemutatni a Magyar Állami Népi Együttest.
Dezső János a zágrábi Magyar Intézetben (Varjú Márta felvétele)
– A jó szándéknak és a szervezésnek köszönhető, hogy a Magyar Állami Népi Együttes felléphetett Horvátország fővárosában. Mióta Horvátország és Magyarország között diplomáciai kapcsolat van, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy ekkora léptékű eseményre még nem volt példa. Az ország legnagyobb presztízsű koncerttermében, a Lisinski hangversenyteremben, amely majdnem 2000 ülőhellyel rendelkezik, sikerült megszervezni a fellépést. Történelmi és páratlan esemény ez, és külön pikantériája a dolognak, hogy a legnagyobb horvát népzenei együttes, a LADO, vendéglátóként léphetett fel a MÁNE-val együtt, méghozzá különböző tájegységek néptáncegyvelegével és zenéjével. Hoztak ide kalocsai, szatmári, kalotaszegi, somogyi, mezőségi, csíki, csángó, nagyecsedi és küküllői táncokat. A LADO három táncos összeállítással szerepelt, és utolsónak egy közös táncegyveleget láthattunk a két együttestől. A vendégszereplést kellőképpen előkészítettük, a helybeli média tisztességesen foglalkozott vele, hirdették a legnépszerűbb rádió- és tévécsatornák, a leglátogatottabb és -hallgatottabb műsoraikban, beszélgetések készültek, mondhatom, hogy igazi országos attrakciónak számított ez a fellépés – osztotta meg velünk gondolatait Dezső János, a zágrábi Magyar Intézet igazgatója.
A nagy sikerű est után a Lisinski központ ünnepi termében fogadást tartottak, ahol Magyar József, Magyarország zágrábi nagykövete mondott köszöntőbeszédet, és néhány szó erejéig rendelkezésére állt a Magyar Szónak. A zágrábi szereplés történetéről beszélt:
A házigazdák is bemutatkoztak (Varjú Márta felvétele)
A magyar táncosok (Varjú Márta felvétele)
– Ha rövid távon gondolkodom, és visszagondolok a rendezvény megszervezésére, azt mondhatom, hogy nem volt nehéz elintézni, de ha megnézzük az alapokat, azt, hogy honnan indultunk, akkor azt teszem hozzá, hogy egy hosszan tartó folyamat volt ez. Alá tudjuk támasztani a gondolatot, hogy mi, magyarok és a horvátok évszázadokig hosszan együtt éltünk, közös királyság és közös államiság idején, de elfeledkeztünk arról, hogy volt egy 20. század, ami szétválasztott bennünket, a két népet. Most, a jelenkorban rájövünk, hogy mégsem tudunk egymásról mindent, mert a horvátok például nem tudták, hogy van egy Magyar Állami Népi Együttes, és hogy mennyire népszerű, hogy világszerte leginkább megtapsolt, és nemzetközi mércével mérve a legjobb együttesek egyike a világon. Nyolcmilliós közönséggel dicsekedhet, ami nyilván nem két hét alatt állt össze. Kiválóan jelzi, hogy milyen gazdag múlt áll a MÁNE mögött. Mi ezt tudjuk, de a mindennapokban nem figyelünk arra, vajon a szomszéd nép tisztában van-e ezekkel a tartalmakkal, amit most elhoztunk ide, és bemutattuk a nagyközönségnek. Amikor válaszoltak a felvetett kérdésemre, siralmas volt a felelet, mert rá kellett jönni, hogy szinte nem is tudtak eddig a Magyar Állami Népi Együttes létezéséről. A horvát partnereinkkel, amikor rájöttünk, hogy mindkettőnknek van saját híres néptáncegyüttese, eldöntöttük, hogy összehozzuk ezt a sikeres estet, amelynek azt a címet adtuk, hogy Néptánccsokor magyar és horvát módra a MÁNE és a LADO együttműködésével. A Magyar Állami Népi Együttes részéről az első szóra kedvezően fogadták az ötletet, és örömmel jöttek. Nekünk már csak az anyagiakat kellett elintéznünk, amit oly módon tudtunk megoldani, hogy a két ország legnagyobb olajvállalata magára vállalta a szponzorálást. Így lett a MOL és az INA a közös produktum támogatója. Nem emlékszem rá, hogy ilyen nagy volumenű rendezvény mögé két ilyen nagy gazdasági értékkel bíró magyar és horvát vállalat odaállt volna. Az összefogásból egy felejthetetlen est kerekedett ki.
