Királyi és koronázási város

Tíz nappal augusztus 20-a, Szent István király napja előtt megélénkül, felpezsdül Székesfehérvár, a magyar királyok és a koronázás városa, de az ott lakók egyszerűen csak Szent István városának is szeretik nevezni.

Ilyenkor visszaemlékeznek az Árpád-háziakat övező legendákra, megelevenednek a középkori történetek, jeles, rég elfelejtett pillanatok térnek vissza az utcára, amikor felvonulnak az öt méter magas királyi bábok, és előadnak egy-egy emlékezetes és hiteles történetet a múltból. Ezt nevezik ők a Székesfehérvári Királyi Napoknak, ami az idén augusztus 12-étől 21-éig kerül megrendezésre. Óriási tömegeket vonzott határon innen és túlról a több napig tartó élőtörténelem-óra, a a belváros utcái szinte teljesen megteltek érdeklődőkkel.

Kezdjük az egészet augusztus 12-én kora délután, jóval a Királyi Napok megnyitója előtt, hogy este fél tízre odaérhessünk a II. (Vak) Béla király – A fény koldusa című – koronázási szertartását bemutató játék előadásának a kezdetére. A macskaköves úton indulunk el a belváros peremén, az idegenvezető magyarázza, hogy a trónt valamikor régen királyi széknek is nevezték, ezt őrizte meg a város neve, ahol 38 magyar királyt koronáztak meg, kentek fel, ültettek trónra. Így lett ebből a városból Székesfehérvár. Igaz, hogy első királyunknak még Esztergomban került a fejére a korona, de az országot már Székesfehérvárról irányította, és végül itt is temették el. Mára a magyar műemlékek sorában kiemelkedő helyet kapott a Szűz Mária-prépostság és templom maradványait őrző helybeli Romkert, amit a középkori magyarság koronázótemplomának maradványaként 2012-ben Nemzeti Emlékhellyé nyilvánított az Országgyűlés. Közismert neve a templomnak Nagyboldogasszony-bazilika, öt évszázadon át a középkori magyar állam székhelye volt, hiszen ebben a templomban koronázták királyainkat, itt temették el államalapító István királyunkat és fiát, Imre herceget, de hosszú ideig őrizték a felségjelvényeket: a koronát, a jogart, az országalmát, az ország levéltárát, és a törvényhozásnak is ez volt a színhelye. István királyon kívül még 14 magyar király temetkezési helye lett a Romkert, és kilenc királyné is itt nyugszik.

A hajdani bazilika, a koronázási templom romjai fölé építették a székesfehérváriak azt az óriási színpadot, ami immár négy éve teret ad a Koronázási Szertartásjátéknak. A nézőtér szintén hatalmas, 2500 főt tud befogadni, és érkeznek is az érdeklődők, hogy megcsodálják amikor egy-egy királyunk legendája megelevenedik a színpadon. Az idén Szent István, Szent László és Könyves Kálmán után II. (Vak) Béla sorsa, élete, megpróbáltatásai, koronázása, uralkodása kerül feldolgozásra, színpompás díszletek, korabeli jelmezek az 5 méteres királyi bábuk felvonulása, zene, tánc, hiteles szertartás bemutatása, narrátori szöveg és a színjáték mellett, előtte még azonban sok minden történt, a belváros peremén kézműves árusok sokasága fogadta a látogatókat hagyományőrző portékákkal, hozzájárulva az időutazás színesítéséhez, kardokkal, lándzsákkal, faragványokkal idézték meg a középkori hangulatot.

Valahogy beleillett a képbe Kati néni bronzszobra, aki valódi, élő alakja volt a városnak, mindenki szerette, tisztelte, és vásárolt tőle, hiszen ő tejet, tejfölt, libafertályt kínált a polgároknak. Kocsis Balázs szobrászművésznek támadt a gondolata húsz évvel ezelőtt, hogy megformálja, s azóta idegenforgalmi látványosság lett, sőt legenda is szövődött köré: aki megérinti Kati nézi orrát, annak szerencséje lesz. Karnyújtásnyira a szobortól sorakoznak egymás után a szebbnél szebb történelmi nevezetességű templomok, épületek. A XIII–XV. században épült valamennyi, de ott van a közelben a székesfehérvári huszár lovas szobra is, amelyet az apácák nem engedtek a templom előtt felállítani, mert a lovas pucéron üli meg a lovát, és ez nem illett a zárda épületéhez. Már azon tanakodtak, hogy átszállítják Kaposvárra, de ekkor a fehérváriak megmakacsolták magukat, és mégis lett egy kiváló helye a szobornak. Történelmi jelentőségű épület a Ferences-rendi templom is, ezen a helyen – igaz, akkor még nem templom volt, hanem palota – született Imre herceg, Szent István fia. Később, a törökdúlás idején lerombolták, de a helyére egy nagyon szép templomot emeltek, amelynek falán Fadrusz János Krisztus a keresztfán alkotása látható. Ennek is van története. Nem talált a művész modellt a műhöz, így saját magát feszíttette keresztre, lefotózták, és a kép alapján készítette el azt az értékes alkotást, amiben gyönyörködhetünk. Átellenben a városháza látható, annak a falai között született meg a döntés, hogy augusztus 20-át nemzeti ünneppé nyilvánítják. A Városház téren van az Országalma szobor, ezt az idén az esti órákban fényjátékkal a koronázási palást motívumaival díszítették, a szomszédságában pedig a Főtér, ahol tíz napon át vonulnak az óriás bábok, megjelenítve egy-egy király korszakát a középkorból. Féltve őrzik az eddig elkészült 15 bábot a székesfehérváriak, hiszen hozzátartoznak a város jelképéhez, és feltett szándékuk, hogy minden évben újabbal gyarapítják a létszámot. A főutcából a Koronázási térre vezet az út, itt található a Romkert, mellette a színpad, ahol 2013 óta minden évben bemutatnak egy-egy magyar királyi legendát. Arra sem felejtik el felhívni a figyelmet, hogy jövőre ugyanitt ismét várnak bennünket. Akkor III. Béla koronázásának a történetével lepik meg a közönséget.