Ünnepi eseményekkel zárult a Nagy Háború centenáriuma az egykori Isonzó-front déli szakaszán, az olaszországi doberdói karszton és Gorizia városában június utolsó hétvégéjén. Megújult a múzeum a Doberdón, kiállítás nyílt Goriziában – ahol együtt látható a magyar katonák által száz éve hazavitt két üszkös facsonk –, és bemutatták a Tizenkét pokol című filmet is.
A hadszíntér ma
Katonasírok
Amit nagyapáink, dédapáink szóhasználatával Doberdónak nevezünk, az Isonzó-front déli szakaszán található, alig háromszáz méteres magaslaton, azt az olaszok csak Karsztként, azaz Carsóként emlegetik. A száz éve itt folyt öldöklő csaták emlékére a hegy tetején múzeumot építettek, a Nagy Háború Múzeumát, melyben nemcsak saját áldozataiknak, hanem az ellenséges oldalon állóknak is emléket állítanak. A világégés befejezése centenáriumának zárásaként június 29-én adták át a megújult múzeumot, amely most nem pusztán felszerelési tárgyak, fegyverzetek és egyéb eszközök kiállítóhelye. A legkorszerűbb multimediális eszközökkel szerelték fel. Az idelátogató szemszögéből ez fotelokat, háromdimenziós szemüvegeket és fejhallgatókat jelent, amelyek segítségével az egykori harcok közepén találjuk magunkat. Tíz helyzetbe csöppenhetünk bele, melyek nemcsak az olasz, hanem az osztrák–magyar – a háború egy jelentős részében egymás ellen küzdő – katonák szemszögéből is bemutatják a háborút. Utazhatunk például olasz felderítő repülőgépen, átélhetünk egy gáztámadást a lövészárokban, együtt lehetünk a Monarchia katonáival a harcok közepén egy állásban, s bármely epizódba csöppenünk, bármerre fordítjuk a fejünket és a forgószéket, bizony, három dimenzió ez a javából – értesültünk azoktól, akik ott lehettek az eseményen. A hivatalos mellett ugyanis az olasz és a magyar oldalon egyaránt a civil szféra is jelentősen hozzájárul a száz évvel ezelőtti események feltárásához, bemutatásához, nem kevésbé a megbékéléshez, az áldozatok emlékének tiszteletre méltó, együttes ápolásához.
A centenárium okán nagyon sok katona leszármazottja kereste fel a számunkra hírhedt doberdói vidéket
A legkorszerűbb multimediális eszközökkel szerelték fel a Nagy Háború Múzeumát
Egykor hazavitték a magyar katonák a két üszkös facsonkot, most újra a hadszíntér közelében van, június végére visszatért „szülőföldjére”, és három hónapig Goriziában, a Nagy Háború Múzeumában lesz látható
A felemelő rendezvényt a helybeliek a Monarchia csapatainak 1916. június 29-én hajnalban végrehajtott gáztámadásának az évfordulójára időzítették. A doberdói harcokban rommá lőtt, ma újra virágzó San Martino del Carso falu központjából a felkelő nappal fél hatkor indult a meghívottak több mint háromszáz fős menete a hegyi ösvényeken, a megújult múzeumig.
A megemlékező eseményen nagy érdeklődés mellett bemutatták a magyarországi Katonai Filmstúdió és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tavaly elkészült közös filmjét is, a Tizenkét pokolt, mely a Nagy Háború isonzói csatáit dolgozza fel. Ennek forgatásai zömmel az eredeti helyszíneken, a Szlovéniához tartozó Sabotin hegyen, a Doberdón, valamint a caporettói áttörés egy kulcspontját jelentő Kolovrat hegygerincen zajlottak. Május közepétől június 24-ig Budapesten, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban volt látható az a vándorkiállítás, amely az első világháború doberdói hadszínterének jelképét, a San Martino del Carso község közeléből a magyar császári és királyi 46. gyalogezred által hazaküldött emlékfát mutatta be. A fát és a történetét bemutató kiállítást az olaszországi Karszti Barlangász Egyesület által létrehozott, San Martino del Carso községben működő Nagy Háborús Múzeum, illetve a szegedi Meritum Egyesület szervezésében tekinthették meg az érdeklődők. Az eperfa egykor San Martino del Carso régi temploma mellett állt, amelyet a gránátok teljesen elpusztítottak, a növény pedig elszáradt és szétlőtt csonka ágaival jellegzetes terepponttá, a Doberdó-fennsíkon küzdő gyalogezredek harcainak és hősiességének jelképévé vált. Törzsére a következő feliratot helyezték el: „Negyvenhatos fiúk dicsőségét látta e nagy fa, San Martino előtt győztek a hősi fiak.” Az eperfa állandó kiállításának helyszíne a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Június végére azonban újra visszatért „szülőföldjére”. Most három hónapig Goriziában, a Nagy Háború Múzeumában kereshetik fel az érdeklődők, csakúgy, mint „testvérét”, amelyet a szintén a térségben harcoló temesvári 61-esek küldtek haza.
Az év végéig elkészül az adattár
A magyarországi Hadtörténeti Intézet és Múzeumban 5 esztendeje tartó digitalizálási és feldolgozási munka eredményeként jelenleg összességében több mint 1 millió 300 ezer magyar honosságú katonára vonatkozó feldolgozott adatsor készült el. A teljes feldolgozást követően megközelítőleg 1,5 millió hősi halált halt, megsebesült vagy hadifogságba esett katona adatsorára lehet majd számítani. A feldolgozott adatsorok az egységesítést és az adattisztítást követően a tervek szerint egyetlen rendszert alkothatnak a „Magyar katonai áldozatvállalás a Nagy Háborúban” adattárban, amely várhatóan 2018 év végétől szabadon kutatható adatbázisként lesz elérhető. (honvedelem.hu)
„…hősies helytállásuk legyen üzenet a jelenlegi nemzedék számára”
Lövészárok a múzeumban
