Békét a szívnek, békét a léleknek

Az idén is több ezer zarándok érkezett Doroszlóra szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén a Mária, Keresztények Segítsége egyházmegyei kegyhelyre. A szenttamásiak – immár hagyományosan – szervezetten vettek részt a kétnapos ünnepségen. Pénteken a Szent Mónika közösség tagjai, szombaton pedig a Hagyományápoló Klub tagjai utaztak Doroszlóra. A több rendkívüli buszjárat mellett azonban sokan saját szervezésben személygépkocsikkal érkeztek a kegyhelyre.

A szenttamásiak közül először ft. mr. Tojzán Lászlót, a szabadkai Paulinum nevelőjét és tanárát kértük fel egy gondolat megosztására arról, hogy mit jelent részt venni a doroszlói szentkúti búcsún.

‒ A Paulinumban szokás, hogy a diákokat elhozzuk a búcsúra. Az idén egy 50 személyes busszal érkeztünk, több tanár kíséretében. Nagy örömmel jöttünk, jómagam harmadszor vagyok itt, annak pedig különösen örülök, hogy találkozhatok a szenttamási hívekkel. Mint a szentmise bevezetőjében elhangzott, ez a zarándoklat nemcsak nemzetünket erősíti, hanem hitünket is. Mindannyian tudjuk, hogy magyarságunk példaképe a kereszténység, hiszen Szent István királyunk egész hazánkat Mária oltalmába ajánlotta fel, és most mi is összegyűltünk, hogy Máriának hódoljunk, és lerójuk előtte tiszteletünket – mondta a szenttamási születésű prefektus.

Kisboldogasszony napján Szenttamásról a Hagyományápolók Klubjának szervezésében is busznyi hívő érkezett Doroszlóra. Újra elhozták a klub kézimunkacsoportja által készített két lobogót, valamint a feszületet, amit a körmenetben három fiatal vitt.

Szabados Etelka, a klub oszlopos tagja elmondta, tavaly ugyan nem tudott eljönni, de már sok-sok éve rendszeresen eljön a búcsúra.

‒ Imádkozunk közös anyánkhoz, Máriához, megújulást és feltöltődést érzünk ezen a napon. Régebben a körmenetet is vezettem, felolvastam, és évekig elhoztuk a valóban nagyon szép Szűz Mária-szobrot Szenttamásról, és sokan megcsodálták. Hogy milyen érzés itt lenni? Szerintem ezt nem lehet elmagyarázni. Olyan érzés, mintha megérintene bennünket valaki. Sokat imádkozunk, útközben is, kérjük a Szűzanyát, hogy gondoljon ránk, segítsen át a nehézségeken, adjon erőt ahhoz, hogy jövőre és azután is eljöhessünk erre a szent helyre. Akik pedig valamilyen oknál fogva mégsem tudnak eljutni, ajánlom, hogy a lakóhelyükön lévő templombúcsúba látogassanak, de akár otthon is, imádkozzanak. Békét a léleknek, békét a szívnek. Ez a legfontosabb.

Papp Rózsa, a klub kézimunkacsoportjának tagja elmondta, a két lobogó elkészítésében jómaga is kivette a részét, hiszen ő rajzolta a sifonból készült anyagra a mintákat.

‒ Egyik lobogón Szűz Mária arcképe, a másikon pedig Jézus látható. Kb. négy évvel ezelőtt, tiszta fehér hímzéssel készültek, legtöbbet Pápista Irén dolgozott a munkákkal, egy keveset varrtam én is. Ezeket a lobogókat a  magyarországi Vaskútra is a Mária-szobrok találkozójára is elvittük, és azóta minden évben elhozzuk Doroszlóra is.

A hagyományápoló klub fiatal színjátszó csoportjának vezetője, Robotka Angéla kiemelte, az idén sokkal több fiatal jelentkezett, hogy szeretne eljutni a kegyhelyre, és ez szerinte nagyon pozitív, hiszen a népviseletbe öltözött fiatalok, asszonyok a jövőben is nagyon szeretnék a körmenetben újra vinni a Mária-szobrot, ezt eddig a klub idős tagjai csinálták.

‒ Először azonban szeretnénk megmutatni, hogy a fiatalok tudják, milyen feladat vár rájuk. Úgy gondoltuk, pár alkalommal nálunk a templomudvarban egy-egy körmenet alkalmával ki lehetne próbálni az egész hogyan működik, mire kell odafigyelni, ugyanis a szenttamási szobor igen nehéz. Sajnos az idén már csak egy Mária-szobor volt Doroszlón, és nem lenne jó, ha megszűnne ez a szép hagyomány. Egyébként az előző évekhez viszonyítva az idén sokkal több jelentkezőnk volt, így szombaton mintegy 40 személy számára szerveztük meg az utazást. A klub három fiatalja vett részt a körmenetben. Ketten a lobogókat, egy pedig a feszületet vitte.

A szenttamási Merkovics Péter és Erzsébet mindkét nap jelen volt az ünnepségen. Mint mondták, amikor csak tehetik, mindig eljönnek.

‒ Ez egy olyan hely, ahol az ember leteszi a terhet, felszabadul a gondoktól, lelkileg is feltöltődünk. A Szentkútról csak jót hallottunk, és minden alkalommal viszünk haza szenteltvizet, amelyből egyik lányunk Németországba is visz magával. Amikor ideértünk, először megköszöntük a Szűzanyának, hogy segít bennünket az élet rögös útjain, támogat és erőt ad, utána pedig lementünk a kúthoz, ahol megmostuk kezünket és nagyon fájó karunkat. A másik lányunk is Németországban él, imádkozunk érte, és próbáljuk neki is átküldeni az áldást, az energiát, amit itt kapunk, hiszen az csodálatos, szavakkal talán ki sem lehet fejezni – mondta Erzsébet.

A szombati ünnepi szentmisét követően rövid időre két szervezővel is sikerült beszélgetni. A riportalanyok nevüket elhallgatva elmondták, hogy a kétnapos Mária-ünnep gördülékeny lefolyását ezúttal is több száz önkéntes, civil szervezeti, egyesületi tag biztosította. A munka, a takarítás, főzés, árusítás, a forgalom irányítása szerintük a doroszlóiak számára ,,rutinos” dolog, mindenre nagyon oda kell figyelni, annak érdekében, hogy a vendégeket és a zarándokokat méltó körülmények fogadják. Számításuk szerint a két nap alatt 7-8 ezer zarándok, résztvevő, közreműködő fordult meg a kegyhelyen.