Az Erdélyi Hagyományokért Egyesület és a jánoshalmi Szent Anna Római Katolikus Plébánia közös szervezésében közösségépítő tábor volt Jánoshalmán. A helybéli résztvevők mellett Jánoshalma erdélyi (Tusnádfürdő) és délvidéki (Temerin, Szenttamás, Topolya) testvértelepüléseiről érkezett, 13 és 20 év közötti fiatalok vettek részt a tábor munkájában.
A tábor részvevői (Paraczky László felvétele)
A hétnapos tábor részleteiről Süge Zsolt szenttamási hitoktató számolt be, aki tizenöt fiatallal érkezett Jánoshalmára.
– A Gyökereink ápolása nevű projektum célja a határon túli és az anyaországi magyar fiatalok szokásainak, hagyományainak, nemzeti identitástudatának, hitének, erkölcsi értékeinek „összekovácsolása”, megerősítése volt, amihez hét napon át igényes és színvonalas programokról gondoskodtak a szervezők. Az érkezést követően a diákotthoni szállás elfoglalása, Menyhárt Sándor jánoshalmi plébános és Czeller Zoltán polgármester szívélyes köszöntője, valamint az ebéd elfogyasztása után lehetőségünk volt megismerkedni Jánoshalmával. Ehhez az alapokat Bárth János előadásán keresztül hallottuk, majd a plébánia hittantermében különböző játékok segítségével egy kicsit jobban megismerhettük egymást. A másnap délelőtt népdaloktatással telt, ebéd után pedig ellátogattunk Kiskunhalasra fürödni, ahol a különböző termálvizes és úszómedencéket is kipróbálhatták a gyerekek. Az amúgy meleg, nyári időben szemmel láthatólag nagyon élvezték a csobbanást. A következő napon, pénteken a szentmise és a reggeli után egy autóbuszos kirándulás keretében Ópusztaszerre utaztunk, a Nemzeti Történelmi Emlékparkba, ahol a gyerekeknek többek között lehetőségük volt megtekinteni a híres Feszty-körképet, de a Panoptikum, a jurták, a néprajzi múzeum és a skanzen látványossága vagy éppen a Körtvélytó körüli séta is kellemes kikapcsolódást nyújtott mindenkinek. Innen a délután folyamán Szegedre utaztunk, ott egy nem mindennapi módon ismerhettük meg a város nevezetességeit: a Dóm tornyából. Amellett, hogy megmásztuk a mintegy 300 lépcsőt, és megtekintettük a templom csodálatos harangjait, és a toronyból tökéletes kilátás nyílik a városra. A soron következő délelőttön Richter Mátyás atya tartott előadást a gyerekeknek Közösségek szerepe a nemzet és egyház építésében címmel. A témát az előadás után a csoportvezetők kiscsoportos beszélgetések formájában tudták tovább boncolgatni.
Temerin régen és most fotókban (Paraczky László felvétele)
A szenttamási Liliomfi társulat (Paraczky László felvétele)
– Megpróbáltuk rávezetni a gyerekeket a közösség, a közösségi élet fontosságára, formáira, hogy ők maguk mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a saját környezetükben erősítsék közösségüket. A sok érdekes és izgalmas kérdés felvetése jól bizonyította, mennyire fontos kérdés ez számukra. Ebéd után fakultatív programokkal folytatódott a nap, kézműves foglalkozásokkal, sportvetélkedőkkel, társasjátékkal, énektanulással, vacsora után pedig izgalmas számháborúra került sor a város parkjában. Vasárnap a szomszédos településen, Kéleshalmán jártunk, ahol a templom búcsúján vehettünk részt. Az ünnepi szentmisét egy igazán felemelő szentbeszéddel dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskemét érseke mutatta be. Délután a táborzáró előkészületének keretében a jánoshalmi Imre Zoltán Kulturális Központban megnyitottunk egy kiállítást a táborlakók rajzaiból, nemezeiből, fafaragásaiból, gyöngyfűzéseiből, hímzéseiből, képzőművészeti alkotásaiból. Ezt követően a táborzáró program keretében a gyermekek versekkel, színdarabokkal, népénekekkel, népi hangszeres előadással léptek fel, megköszönve ezáltal a jánoshalmiak vendégszeretetét – mondta végezetül Süge Zsolt.
A szenttamási csoport négy műsorszámmal mutatkozott be, a Bódorka leánykórus Szenttamáson összeállított népdalcsokrot énekelt, Molnár Zsolt és Salamon Ákos dunántúli népdalokat játszott citerán és tamburán, valamint a szenttamási Liliomfi színjátszó csoport két előadással, a Mátyás királlyal és a Vásári komédiákkal szórakoztatta a közönséget. A vacsora után az este kulturális programmal, társasjátékokkal, vetélkedőkkel folytatódott. Államalapító Szent István király ünnepén a gyerekek élménybeszámolókat írtak, lehetőségük volt papírra vetni véleményüket, érzéseiket a táborról, néhányat a délután folyamán meg is osztottunk a közösséggel. A legtöbben pozitívan értékelték a tábort, hiszen közülük sokan nem is jártak még Magyarországon, nem találkoztak itteni fiatalokkal, így sokakban mélyreható érzelmeket kavart fel és hozott felszínre az említett beszámoló.
A szenttamási hitoktató elmondta még, hogy a 18 órakor kezdődött, Szent István király tiszteletére bemutatott ünnepi szentmisét Menyhárt Sándor plébános vezette, majd ezt követően az Imre Zoltán Kulturális Központban Jánoshalma Önkormányzata által összeállított ünnepi műsort tekintették meg, amelynek keretében Czeller Zoltán polgármester átadta a Jánoshalma Díszpolgára emlékplaketteket is. Az est a táborlakók záróbulijával folytatódott, amelyen a gyerekek a felhőtlen szórakozás mellett részben már el is tudtak búcsúzni egymástól. A másnapi könnyek és szomorú pillanatok igazolták, hogy a tábor elérte a célját, a mintegy 50 fiatal igazi közösséggé kovácsolódott. Süge Zsolt egyúttal köszönetet mondott a szervezőknek, és háláját fejezte ki a sok szeretetért és törődésért, amit a jánoshalmiaktól kaptak. Ígéretet tett, hogy ezt a közösségépítő tevékenységet itthon is folytatni fogják a saját közösségünkben.
Szenttamás és Jánoshalma testvértelepülések (Paraczky László felvétele)
Arról, hogy a gyerekek hogyan élték meg a magyarországi tábort, két szenttamási diákot kérdeztem. Bezeg Adrea, aki az idén végezte el a nyolcadik osztályt, a táborral kapcsolatban elmondta, annak minden egyes perce feledhetetlen élmény volt számára:
– Elsősorban azt emelném ki, hogy rengeteg új barátot találtam, de ami ennél még fontosabb, az maga a közösségben való élet, annak működése, a sok szeretet és törődés. Szerintem ezt szavakkal nem is lehet megfogalmazni. Mindannyian egy nagy családdá kovácsolódtunk. Mindenki megismerte azt az érzést, hogy nem csupán egy ember a világ számára, hanem egy világ más ember számára. Ezenkívül azt is megtanultam, hogy nem számít, honnan jövünk, melyik városból vagy faluból, milyenek a szokásaink, milyen nyelvet beszélünk, csupán az, hogy milyenek vagyunk – mondta szívére mutatva a 15 éves diáklány.
Tóth Nikolettának az ópusztaszeri kirándulás és a kiskunhalasi medencelátogatás tetszett a legjobban, de mint mondta, a színes és érdekes programok, más népek kultúrájának és a régi barátoknak a jobb megismerése mellett néhány szót még románul is megtanult. – Talán nincs is olyan dolog, amiről a tábor hét napja alatt rosszat mondhatnék. Nagyon jó volt, hogy nem kizárólag ismerősökkel voltunk elszállásolva, hiszen így új barátokra tettünk szert, megismertük a település történetét, új dalokat tanultunk, az esti szentmiséken pedig mindannyian találkoztunk. Jártunk Szegeden, láttuk a Dóm teret és a Dinóparkot, sportoltunk, csocsóztunk, pingpongoztunk és még sok egyéb hasznos dologgal foglalkoztunk. Felemelő érzés volt látni a Feszty-körképet és a történelmi emlékparkot, a táborzárón pedig mindannyian szomorúak voltunk.
