Deli Andor vajdasági FIDESZ-es parlamenti képviselő ötlete nyomán és szervezésében eljutott Brüsszelbe A vajdasági magyarok kulturális és történelmi öröksége elnevezésű kiállítás, amelynek kurátora, dr. Silling Léda, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója, néprajzkutató gondosan válogatta és fűzte össze a közönség elé kerülő, gyönyörűen beszédes, képes bemutató anyagot. Kedden este, március 5-én a Balassi Intézetben telt ház előtt nyitották meg a kiállítást.
Dr. Silling Lédával Varjú Márta beszélgetett
A kiváló megvilágítású teremben időrendben sorakoztak a vajdasági magyar történelmi, kulturális, építészeti értékeink és természeti kincseink. A sort jellegzetes tárgyainknak a sokasága nyitotta meg, védjegyként, piros szív alakban. A pannón az aracsi Pusztatemplom, a bácsi királyi és érsekségi lovagvár, a Péterváradi vár, a szabad királyi városok, a szabadkai és a palicsi szecesszió, a kegyhelyek, a szabadtéri szakrális emlékeink, a napsugaras díszítésű deszkaoromzatok, a doroszlói szentkút, a kupuszinai szellemi kulturális tér, a doroszlói viselet, az al-dunai székely szellemi kulturális tájegység, a szikes puszták, a tájházak és az ételek kiváló fotói fogadták a látogatókat. Deli Andor az ötletről és a megvalósításról így nyilatkozott lapunknak:
– A vajdasági magyar kulturális történelmi örökségnek és értékeinknek, a természeti kincseinknek ez az első bemutatkozója Brüsszelben, ugyanezt az anyagot júliusban sikerült az Európai Parlamentben prezentálni, Strasbourgban. Nagy élmény volt, házon belül óriási érdeklődést váltott ki, ezért most továbbutaztattuk, áthoztuk a parlament másik működő helyszínére. Ezúttal nem a parlamentben, hanem a Balassi Intézetben helyeztük el, hiszen ez a magyar kultúrdiplomácia egyik kihelyezett bástyája itt, Nyugat-Európában. A kiállítást megtoldottuk műsorral is, Tényi Edit népdalénekes szórakoztatta a közönséget, és Silling Léda kurátorral Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője készített panelbeszélgetést, amelynek során körbejárták a kiállítás anyagát, és szakavatott szakértői útmutatást kaptak a látogatók. Olyan volt, mint mikor egy képtárban a szakértő vezeti körbe az érdeklődőket.
Királyi várak, városok
Miben rejlik a bemutatkozás fontossága?
– Kötelességemnek tartom, hogy itt, az Európai Parlamentben megismertessük magunkat, vajdasági magyarokat a kollégákkal, és küldetésként éljünk meg: eleget kell tennünk a kitűzött célnak, hogy megismerjenek bennünket! Sajnos az a tapasztalatunk, hogy nagyon keveset tudnak rólunk. A mi iskolarendszerünkben teljesen természetes, hogy tanulunk francia, német, spanyol írókról, hogy tudjuk, ki az a Victor Hugo, azzal kell viszont szembesülnünk, hogy a nyugat-európaiak nem ismerik Petőfi Sándort. Ez az alaphelyzet most. Mi ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy egy kicsit módosítsunk a történeten, hogy ismerjenek meg bennünket, halljanak, tudjanak rólunk és azokról az értékekről, amiket a mi őseink készítettek, teremtettek, ránk hagytak, bíztak, amit mi tovább ápolunk. Ezáltal jobban megismerhetnek bennünket. A Kárpát-medencei együttműködés, az egymás megismerése akár a kultúra, akár a politika területén, az utóbbi években fokozott volt, nagy az összefonódás és az egység az egymás megismerésében meg az érdeklődés is egymás iránt, de ugyanezt a nyugat-európaiakról nem lehet elmondani. Esetükben felszínes az a tudás, amit elsajátítottak. Nos, ezen szerettünk volna változtatni. Mert inkább helyén tudjuk kezelni a dolgokat, ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy-egy nép hogyan gondolkodik, mik a motivációi, milyen értékrendszerben él, és ha ismerjük a mögötte álló kultúrát. Az volt az indíttatásunk, hogy mutassuk meg azt a keretrendszert, amiben mi működünk, és ami miatt mi olyanok vagyunk, amilyenek. Látom, hogy sikerült elérni a célunkat. Mi, vajdasági magyarok bemutattuk Brüsszelben, hogy milyen értékekkel, kinccsel rendelkezünk, miből táplálkozunk, honnan indultunk – hallottuk Deli Andortól.
A kiállítás helyszínén érzékelhető volt, hogy a közönség lelkesen fogadta a bemutatót. Örömmel kóstolgatták a vajdasági ételeket és italokat. Silling Léda elégedetten szemlélte mindezt, és beszélgetett az érdeklődőkkel. Körbenézve a teremben láthattuk, többen voltak, mint az a hatvannégy ember, akik bejelentkeztek a online portálra, hogy megtekintenék a kiállítást. Villegas-Vitézy Zsófia, a Balassi Intézet igazgatója is büszkén nézett körül, és elégedett mosollyal nyugtázta a fogadtatást. Sokan azt kérdezgették, hol van Vajdaság, mások a fényképeken található különleges házak iránt érdeklődtek, vagy éppen a népviselet látványában gyönyörködtek. A Silling Léda által összeállított kiállításnak ez volt a negyedik bemutatkozója.
Tartalmas volt a bemutatkozó
– Első alkalommal Szabadkán Szemelvények a vajdasági magyar értéktárból címmel készítettünk kiállítást. A következő állomás Belgrád volt, majd jött Deli Andor felkérése, hogy mutatkozzunk be Strasbourgban és Brüsszelben is. Tehát ez a negyedik kiállításunk a vajdasági magyar értékekről. A két utolsóra teljesen új plakátokat és pannókat nyomtattunk gyönyörű képekkel, ami elnyerte a nagyközönség tetszését.
Nagyon színvonalas a kiállítás, bárhol megállná a helyét.
– Elgondolkodhatunk, hogy a magyar diaszpórában, mármint Magyarországon és a Kárpát-medencén kívül élő magyarság körében is megmutathatnánk ezeket a pannókat, akár Európán belül, akár Európán kívül. Jómagam is a Balassi Intézet diákja voltam valamikor. Sokan voltak ott, akik Ausztráliából, Kanadából, Dél-Amerikából jöttek. Hiszem, hogy nem lenne rossz gondolat egy kicsit kiterjeszteni a bemutatkozót. Praktikusság szempontjából a roll up a legjobb megoldás, mert könnyen szállítható, a nagy méretű fotókkal pedig színvonalasan mindent be tudunk mutatni az építészettől a népviseletig, látványos képekkel, kevés szöveggel, amit QR-kóddal is ellátunk, hogy telefonról leolvasható legyen, és bárki több nyelven tájékozódni tudjon. Ideálisnak tartom ezt a módszert.
A nemzetközi összetételű közönség nagyon is érdeklődött, ha jól tudom, több bemutatkozási lehetőség is kínálkozott.
– Örülök, hogy tudomást szereztek rólunk, ez volt a cél, hogy észrevegyék, a vajdasági magyarok milyen örökséggel rendelkeznek. Valóban beszéltünk Deli Andorékkal arról, hogy az ulmi Duna-fesztiválon bemutatható lenne az anyag, mivel a Duna menti svábok erős hatást gyakoroltak a nyugat-bácskai népi kultúrára. Az fokozhatná kíváncsiságukat. Marina Jovičević, Szerbia brüsszeli nagykövete felvetette, hogy Párizsba is el lehetne vinni a kiállítást, a Szerb Kulturális Központba.
Mi iránt volt a legnagyobb érdeklődés?
– Nem meglepő módon a táplálkozási szokások iránt. Hiszen kóstoló is volt. Sokan kérdezték, mi az a vajalja; a kakas- és birkapörköltről már volt elképzelésük. Nagy figyelem övezte a napsugaras oromzatú házakat. A dél-bánáti székely kultúra láttán sokan meglepődtek, és most tudatosodott bennük, hogy Vajdaságban is élnek székelyek. Természetesen a kupuszinai, doroszlói és a gombosi népviselet is sokak tetszését elnyerte. Az első épített örökségektől a mai szakrális építészetünkig, azaz az Aracstól a mai doroszlói kegyhelyig állítottuk össze a kiállítást. Ezt is elismeréssel nyugtázták valamennyien.
Vajon a bemutatottakból mi kerülhetne fel a hungarikumlistára?
– Aracsot mindenképpen fel kellene terjeszteni, ami valószínűleg meg is valósul, de az értéktárbizottságnak kell választania és döntenie arról, hogy mi kerüljön a listára. Számomra nagy öröm lenne, ha Kupuszinát és Doroszlót is odasorolhatnánk – válaszolta Silling Léda, aki szerint a brüsszeli bemutatkozó célja megvalósult, hiszen bemutattuk: mi, vajdasági magyarok itt vagyunk, vannak értékeink, örökségünk, amit megőriztünk, bárki láthatta, és ezáltal jobban megismerhetett bennünket.
