Valamikor a múlt század hetvenes éveiben Tapavički tanárunk ötlete volt, hogy menjünk Portorožba osztálykirándulásra. A közgazdasági főiskola idegenforgalmi szakának tanulója voltam akkor, többedmagammal. Az ötletet jónak tartottuk, annál is inkább, mert Portorož közel van az olasz határhoz, pontosabban Trieszthez, ahol annak idején a világ legjobb farmernadrágait lehetett venni. Legalábbis mi így gondoltuk. A tanár portoroži születésű volt, tulajdonképpen haza ment, minket pedig magával cipelt, hogy megmutassa Isztria egyik ékkövét.
Még utóidényben is sok a turista (Ótos András felvétele)
Akkor még egy ország voltunk.
Portorožzsal ma már másik ország ékeskedhet, de nemcsak Portorožzsal, hanem Pirannal, Izolával (ha emlékezetem nem csal, az ország legjobb halkonzerveit készítették itt), Koperrel. Volt egy nagyon jó haverom a katonaságban. Civilben másodkapitányként óceánjárókon szolgált a portoroži Splošna Plovba flottáján. Sokat mesélt az utairól. Ljubljanában élt, Portorožban soha sem volt, a hajóra mindig ott szállt fel, ahol éppen az tartózkodott, Japánban, Dél-Ameikában, Afrikában. Ezek a két-három labdarógópálya hosszúságú óriások az Adriába soha sem hajóztak be.
De térjek vissza az osztálykiránduláshoz. Csupán néhány kép, emlék maradt meg róla. A portoroži szálloda (de nem a Palace), a trieszti út a lányokkal – osztályunkban ugyanis csak három fiú volt, hármunk közül csak engem tudtak rávenni arra, hogy velük menjek. Meg is bántam, mert kettőjüknek ellopták az útlevelét, s ebből a határon kisebb baj adódott.
Afrikai viszonteladók járják a szlovén strandokat, olcsó portékájukat kínálják drágán (Ótos András felvétele)
Arra is emlékszem, hogy Portorožban esős idő volt, valószínűleg ősszel jártunk ott, és emlékszem még a Forma Vivára. Akkor már csaknem húsz éve adott otthont a város egy nemzetközi szobrász szimpóziumnak. Az alkotások mind Portorožban maradtak, ezért van rengeteg szobra a városnak, és egy szoborpark is létezik a város melletti Seča faluban.
Mindezek emlékek, de hogy milyen ma Portorož, a szlovén tengerpart, Szlovénia, erről Ótos András fotóriporterünk felvételei regélnek. Annyit elmondott, hogy most, az utószezonban is sok a turista, hogy minden jóval drágább, mint minálunk, hogy sokba kerül a napozóágy és a napernyő bérlése, de nagyon szép a tenger, a városok, a táj, és ezt a pirinyó Adria-részt az is vonzóvá teszi, hogy közel van Olaszország, közel van Horvátország is, Umag, Poreč, és ha arra járnék semmiképp sem hagynám ki a tengerpart legszebb városát, Rovinjt sem.
De a sok szöveg helyett gyönyörködjünk inkább Bandi fotóiban.
Nagy a forgalom a szlovén autópályákon, sokszor okosabb a mellékutakat választani (Ótos András felvétele)
Sorakoznak a bárkák az umagi kikötőben (Ótos András felvétele)
Szarvasgomba mindenben. Szlovéniában állítólag bőven terem (Ótos András felvétele)
A piacok mindig vonzóak a turisták számára (Ótos András felvétele)
Ezek a szűk utcák teszik varázslatossá a tengerpartot, és természetesen az ott élő emberek (Ótos András felvétele)
Rendkívül pedáns ember lehet, aki kiakasztotta a ruhákat száradni: a törülközők egy sorban, majd egy ing, ezt követik a trikók és végül a fehér alsóneműk (Ótos András felvétele)
Még (vagy már?) üresek a hálók (Ótos András felvétele)
Szlovénia egyik legpatinásabb szállodája jelenleg Miodrag Kostić tulajdonában van. 1910-ben nyitották meg, azóta számtalan híres vendég pihent benne, köztük Rita Pavone, Mikisz Theodorakisz, Marcello Mastroianni, Yul Brynner, Orson Welles, Ivo Pogorelić, Sophia Loren, Tito…. (Ótos András felvétele)
Mit eszünk, ha elmennek a turisták? (Ótos András felvétele)
