Az élet habosabb oldalát azok tapasztalhatják meg manapság, akik akár csak egy pillanatra is félre tudják tenni a kisebb-nagyobb problémáikat, nem életelemük a panaszkodás, és igyekeznek felhőtlenül élvezni a másodperc varázsát, az álcázás önfeledt gyermeki örömét, a versengéssel járó izgalmakat vagy a közösségi erő éltető energiáját. Ez utóbbit, bármennyire temetik is felénk manapság, az elmúlt két hét bizonyította, hogy azért még szorult lendület az emberekbe. Merthogy a község szürke hétköznapjaiba évről évre változatos szikrákat csempésznek a községnapi rendezvények. Megmozgatják a csecsemőket, de a már tipegők, az öntudatos ifjúk, az izgalmakat kereső „hétköznapi” emberek vagy akár a szorgos háziasszonyok is találhatnak maguknak érdekes időtöltést. Az ünnep akkor teljes, ha az alapítóknak és a jelen kor építőinek is köszönettel adózik a közösség. Tette ezt Topolya az idén is, arra emlékezve, hogy gróf Grassalkovich Antal 1750 szeptemberében kelt ajánlólevele alapján elrendelte az elnéptelenedett pusztára 200 magyar és szlovák család betelepítését. Tisztelegve az elődök előtt, ebben az évben is elismeréseket, köszönőleveleket kézbesítettek a képviselő-testület díszülésén. Ezt megelőzően megnyílt az idei Topolyai Expo, színes színházi és múzeumi program várta a kicsinyeket-nagyobbakat, kiderült, ki a község legügyesebb horgásza, maratonfutó verseny zajlott, és más rendezvények.
A Topolyai napok programsorozatra a koronát általában a mézkarnevál és az azt követő koncertek helyezik fel évről évre. Ezúttal is már a reggeli óráktól folyékony arannyal meg mindenféle ízes, színes finomsággal és más tarkasággal megrakott standok csalogatták a gyermekeket-felnőtteket a Felvonulási téri szökőkút köré. Délután lelkes „toldimiklósok” vonzották szurkolóikat. Az izompacsirták kamionhúzásban, rönknyomásban szálltak versenybe, illetve egy 20 kg-os tárcsát kellett maguk előtt tartaniuk nyújtott kézzel minél több ideig. Ezúttal is versenyszám volt az autóemelés, illetve több súlykategóriába tartozó kőgolyót kellett egy vasrúdon átemelniük. Kecskés Roni, a topolyaiak, egészen pontosan a zentagunarasiak büszkesége – talán a saját legénybúcsújától megtáltosodva – ezúttal sem vallott szégyent, játszi könnyedséggel utasította maga mögé ellenfeleit. Majd következett a karneváli felvonulás. Valamennyi községi oktatási és művelődési intézmény tagja – ezúttal adai és szabadkai kis vendégekkel kiegészülve – ünneplőben, jelmezben vonult, táncolt, integetett a Fő utcán. Az idén 38 csapatot mutattak be a könyvtár melletti pódium-, majd a Felvonulási téri színpad műsorvezetői. A bevett gyakorlat szerint mindezt megelőzte, hogy Kislinder Gábor községi elnök a topolyai Csáki Lajos Általános Iskola kis tornatermében köszöntötte a felvonuló csoportok képviselőit, majd átadta a város kulcsát a gyerekeknek. Vasárnap a sportok kedvelői és a sportosan átalakított, tuningolt autók vették igénybe a topolyai piac környékét, hogy felbőgessék ilyen-olyan lóerővel dúsított masinájukat.
Jövőre ismét lesznek községnapi rendezvények, ismét lesz Expo, de a gyerekek már most tudják, hogy a karneváli felvonulásnál nincs is jobb, felhőtlenebb móka. A programokról pedig nagyon sok szép és színes képet osztottak meg a szervezők és a szülők a közösségi oldalakon, kedvcsinálónak, valamennyi leendő és volt résztvevőnek címezve.