A hideg ellenére több tízezer ember látogatott a hétvégén Turiára, a 35. Kolbászfesztiválra. A település minden utcája tele volt parkoló gépkocsikkal és buszokkal, így a késő délelőtt érkezők már csak a falu bejáratánál találtak elvétve egy-egy parkolóhelyet, onnan pedig gyalogolniuk kellett a központig. Az árusok, pultok, lacikonyhák között hömpölygő tömeg lassan sodorta magával az érkezőket, akiket elsősorban a kedvező áron kapható hentesáru és a finom turiai kolbász íze csalogatott a dél-bácskai faluba. Mert senki sem ment haza úgy, hogy ne kóstolt volna meg valamit a frissen sült, római tálban főtt, nyárson sütött vagy éppen a rostélyos bő kínálatából. A finom falatok mellé a szervezők ezúttal is biztosították a kiváló hangulatot, a központban álló színpadon három napig szinte folyamatosan szólt a zene, táncosok, énekesek, kórusok, tambura- és rézfúvós zenekarok váltották egymást.
A csaknem 3 tonnás óriáskolbászt traktorral vitték az emelvényhez (Fotó: Paraczky László)
A polgármester megnyitja a harmincöt éves rendezvényt (Fotó: Paraczky László)
A békéscsabai csapat (Fotó: Paraczky László)
Számos kísérőrendezvény volt a kolbászfesztiválon (Fotó: Paraczky László)
Turiai bicska a turiai kolbászhoz (Fotó: Paraczky László)
Szombaton délben hatalmas traktoron érkezett az emelvényhez a turiaiak büszkesége, a 2035 méteres óriáskolbász, s miután a híres turiai bicskával néhány métert levágott belőle a szenttamási polgármester, Radivoj Paroški hivatalosan is megnyitotta a jubiláris, 35. Turiai Kolbászfesztivált. Mint mondta, a három és fél évtized elegendő idő ahhoz, hogy az egész világon megismerjék és megkóstolják az itteni finomságot.
‒ Azért vagyunk itt, mert szeretjük Turiát, a turiaiakat, és hogy megtekintsük az óriáskolbászt, mely 2013 óta a világ leghosszabb kolbászaként bekerült a Guinness-rekordok Könyvébe. A község teljes mellszélességgel támogatja a rendezvényt, mert biztosak vagyunk abban, hogy hozzájárul a gazdasági, ipari és turisztikai lehetőségek további fejlődéséhez. Azért vagyunk itt, hogy kivegyük részünket a fesztivál szervezéséből, hogy még jobb, tömegesebb legyen, amihez persze a három és fél évtizedes múlt is hozzájárul. Szenttamás önkormányzata minden támogatást megad ahhoz, hogy a levédett turiai kolbász, mint az itteni térség egyik fő terméke, egész évben kapható legyen. Ezzel egyidejűleg munkát is adunk az itt élőknek, ami mindannyiunk célja – fogalmazott megnyitó beszédében a szenttamási polgármester.
A Turiai Kolbászfesztivál szervezőbizottságának elnöke, Miroslav Atanasković-Toča köszönetet mondott a támogatóknak, valamint a fővédnöknek, Szenttamás önkormányzatának, és hangsúlyozta, nélkülük nem jöhetett volna létre a rendezvény.
‒ Az idei fesztivál szervezés szempotjából az egyik legjobbnak mondható. Az előző években felmerültek apróbb gondok, amelyekből tanultunk, az idénre már ezeket is kiküszöböltük, és a minőségen van a főhangsúly. A mindössze kétezer lakosú faluban a három nap alatt 40–50 ezer ember fordult meg. A világ legtávolabbi pontjairól, Amerikából és Ausztráliából is érkeztek vendégek, csak azért, hogy megkóstolják a híres turiai kolbászt. Tíz böllér két napon át folyamatosan töltötte az óriáskolbászt, amielyhez 2,5 tonna húst és több zsák fűszert használtak.
Az idei rendezvényen a szervezők több versenyt is beiktattak. Az első kolbászgyúró versenyre tavaly mindössze 9, az idén viszont már 27 csapat nevezett be. A turiai és szenttamási csapatok mellett horvátországi, boszniai és szlovén versenyzők is jelentkeztek. Magyarországról Szenttamás testvérvárosából, Orosházáról jött egy csapat, Békéscsabáról a Csabai Kolbászklub tagjai, Pécs város képviselői ugyancsak ott voltak a klubsátorban. A szervezők minden csapat számára 5 kg húst és 10 méter sertésbelet biztosítottak, a kolbász elkészítéséhez szükséges felszerelést pedig a résztvevők hozták. A legnagyobb serleget és az aranyérmet az orosházi csapat vitte haza. A szárazkolbászok versenyére négy kategóriában lehetett benevezni. A falubeliek egymás közötti versenyének győztese Dušan Elesin, az országos megmérettetésen Ivan Terek, a nemzetközi szárazkolbász kategóriában pedig Kmetije Gdinca nyert. A legjobb üzemi kolbászért járó díjat Siniša Rakazov hentesmester vihette haza.
A legtöbben mégis szórakozni, nézelődni jöttek Turiára, hiszen nagyon sok néptáncsoportot, tamburazenekart, kórust, szólistát hallhattak, láthattak, kipróbálhattak legalább százfajta sült és főtt kolbászt, ezenfelül sajtféléket, tejtermékeket, mézet, különféle édességet, egyszóval mindent, ami szemnek, szájnak ingere. A fesztiválon persze italból sem volt hiány. Az árak‒ a turiai kolbászt kivéve ‒ szabadon alakultak, így egy családi ebédet a lacikonyhában bizony nem mindenki engedhetett meg magának. Sebaj, volt olcsó rostélykolbász, amelyet kifliben, mustárral mindössze 150 dinárért kínáltak a kolbászfesztivál kis házikóiban. Talán épp ennek köszönhető, hogy senki sem ment haza éhen.
