Sohasem tudtam kibékülni a novemberrel, decemberrel, januárral, meg a februárral. Amikor pedig az elvadult, karácsonyi buzgalmat, meg a vajdaságiak Thanksgiving, vagy hálaadási ünnepségeit mertem bírálni, akkor még a számra is kaptam egy kollégától, aki megjegyezte: semmi közöm más karácsonyához, meg az ünnepekhez, amelyeket mások majmolnak!
Igaza is van. Ezeket a téli hónapokat viszont sehogyan sem tudom elfogadni vagy megszeretni. Lényegtelen, hogy hol éltem vagy élek, Zentagunarason, Szabadkán, Újvidéken vagy Topolyán, még a legszebb utcák, vagy település menti rónák is borongós, depressziós köntösbe öltöznek, amit a rövid napok és a gomolyfelhők általában még lehangolóbbá tesznek.
Pedig pont az ünnepek miatt kéne valamiféle örömöt érezni. Ahogy idősödöm, egyre jobban tudom értékelni a karácsonykor együtt töltött időt, a szilveszter éjszakáján szőtt, bormámoros terveket, vagy éppen a szülinapomon fejemhez vágott jókívánságokat, miközben átveszem a díszes zacskókat, tele zoknival, kolbásszal, sörrel, kávéval, pálinkával – alapvető szükségességekkel.
Mégis, a hosszú éjszakák, a sötétben kezdődő és éjszakába nyúló munka és a rossz idő sokszor még a legpozitívabb napokra is rányomják a lehangoló bélyegüket.
A minap megbeszéltük a párommal, hogy kihasználjuk a világháborús, állami ünnepet arra, hogy rendet rakjunk a házban. Ő két szabadnapot kapott, én pedig, ahogy újra szabadúszó író (értsd: semmittevő éhenkórász) lettem, gondoltam, hogy pár óra alatt fenéken is billentjük a házat, és máris rend lesz.
Reggel valamiféle leírhatatlan munkaundorra ébredtem, ami nálam, végül is, meglehetősen mindennapos jelenség. Pár órányi általános passzivitás után viszont rájöttem arra, hogy nem én vagyok az egyetlen. Merthogy a macska nem akart kibújni az alól a takaró alól, amelyet az anyjaként kezel augusztus óta, és a párom sem nagyon akart elmozdulni a nappali sarkából.
Végül is az akció első napjából nem lett semmi, másnapra sikerült csak rendet teremteni, de azt is csak nagy veszekedés árán.
A telet át kéne aludni. Tudnak a medvék is valamit.
