Ünnepi hangulat hatotta át az elmúlt napokban Zentát, amely hagyományosan a zentai csata napján, szeptember 11-én ünnepli a város napját. A sokszínű programok, ahogyan minden évben, idén is már jóval korábban elkezdődtek, lehetőséget teremtve ezáltal a község lakosainak arra, hogy valóban ráhangolódjanak az ünnepségsorozat központi eseményeire, amelyek között rendhagyó kiállításmegnyitók, emelkedett hangulatú irodalmi és zenei programok, látványos zenés-táncos bemutatók, izgalmas sportversenyek, magukkal ragadó hagyományőrző rendezvények és fergeteges koncertek is várták az érdeklődőket, akik mindemellett a város főterén felállított borutca és kézműves vásár standjai között is kedvükre múlathatták az időt; bekapcsolódhattak a XV. Nemzetközi Hőlégballon Találkozó igen sok érdeklődőt vonzó programjaiba; a rendezvénysorozat fénypontjaként pedig megtekinthették a város jeles történelmi eseményének, a zentai csatának emléket állító Zenta, 1697 című rockopera ősbemutatóját, amely a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciójában valósult meg, illetve az azt követő városnapi tűzijátékot is. Az ünnepségsorozat záró napján a községi képviselő-testület városnapi díszülésén átadták a község nyilvános elismeréseit, a Iuventus Pro Urbe díjat, a Pro Urbe díjat, a Pro Urbe életműdíjat és a díszpolgári címet azoknak a személyeknek, akik többéves vagy évtizedes kiemelkedő tevékenységükkel példaértékű szolgálatot tettek vagy tesznek még ma is közösségükért, hozzájárulva ezáltal városuk hírnevének öregbítéséhez, valamint jelenének és jövőjének építéséhez is.
Az, hogy egy adott ünnepet miként élünk meg, elsősorban tőlönk függ, hiszen mi magunk döntjük el, hogy a csomón is kákát keresve próbálunk meg a vélt vagy valós negatív momentumokra és az esetleges hibákra koncentrálva hőbörögni, vagy inkább átadjuk magunkat a pillanat szépségének és az együttlét örömének, felismerve, hogy annak ellenére, hogy sokan sokféleképpen próbálják elhitetni velünk az ellenkezőjét, az a hely, ahol a mindennapjainkat éljük, igenis szerethető és igenis sok örömteli pillanatot meg maradandó élményt képes kínálni számunkra. Mert bármennyire jelentéktelennek tűnik is első pillantásra ez a hozzáállásbeli kérdés, talán éppen ez lehet az első lépés ahhoz, hogy felismerjük annak a fontosságát, hogy lehetőségeinkhez mérten mi magunk is megpróbáljunk hozzájárulni településünk fejlődéséhez és jövőjének szebbé, jobbá tételéhez.
Ahhoz pedig, hogy elinduljunk ezen az úton, igenis kellenek az ünnepek, hiszen – ahogyan Márai fogalmaz – az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme, ezért fontos, hogy felkészüljünk rá, testben és lélekben egyaránt, ugyanis – mint írja – nemcsak a naptárnak van piros betűs napja, az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Márai ennek kapcsán annak a jelentőségére is felhívja a figyelmet, hogy ilyenkor felejtsünk el mindent, és figyeljünk kizárólag az ünnepre.
Gondolatát néhány nappal a zentai városnapi ünnepségsorozat után legfeljebb csak annyival egészíthetjük ki – mintegy következtetésként, vagy ha úgy tetszik, tanulságként, amelyet egyrészt önmagunk, másrészt akár mások figyelmébe is ajánlhatunk –, hogy ne csak figyeljünk az ünnepeinkre, hanem éljük is meg őket a maguk szépségében, mert sokat kaphatunk tőlük, nemcsak egyénenként, hanem közösségként is. Feltéve persze, ha nyitottak vagyunk rá. Ez pedig – bármennyire nehéz is bevallanunk – nem elsősorban a körülményektől, hanem sokkal inkább tőlünk függ.