Vajon mennyire szolidáris Európa az őshonos kisebbségekkel? Csupán addig figyel oda az Európai Unió az adott állam viszonyulására a kisebbségekhez, amíg egy-egy ország leteszi a vizsgát az uniós felvételi során, azután mindez feledésbe merül. Egyedüli pozitívumnak az nevezhető, hogy az emberi jogok deklarálásán keresztül rögzítik, hogy az őshonos kisebbségek tagjait, mint egyéneket, megilleti ez a jog. Nem létezik pontos definíció sem a közösségi védelemre, sem a végrehajtási kontrollra. Így foglalható össze Szili Katalinnak a határon túli autonómiaügyek egyeztetési eljárásaiban közvetítő miniszterelnöki megbízottnak a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet rendezvényén, a Kárpát-medencei magyar jogvédelem című konferencián, a Mennyire szolidáris ez az Európa az őshonos kisebbségeivel? tematikájú előadásának felvezetője. Az érdekes beszámoló után Szili Katalin interjút adott a Magyar Szónak.
Szili Katalin (Fotó: Varjú Márta)
Az eltelt időszakban azonban úgy tűnik, hogy mégis történt némi előrehaladás és elmozdulás az őshonos kisebbségek jogainak kezelése tekintetében Európában.
– Az elmúlt egy év – fogalmazhatunk úgy is – a nemzetpolitika tekintetében, magyar részről Európában az előterjesztett kezdeményezések éve volt, hiszen 2017 végén Magyar Anna, Csongrád megyei alelnök asszony volt a képviselőtársam. Az Európai Régiók Kamarájánál nyújtott be egy határozatot, ami az őshonos kisebbségek anyanyelvhasználatáról szól. Az idén januárban elfogadták az Európa Tanácsban Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak a kezdeményezését, s ez ugyancsak a Nyelvi Charta ratifikációjának a szükségességét irányozza elő azokban az országokban, amelyekben ez még nem történt meg, és a diszkrimináció mentességét kéri a nyelvi jogok tekintetében. Egy érdekes megoldást is beterjesztett: alapítsanak egy díjat, amelyet azoknak az országoknak adományoznának, amelyekben élen járnak a nyelvi jogok érvényesítésében. Természetesen fontos volt a Csáky Pál képviselő úr által februárban beterjesztett és az Európai Parlament által elfogadott határozat, amely már említi és megkülönbözteti a státust az őshonos kisebbségek és bevándorló közösségek tekintetében. November 13-án hagyta jóvá, ugyancsak az Európai Parlament, azt a kisebbségi minimum standardokról szóló kezdeményezést, amelyet Nagy József európai parlamenti képviselő úr terjesztett be. A beadványában rámutatott arra, hogy szükséges azon minimum követelményeknek és azok kereteinek a megfogalmazására, amelyeket Európában a kisebbségek irányába be kell tartani. Kezdeményezte azt is, ami szintén több helyen már rögzített kívánalom, hogy olyan szabályok szülessenek az Európai Unióban, amelyek kötelező erejű szabálynak számítanak, és alkalmazásuk elmulasztása szankciókkal párosul. Másként fogalmazva: legyen jogkövetkezménye annak, ha valaki nem tartja be.
Mindez tényleg dicséretes, nagyon szép és jó, de feltevődik a kérdés: utána mi fog történni?
– Jómagam a feladataim között elsősorban azt fogalmaztam meg, hogy nekünk folyamatosan napirenden kell tartanunk ezt a kérdést, hiszen hiába fogalmazzák meg a kisebbségi közösségeink az autonómiai igényüket, ha nem találjuk meg akár a bilaterális kapcsolatokban, akár az európai keretek között azt a támasztékot, ami nemcsak hivatkozási alapként, hanem fundamentumként is elősegíti azoknak az egyezményeknek a létrejöttét, amik az autonómiát biztosítják. Lett légyen szó akár területi autonómiáról, akár kulturális autonómia biztosításáról. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nyilván ebben Vajdaság mégis egy zászlós hajó a Kárpát-medencében. Ha körbenézünk, akkor mint autonómia a vajdasági autonómiában, az MNT egy kitüntetett jogkörrel élő, lehetőségekkel rendelkező tanács, mely egy tipizálás szerint adminisztratív autonómiának felel meg, másrészt pedig teljes körű kulturális autonómiának tekinthető, hiszen a források fölött rendelkezik a közösség, mert megvannak a lehetőségei a kulturális, az oktatási, a média és a nyelvhasználat területén nemcsak javaslatot tenni, hanem döntéseket hozni és azokat végrehajtani. Megvan a saját intézményrendszere, úgyhogy én azt hiszem, hogy ez követendő példa a Kárpát-medencében élő többi magyarság számára.
Az idén volt nálunk a nemzeti tanácsi választás, és új összetételű magyar MNT jött létre. Milyennek értékeli az elért eredményt?
– Gratulálok! Őszintén, tiszta szívből gratulálok! Én csak azt sajnálom, hogy a kampányban olyan személyeskedésig menő magyar–magyar elleni harcok folytak, amiről én úgy gondolom, hogy nem igazán segítette a további építkezés lehetőségét. Hiszen addig, amíg mi, magyarok egymást próbáljuk ellehetetleníteni ebben a helyzetben, nyilvánvaló, hogy a többségi társadalom hátradőlve figyeli ezt a folyamatot. Én azt tartom katasztrofális dolognak, hogy olyan mértékű kampány volt, és szlogen született, mint ami Pásztor István elnök urat is személyében érintette, és ebben a tekintetben csak együttérzésemről és szolidaritásomról tudom biztosítani az elnök urat. Gyalázatos volt, sértette az emberek hitét, nagyon csúnya megnyilvánulás az ilyen. Mit várjunk ezek után azoktól a nemzetektől amelyeknek az állampolgárai, a többségi társadalomtól, ha egyszer a saját vérünk ilyen módon, az emberi mivoltában próbál meg valakit ellehetetleníteni. Észhez kellene térni, végre már!
A lassan elmúló esztendőre visszatekintve mi a tapasztalata, hajlandó-e Európa az őshonos kisebbségeket másként kezelni a jövőben?
– Ebben a kérdésben előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. Már csak azért is, mert manapság érezhető, hogy a bevándorló kisebbségek összemosásra kerülnek az őshonos kisebbségekkel. Ez az ellentmondásos helyzet mindenképpen ki fogja kényszeríteni azt, hogy az őshonos kisebbségek egységesen felemeljék szavukat. Az előadáson mutattam egy térképet, amely az elégedetlen kisebbségi közösségekről szól. Ha ők összefognának Európában, az jelentős és hatásos közösségi fellépés lehetne, hiszen majdnem hatvanmillió emberről van szó. Én bízom benne, hogy egyrészt az Európai Parlament olyan összetételű lesz, amely inkább a nemzetek Európájában hisz, és a nemzetek Európáját preferálja, mint az egyesült Európát. Már csak azért is, mert nagyon jól érezhető, hogy az egyesült Európa képtelen bármit kezdeni, mondjuk a migránskérdéssel, akkor miként várható el, hogy a helyzet ura legyen bármilyen más kérdésben. A másik dolog, amit még fontos összetevőnek tartok, az pedig az őshonos kisebbségek és a bevándorlók közötti különbségtétel fontossága. Hiszen azok, akik a szülőföldjükön szeretnének élni, boldogulni, itt európai polgárként, szerintem nyilvánvaló, hogy mindenképpen elsőbbséget kell hogy élvezzenek a saját őshazájukban. Hangsúlyozva szeretném elmondani, hogy ezúttal nem a valódi menekültstátusokról beszélek, hanem azokról, akik illegálisan úgy keresnek Európában otthont, hogy új közösségként vagy egyénként kerülnek ide, de elvárják, hogy mindenki hozzájuk alkalmazkodjon. Sajnos úgy tűnik, hogy az ő közösségi jogaik fontossági sorrendben mintha előrébb lennének az Európai Unió listáján, mint az őshonos kisebbségeké.
Tudna példát mondani erre?
– Stockholmtól nem messze egy iskolában azért nem játszották el évzárón a himnuszt, mert az igazgatónő azt mondta, hogy nem akarja az ott élő bevándorolt kisebbségek lelki világát vagy érzelmeit ezzel megsérteni. Szerintem ez nagyon jól jelzi azt, hogy itt keresnek hazát, de nem ők idomulnak, vagy nem ők próbálnak alkalmazkodni az európai kultúrához, hanem elvárják azt, hogy akik ott élnek, azok alkalmazkodjanak őhozzájuk. Sajnos sok esetben én azt látom, hogy erre partnerekre is találnak. Alapvetően az a fő gond, hogy nekünk kell tolerálni mindenki másnak az elvárásait, visszafelé pedig ez nem működik. Ez olyan, mint amikor valaki visszaél a vendég jogával. Eljön hozzám vendégségbe és nem a helyi családi szokásokhoz alkalmazkodik, hanem pl. a feje tetejére állítja az asztalt vagy éppenséggel felgyújtja a függönyt.
A jövőre nézve miben reménykedik?
– Európai parlamenti választás lesz. Remélem, hogy Izsák Balázs – Dabis Attila-féle polgári kezdeményezés pozitív elbírálást kap az Európai Bizottságtól, ami azt jelenti, ha ebben az ő javukra döntenek, akkor a polgári kezdeményezéshez aláírásokat lehet gyűjteni. Talán jó is lenne, ha éppen az Európai Parlamenti választások idején történne mindez, mert pezsgőbbé lehetne vele tenni a mozgósítást a kampányra. A jövőben nagyon fontosnak tartom a fiatalok megkérdezését, hogy ők az autonómiáról mit gondolnak, és számukra mennyire fontos az európai szubszidiaritáson túl az, ami a közösségi autonómiát jelenti. Nagyon szeretném, ha sikereket érnénk el az európai tanácsi elnökségre való felkészülésben, ami feltételezem, jó esély lenne arra, hogy egyfajta közös egyezménnyel megteremtsük Európában az együttműködést mindahhoz, hogy az őshonos kisebbségek tekintetében is kooperációt indíthassunk el, komoly eredményeket érhessünk el. Ehhez viszont nemzeti elkötelezettségű képviselőket kell küldeni az Európai Parlamentbe – mondta el Szili Katalin.
