Az októberi kellemes és kissé szokatlanul meleg időjárásnak mindenki örült, kivéve a gombászokat, hiszen az idei csapadékmentes ősz az ő számukra nem tartogatott nagy mennyiségű erdei kincset. Ettől eltekintve a Tarcal-hegyen nemrégiben megtartották az immár XV. Gombásztalálkozót. A déli órákban szép számban gyülekeztek a látogatók az Ürögi-hágón található információs központ előtt, ahol megtekinthették a gombakiállítást, szárított és friss gombákat vásárolhattak, valamint megkóstolhatták a gombából készült ínyencfalatokat. De amire mégis mindenki türelmesen várakozott, hiszen az illata csak úgy csiklandozta az ember orrát, az a hatalmas bográcsokban főtt gombapaprikás volt. Ðorđe Vojnović, az Újvidéki Gombászegyesület egyik alapító tagja és az esemény főszakácsa, hatalmas fakanállal kevergette a paprikást.
– Az Újvidéki Gombászegyesület kulináris részlegének a vezetőjeként az elmúlt 15 évhez
hasonlóan az idén is gombapaprikást főzök a természetben található gombákból. Két 80 literes bográcsot állítottunk fel. Bográcsonként 15 kilogramm Tarcal-hegyi gombát, mintegy 10 kiló marhahúst és 10 kiló zöldségfélét használtunk fel. A fűszerek közül babérlevelet, borsot, sót, erős paprikát, piros édes paprikát, valamint gulyásleves-fűszerkeveréket adagoltam a léhez. A paprikást mintegy három óráig kell főzni. Először megpirítjuk a hagymát és a húst, felöntjük vízzel, hozzáadjuk a fűszereket és főzzük. A gombát nem kell sokáig főzni, fél órával a vége előtt adjuk hozzá a paprikáshoz. Vörösbort is öntünk az ételhez, egy litert bográcsonként. Többfajta gombából készült a paprikás, mint amilyen a vargánya, amely az egyik legkiválóbb gomba, ebből szárítottat és fagyasztottat is használtunk; déli tőkegomba, ebből van a legtöbb, és nagyon jó illatot ad a paprikásnak; sárga gévagomba, amelynek nagyon finom íze van, és a csirkehúsához hasonlít; továbbá kucsmagomba; nagy őzlábgomba; sárga rókagomba; galambgomba; kékhátú galambgomba; sötét trombitagomba; késői laskagomba… A tavalyi találkozón sült őzlábgombát is kínáltunk a jelenlevőknek, de az idén szeptemberben és októberben nem volt sok csapadék, így kevesebb gomba termett a természetben – mondta a főszakács.
Minden évben egyre több látogatója van a gombásztalálkozónak, a látogatottságot az időjárás is nagyban befolyásolja. Amikor szép az idő, akkor természetesen többen kimennek a természetbe. De már olyan eset is előfordult, hogy havazott, mégis megtartották a találkozót, és akkor is voltak érdeklődők, tudtuk meg a szervezőktől. Az Újvidéki Gombászegyesület hivatalosan 2004-ben alakult meg, megalapítója dr. Ljubomir Jovanović.
– A hivatalos megalapítás előtt 5-6 évvel néhányan összefogtunk, és amatőr gombásztársaságként működtünk. Az újvidéki gombászegyesület az elsők között alakult meg Szerbiában, manapság mintegy 15 társaság létezik hazánkban. Mi ezen a vidéken különböző rendezvényeket szervezünk, és megpróbáljuk közelebb hozni e csodás erdei világot az emberekhez. Ez egy hobbi is, hiszen járjuk a természetet, közben társalgunk, barátkozunk. Az elmúlt évek folyamán az újvidéki és a belgrádi egyetemek mikológusaival húsznál is több kiállítást szerveztünk, amelyekre nemcsak az amatőr és a professzionális gombászok, hanem a polgárok is eljöttek. Jelenleg társaságunknak mintegy 70 tagja van, amelynek több mint a fele igen aktív. Igyekszünk minél több embert felkarolni és minél több emberhez közelebb vinni a gombák gyönyörű világát. Az idei 15. Gombásztalálkozón egyesületünk mintegy 80 fajta gombát állított ki, az újvidéki gombászok mellett eljöttek Krupanjból, Banja Koviljačáról, Petrovac na Mlaviról és Nišből, valamint a belgrádi gombásztársaságok tagjai is. Sajnos az idén a legkevesebb fajta gombát mutattuk be, hiszen az elmúlt két hónap igen száraz volt, de olyan kiállításokkal is dicsekedhetünk, ahol több mint 200 fajta gombát láthattak az érdeklődők – vallotta az egyesület megalapítója.
Az újvidéki gombászok évente kétszer szerveznek kiállítást, júniusban van a nyári kiállítás, amelyet a belvárosi Duna-parkban tartanak meg, valamint októberben az őszi kiállítás, amelynek az Ürögi-hágón van a színhelye. Ezenkívül 10–15 fős csoportokban járnak gombát szedni, valamint minden hónap első keddjén összejöveteleket tartanak.
– Az egyesülethez bárki csatlakozhat, akit érdekelnek a gombák. A fiatalokat is szeretettel várjuk, hiszen az ő számukra is fontos, hogy megismerjék a gombák érdekes világát. A gombászás izgalmas folyamat, hiszen sok időt töltünk a természetben, és megismerjük a különböző fajokat. Amikor a gombák fogyasztásáról beszélünk, nagyon fontos, hogy ismerjük azokat, amelyek nem ártalmasak az egészségre. Sok gomba ehető, de még több fajuk nem ehető, mintegy tíz százalékuk pedig mérgező. A mérgező gombák nagyon veszélyesek, hiszen megbéníthatják az embert, valamint halálos kimenetelű esetek is történhetnek. Ezt a hobbit komolyan kell venni, jól kell ismerni a gombákat, felelősségteljesen kell bánni velük. Aki nem gombaszakértő, annak nem szabadna gombát szedni a természetben. Azért léteznek a gombászegyesületek, hogy felvilágosítsák és oktassák a polgárokat az egyes gombákkal járó veszélyekről is – hangsúlyozta Ljubomir.
A természetjáróknak hatalmas előnyt jelent a gombák ismerete. Pupovac Erzsébet és férje nagyon szereti a természetet, az évek folyamán a Tarcal-hegyet keresztben-hosszában bejárták.
– A séták alkalmával útközben nagyon sok fajta gombát láttunk, de nem szedtük őket, hanem azon töprengtünk, milyen jó lenne, ha ismernénk a fajtákat. Az Újvidéki Gombászegyesületnek négy éve vagyunk a tagjai, nagyon sok érdekességet megtanultunk a gombákról, és most már bátran merjük szedni is őket. Mi valójában összehoztuk a természet iránti szeretetünket a gombaszedéssel. Szerbia-szerte járunk gombásztalálkozókra és kirándulásokra, és olyankor nagyon jól érezzük magunkat. Hazánkban sajnos nincs megoldva a gombák ellenőrzése a piacon, Magyarországon már igen, ami azt jelenti, hogy a gombaszakértő átnézi a gombákat, mielőtt a piacra kerülnek. Akik szabadon szedik a gombát, azoknak a kosarát is átnézik, és ha csak egy mérgező gombát is találnak köztük, akkor eldobják az egész kosár tartalmát. Nálunk sajnos még nincs ilyen felügyelet, de az egyesület dolgozik ezen a kérdésen. A rengeteg felszólítás mellett az idén is történtek gombamérgezések. Az emberek nem veszik komolyan a gombaszedés fogalmát. A Tarcal-hegyen is megtalálható a párducgalóca, amely halálosan mérgező. A tünetek néha két hét után is jelentkezhetnek. Aki túléli a gombamérgezést, annak egész életében ellenőrzésekre kell járnia, hiszen károsodik a veséje és a mája. Sokszor a gombákat össze lehet téveszteni, mert némelyik fajuk nagyon hasonlít egymásra. Ezért is fontos jól ismerni őket. Mindenki, aki gombaszedéssel szeretne foglalkozni, a legjobban teszi, ha csatlakozik az egyesülethez, hiszen a szakértők segítségével rövid idő alatt nagyon sok mindent meg lehet tanulni – mondta Erzsébet, aki egyébként különböző finomságokat is készít a gombákból.
– Az egyesületből páran összefogtunk, és az idei találkozóra gombás ínyencségeket, kóstolókat készítettünk, vargányából krémet és sós süteményt, a májgombából pedig édes süteményt. A látogatók megrohamozták a pultot, ami azt jelenti, hogy finomak voltak a specialitások. A gombák fogyasztása azért jó, mert a kalória- és a zsírtartalmuk alacsony, nagyon sok vitamint, ásványi anyagot tartalmaznak, gyógyhatásuk is van, valamint változatosabbá teszik az ember étrendjét. Az én családomban mindenki szereti a gombát, hetente háromszor is kerül az asztalra. A gombára nem főételként kell tekinteni, a gomba valójában fűszer – hangsúlyozta Erzsébet.
A Tarcal-hegyen több mint 1600 fajta gombát tartanak nyilván, ebből mintegy 30 fajtánál már bizonyított a kiváló gyógyhatás. Az újvidéki Természettudományi-matematikai Karon további gombafajtáknál vizsgálják a lehetséges gyógyhatást, hiszen minden bizonnyal léteznek még olyan gombák hazánkban, amelyek gyógyszerként hatnak az ember szervezetére. Az idén a nyár eleje volt az az időszak, amely kedvezett a gombák fejlődésének, szaporodásának, hiszen sok eső esett. Ennek köszönhetően pedig két új fajta gombát fedeztek fel a szakértők a Tarcal-hegyen, méghozzá olyan gombákat, amelyekkel eddig még nem találkoztak egész Szerbia területén.
A cikkhez fotógaléria is kapcsolódik, amely itt érhető el.