Petar Tikvicki és lánya, Ivana (Paszterkó Erika felvétele)
Szombat, Györgyén. Reggel hat óra. Érkeznek az aratók, huszonkét felnőtt- és hat gyermekpár.
És itt van az a tizenöt csapat is, amelyek tarhonyakészítésben fognak versenyezni.
Feldíszített szekerek futnak be magas rangú vendégekkel. Bogdan Laban Szabadka polgármestere a vendéglátója Nemanja Stevanović államtitkárnak a külügyminisztériumból és Senad Mahnutović államtitkárnak a mezőgazdasági minisztériumból. De jelen van Szabadka város több tanácsnoka is.
A közönség is szállingózik, és a csapatoknak szurkolók is egyre többen vannak.
A házigazdák, Stipan és Marija Kujundžić nagy tapasztalattal irányítják a dolgokat. Minden a helyére kerül, kezdődhet a Dužijanca!
Az ötvenedik.
Negyed évszázada már, hogy a katolikus egyház és Szabadka város együtt ünnepli a Dužijancát. Az ideit a város, a köztársaság és a tartomány támogatásával.
A megterített szalmabálák (Paszterkó Erika felvétele)
Mint minden napunk, ez is reggelivel kezdődik. A hosszú asztalt szalmabálákból rakták össze. A bálákon kenyér, szalonna, vöröshagyma, aludtej, só… Alkalmi népviseletbe öltözött versenyzők ülik körül a bálaasztalt, de a vendégek is csipegetnek róla. Kiváló a hangulat, mindenki viccelődik, az aratók a marokszedő lányokat heccelik, a kaszájukkal dicsekednek. A gyerekek a bálákból készült labirintusban futkároznak, kocsikáznak. Sokan megcsodálják a régmúlt aratógépeit, amelyek közül néhány még működőképes.
A reggeli után a házigazda a szokásokhoz híven egyességet köt a gabona learatásáról, a polgármester pedig megkongatja a pásztorharangot, ezzel jelezve a versenyzőknek, hogy elfoglalhatják a kijelölt parcellájukat. Kezdődhet a Dužijanca györgyéni aratóverseny.
Szikrázik a kaszakő, suhan a kasza. A marokszedő lányok, akik közül többet már nemigen lehet lánynak nevezni, fiatalos lendülettel gyűjtik, szedik a lekaszált szárakat.
A nagyfényi Petar Tikcivki már több mint húsz éve vesz részt az aratóversenyeken itthon, Magyarországon, Horvátországban, Boszniában. Most a marokszedő párja Ivana, a lánya. Ő először mutatkozik be. Petartól megtudom a búzakalászkötél fonásának titkát.
Ruža Juhas búzakalászokból font kötele, amellyel a legjobb marokszedőként a búzakévéket kötötte össze (Paszterkó Erika felvétele)
– A búzának nedvesnek kell lennie – mondja, és hozzáteszi, hogy a búzát viszont szárazon könnyű kaszálni.
Ők ketten a második helyet szerzik meg. De ezzel is elégedettek, a Dužijanca ugyanis jól összehangolt párosát, Marinko Kujundžičot és Ruža Juhast nehéz legyőzni. Már jó néhány éve ők a legjobbak.
A harmadik helyet a deronjai Borislav Gojić és Jelena Milenković mondhatja magáénak.
Pavle Kujundžićot, az aratók versenyének egyik bíróját hallgatom:
– A versenyzőknek búzakalászból 19 darab kötelet kellett fonniuk, ezzel kötötték össze a learatott búzát. Ebben a gyorsaság a fontos. A legjobb búzakalászkötél-fonó Tikvicki Petar. Az aratásnál hét szempontot veszünk figyelembe, a gyorsaságot, a kévék kinézetét, hogy csak a két legfontosabbat említsem.
Ruža Juhas tizenöt éve a legjobb marokszedő.
A kicsinyeknek szalmalabirintust építettek (Paszterkó Erika felvétele)
– Már gyermekkoromban is segítettem szüleimnek az aratásban. Hiába jó az arató, ha rossz a marokszedő. Mi, Marinkóval jól összehangolt pár vagyunk. Őt és édesapját 1990 óta a legjobb aratóként tartják számon. Két fia, David és Bogdan is nagyon ügyesek, az apa reményei szerint mindketten továbbviszek e családi hagyományt.
Juca Vuković csupán a hagyományok kedvéért hozta el az évtizedek során megcsempült vizeskorsóját, amelyből régen az aratók oltották a szomjukat.
– Az agyagból készült vizeskorsókat megtöltötték friss vízzel, majd búzakévékkel letakarták, így a bennük levő víz nem melegedett fel – magyarázza készségesen.
A jó tarhonya készítésének titkát is megtudom:
– Tanyán kell születnie, és gyakran készítenie – mondja nevetve az egyik szakács, a tarhonyafőzők pedig hozzáteszik, hogy a jó házikolbász sem hiányozhat a paprikásból.
Térjünk vissza a reggelihez. Marija Vidakovićtyal beszélgetek arról, hogyan készülnek az aratóünnepségen felszolgált finomságok.
A reggeli és az ebéd elkészítésében kicsik és nagyok közösen vettek részt (Paszterkó Erika felvétele)
Rotyog a kolbászos tarhonya (Paszterkó Erika felvétele)
– Télen levágjuk a disznót, annak rendje és módja szerint elkészítjük a szalonnát, a kolbászt felfüstöljük. A szalonnát csak sózzuk, majd aratásig, az aratóünnepségig megfelelően tároljuk. Mi, györgyéni asszonyok nagyanyáink receptje szerint sütünk házi kenyeret. Az aludttejhez való tejet a csütörtöki fejésből tesszük félre. A tejet lehűtjük, majd felforraljuk. Amikor ismét kihűl, annyira, hogy a kezünkkel megfoghatjuk a bögrét, belekeverjük a már kész aludttejet. Persze zománcos edényekben érleljük, szépen letakarva, úgy, ahogy ezt őseink is csinálták.
Marija Kujundžić, az aratóünnepség háziasszonya elmondja, hogy mi volt a nők feladata a verseny előtti napokban.
– A legtöbb időnket a kenyérsütés foglalta le. Többnyire idős asszonyokra hárult a munka. Kevesen vannak, de dicséretre méltó szorgalommal dolgoztak. Száz kilogramm kenyeret sütöttek. Aludttejet is készítettünk, összesen száz litert. Három oldal szalonnát szeltünk fel, mintegy 80 kilogrammot. Annyi élelmet biztosítottunk reggelire, hogy háromszázan jóllaktak belőle, és a később érkezőknek is bőven jutott. Mindig 500-600 személyre számítunk ilyenkor. Ezúttal sem vallottunk szégyent.
Végül ismételjük meg: az idei aratóverseny első helyezettje a györgyéni Marinko Kujundžić és Ruža Juhas. A második a nagyfényi Petar Tikvicki és lánya, Ivana, a harmadik helyezett pedig a deronjai Borislav Gojić és Jelena Milenković aratópáros. A tartományi támogatásnak köszönhetően a versenyzők és a vendégek az idén ingyen ebédelhettek kolbászos tarhonyát.
