Számunkra különösen ünnepi a mostani 88. Ünnepi Könyvhét, mert a Vörösmarty tér szinte központi helyén, alig egy karnyújtásnyira a színpadtól, a szökőkúttal és az olvasósátorral szemben a Vajdasági Magyar Kiadók standján, nem is a sátor alatt, hanem a legjobb, kiemelt pontján, egy külön asztalon ott lehettek a Magyar Szó kiadványai. Aki megállt a pultnál, annak első pillantása biztos a Szórványlétben borítólapjára esett, az ablakból kikukucskáló fejkendős nénikére, vagy a második kötetre, a szintén ablakból ránk néző bácsikára. De a Menedékben című, 1956-ról szóló könyvünket is sokan felfedezték, s a mindjárt mellette lévő Hét évtized Magyar Szó-történetet úgyszintén.
Bihari Zoltán, a Xantus könyvterjesztő vezetője, akinek a vajdasági magyar könyvek terjesztése külön a szívügye, boldogan fogadta a június 8-ai, csütörtöki megnyitónap után, június 9-én, pénteken 18 órára a dedikálásra érkezett kis csapatunkat, lelkesen újságolta, hogy nagy az érdeklődés a Magyar Szó-kiadványok iránt, gyönyörűek a könyveink, és az értékes, míves munkák vonzzák az olvasókat. Egy úriember csak annyit kérdezett, „ez a Magyar Szó monográfiája?”, s az igenlő választ hallván nyomban rávágta, „kérem”. Ennél felemelőbb ráhangolódást el sem tudtunk képzelni a dedikáláshoz, noha mi amúgy is boldogan jöttünk, hiszen a Magyar Szó-kiadványok először szerepelhettek a könyvhéten, s ez már eleve megtiszteltetés volt számunkra. Igazi ünnep!
A Váci utcai és a Vörösmarty téri könyves sátrak között sétálva, bóklászva és nézelődve, amíg a sorunkra vártunk, annyi élmény, benyomás ért bennünket, hogy nem győztük elraktározni őket borúsabb napokra. Ótos András ismert fotóriporter lelkesen kattogtatta a gépet, Léphaft Pál karikaturistánk meg alig tudott idejekorán odaérni a könyves sátorhoz, annyian meg-megállították menet közben. Egyszóval jó volt Magyar Szó-snak lenni a könyvhéten. Az ünnepi örömünkben csupán egy kis üröm vagy csalódás merült, Závoda Pál Kossuth-díjas író előző napi megnyitó beszéde vissza-visszacsenget a fülünkben. Megdöbbenést láttam akkor az emberek arcán, amikor arról szólt, hogy újabb autokráciában élünk, voltak, akik hátat fordítottak neki és távoztak. Nem csodálom, hiszen ünnepelni jöttek a könyvet és válogatni maguknak a kínálatból, az ízlésüknek megfelelően. Márpedig felhozatal volt bőven, erről tanúskodik a hivatalos adat szerinti 85 kiadó 339 új kötete. Válogatni lehetett, volt miből, a sokszínűség, a különbözőség, más-más igénynek megfelelő kínálat és felhozatal akadt bőven. Szentmártoni János József Attila-díjas költőnek, a Magyar Írószövetség elnökének a Magyar Idők napilapnak elmondott szavai jutnak az eszembe: él és virul a magyar irodalom. Erről próbálunk nyújtani a vajdasági olvasónak némi képes ízelítőt.