A 2011 óta létező budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet kiemelt feladatai közé tartozik a nemzetpolitikai vonatkozású kutatások kezdeményezése és összehangolása, amelyet a saját és más kutatóműhelyek bevonásával készítenek el. Az oktatási és gazdasági kutatások mellett a külhoni magyarság esetében az érintett magyar közösségek demográfiai és nyelvi folyamatait vizsgálják, a külhoni magyar pártok választási eredményeinek és az autonómia törekvéseinek, a kisebbségi jogok betartásának, valamint a migrációs eredetű magyar diaszpóraközösségek múltjának és jelenének tudományos feltérképezése is hozzátartozik az intézet profiljához. A naprakész és célirányos gyors elemzéseken és háttéranyagon túl az NPKI tanácsadással, véleményezéssel és az eredmények összegzésével foglalkozva igyekszik segíteni a magyarországi és a külhoni magyar politikai szereplők munkáját.
A kezdetekről Kántor Zoltán, az NPKI igazgatója, egy budapesti tanácskozás alkalmával szívesen állt a Magyar Szó rendelkezésére, hogy értékelje az eltelt esztendőben kifejtett tevékenységüket.
– A kutatóintézet szempontjából nagyon intenzív évet zárunk, mert szerencsére meglehetősen sok kutatási projektumot tudtunk elindítani és befejezni. Kiemelném az óvodafejlesztéssel kapcsolatosat, ahol demográfiai és beiratkozási szempontból vizsgáltuk meg a trendeket. A kiadványunkban megtekinthető mindaz, hogy hol csökkent, hol stagnált és esetleg hol növekedett az óvodáskorú magyar gyermekeknek a száma. Kikértük az óvodákat irányítóknak és a szülőknek a véleményét, hogy milyen irányba és hogyan kellene fejleszteni tovább, és a felmerülő problémákat is igyekeztünk lokalizálni. Ennek alapján fogalmaztuk meg a kiadványunk végén a tanácsot, hogy az államtitkárság mi mident támogathat és a helyiek számára is mi az, ami inspiráló lehet. Felmértük, hogy mit gondolnak a szülők az óvodáról, és elkezdtük a családkutatást a családok évével kapcsolatosan. Még nincsenek meg az eredmények, de vizsgáljuk a külhoni magyarság házasodási trendjét, a külhoni magyar fiatalok értékpreferenciáit és a vegyes házasság kérdését is, valamint a gyermekvállalási tendenciákat. Ebben a kérdésben az idén is konkrét javaslatokat fogunk megfogalmazni, hiszen eddig a kutatás fele zajlott le.
A szórványban élő magyarsággal foglalkoztak-e?
– A korábbi kutatásokra építve most – együttműködésben más kutatóintézetekkel – a kárpátaljai szórvány kérdését vizsgáltuk meg, ahol elsősorban azt szorgalmaztuk, hogy minél jobban megfogalmazódjon a szórványosodási feladat. Ebben az esetben a nemzetpolitikai cél az, hogy a kutatásra építve olyan programokat fogalmazzunk meg a helyiek véleményét kikérve, amelyeknek köszönhetően a magyar állam segítségével nyújtott támogatással a szórványosodási folyamat lassítható, esetleg visszafordítható legyen. Bízom benne, hogy ez majd mintául szolgál más külhoni közösségek számára is.
Az a szokás önöknél, ha a külhoni magyarságnál választás van, ami rendszerint vasárnap történik, akkor hétfőn Budapesten sajtótájékoztatót és értékelőt tartanak.
– Valóban mindig, amikor választások vannak, akkor vizsgáljuk a választási eredményeket, most legutóbb a szlovákiai önkormányzati választások esetében tettük ezt, de korábban volt rendezvényünk a magyar nemzeti tanácsi választások után is. Fontos tevékenységünknek tartjuk azt is, hogy még a kampány idején elmegyünk a külhonba, amikor meghívnak bennünket egy-egy eseményre, különböző alkalommal, ilyenkor elmondjuk a felhalmozott tudásunkat és tapasztalatot gyűjtünk össze. Voltam a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett szakiskolás program eredményének a bemutatóján, ahol láttam, hogy nagyon sok jó dolog történt az utóbbi időben ezen a téren. Egy-egy szakiskola esetében a kevés pénznek is tudnak örülni, és nagy segítségnek számít, ha mondjuk egy műhelyt fel tudnak újítani. Legfontosabb talán számomra – és ez tetszett a legjobban –, amikor az igazgatók elmondták, látják hogy a tanárok részéről fokozódik a lelkesedés, és az a lelkesedés átragad a hallgatókra is. Köszönhető mindez a vajdaságiak és a Magyarország közötti együttműködésnek.
A sokrétű munkájukról nemcsak rendezvényeken számolnak be, hanem kiadványok formájában is?
– Természetesen. Az intézetnek van egy szakmai folyóirata is, a Kisebbségi Szemle. Abban jelenik meg a külhoni magyarságra és a magyar nemzetpolitikára vonatkozó minden fontos kérdés. Gondolok itt akár a romániai centenáriumra, vagy a nyelvhasználatra, a szórványról szóló tanulmányra, de a Vajdaságra vonatkozó tanulmányokra is. Feladatunk a háttéranyag készítése az államtitkárság számára. Szerteágazó tevékenységünk közé tartozik még a nyári egyetem szervezése, az NPKI a Kisebbségi Jogvédő Intézettel közösen a tusnádi táborban egy hétig sátrat működtet, ahol 70 előadó osztotta meg gondolatait a nemzetpolitika legfontosabb témáiról. A kutatásaink és a tudományos munkánk során igyekszünk úgy vizsgálni egy-egy kérdést, hogy a nemzetpolitika működtetői számára az hasznos legyen, mint a magyarságra, mint a helyiekre nézve. Rengeteget dolgozunk együtt külhoni kutatókkal, Vajdaságban is több projektumban helyiekkel működünk együtt, hiszen nekik van terepismeretük, ők tudják, hogy az adott környezetben mi hogyan működik. Számunkra viszont az a fontos, hogy az államtitkárságnak az összegzésben kimutassuk, hogy pontosan mit tudtunk megvizsgálni és mi az, amit még nem. Ha az utóbbi eset merül fel, akkor azt is fel kell mérnünk, hogy hogyan kell tovább haladni, kihez kell fordulni, hogy mindennek utánajárjunk.
Úgy érzi, hogy az eltelt esztendő az intézet fennállása óta a legintenzívebb volt?
– A múlt év és a tavalyelőtti év, tehát az utolsó két év volt a legintenzívebb. Még több kutatást sikerült beindítanunk. Megvan már a tapasztalatunk, a rutinunk, a meglévő kutatásokat össze tudjuk kötni a korábbiakkal, építkezünk. Rengeteg ötletünk van a jövőre nézve.
Elárulna ebből valamit?
– Azt tapasztaljuk a Kárpát-medencében, hogy a magyarság ugyanolyan arányban vesz részt egy-egy választáson, mind az adott országban élő többség. Meggyőződésem, hogy meg kellene vizsgálni, mit lehetne tenni azért, hogy ha a magyarság valamit akar, akkor bizony nagyobb arányban járuljon az urnák elé. Biztos izgalmas lenne kikutatni a nem szavazóknak a hozzáállását. Ez az összes külhoni magyar közösségre jellemző. Hosszú távon én ezt a hozzáállást meglehetősen veszélyesnek tartom, és biztos vagyok benne, hogy valamit tenni kell ellene. Minden bizonnyal további vizsgálatot folytatunk a Kárpátalja esetében a legnehezebb sorsban élő magyar nemzetrész sorsát illetően. Folytatódni fog a családok évéhez kapcsolódó feltérképezés. Minél pontosabban szeretnénk megtudni, részletekbe menően, helyi szinten, hogy hol a legmagasabb arányú a vegyes házasságot kötők és a vegyes házasságban született gyermekek száma. Vizsgáljuk majd, hogy milyen óvodába és iskolába járatják a gyermekeket, abból a meggondolásból kiindulva, hogy hogyan is lehetne megerősíteni a külhoni magyar közösséget. Sokszor előfordul, hogy mi tudunk általános szintű, átfogó javaslatokat adni, de együttműködve a közösségekkel, akik a terepen jobban ismerik a helyzetet, velük együtt ezt tovább tudjuk gondolni, építeni. Kíváncsiak vagyunk a gazdaságfejlesztés hatására, és latolgatjuk, hogy hogyan kellene kimutatni az eredményt, mert mindenképpen a magyar államnak és a közösségeknek is az a célja, hogy ezek a programok minél hatékonyabban működjenek.
Vajdaságban a Prosperitati szép példa erre.
– Én is hallottam, nagyon sok ismerőstől Vajdaságban, hogy látható, kézzel fogható eredmények vannak. Kutatóként még semmit sem merek mondani, de a beszélgetések alapján azt hallom, hogy bizony nagyon is érzik az emberek ennek a hatását.
