Amikor történik a jó

A nyár nemcsak a tikkadás, a limonádé- és sörfogyasztás, a vízparti ejtőzés és lubickolás, az izzadva bosszankodás, az utazás, a hűsölés, a sósperec-bőr időszaka, hanem a fesztiváloké is. A szórakozni vágyókat seregnyi nyári rendezvény várja, a kulináristól a játékoson át a zenei jellegűig, csak tudjunk választani. A niši nemzetközi jazzfesztivál a fentebb felsorolt jellemzőket mind magán viseli. Alant néhány szösszenet összegzésül, vagy akár kedvcsinálás gyanánt.

Írásom címét egyik kedves gyerekszerzőmtől, Máté Angitól kölcsönöztem, annyiban változtatva az eredetin, hogy nálam nem a nyár, hanem a jó történik, bár nem zárja ki egymást a kettő. Sőt! A jó dolgok éjjel és titokban esnek meg, tartja a mondás, Nišre vonatkoztatva hozzátehetjük, így, augusztus derekán ott bizony nappal is. Merthogy néhány napra felbolydul a város, színes plakátok lepik el a hirdetőoszlopokat, angol, francia, olasz, amerikai zenészarcok mosolyognak le a hídkorlátok fölé kifeszített pannókról, ünneplőbe öltözik a vár, a tereken felállított alkalmi színpadokról zene árad, és miközben fagyit nyalnak a görög istennőnek öltözött fesztiváli volontőrlányok, programfüzetet osztogatnak, belépőjegyet árusítanak az esti koncertekre. Szédítő nyüzsgés. De lépjünk cseppet vissza. A megérkezésig.

A PIACI LEGYEKTŐL A FOLYÓIG

Nagy ujjékolás közepette gördül be a Niš-ekspres meggyszínű járata a helyi buszpályaudvarra. Nem az utasok ujjéznak, bár hat óra zötykölődés után akár lehetne is, de nem, a helyi taxisofőrök ragadtatódnak el. Akár, ha a gyorsváltóra gyakorolnának, egymást lökdösve, letaposva iszkolnak az érkező busz mellett. Még ki sem nyílik az ajtó, már a potenciális „fuvart” dongják körül, győzködik, hogy utazzon vele, olcsón, kényelmesen. A mindentudók mosolyával hessentjük őket el, első ittjártunkkor már megfizettük a tanulópénzt, kitanultuk a várost, tudjuk, gyalog is legfeljebb negyed óra, bárhová is igyekszel a központban. Az ősöreg várfal tövében baktatunk, hűséges bőröndjeink élénk ebekként követnek, a repedezett járdatesten zakatolnak az apró kerekek. Akár régi szerető arcát, fürkésszük a várost, változott-e, megőrzött-e magából valami jellegzetest. Ismerősek a sütödékből illanó szagok, lám, a háromfogú fagylaltos bácsi kék tölcsérről idén zöldre váltott, a lustán hömpölygő Nišavában változatlanul (mozdulatlanul?) pecáznak a bokáig vízben ácsorgó kocahorgászok, és az ismerős utcakövek is barátságosan kopognak cipőtalpunk alatt. Helló, Niš! Szevasz! Hogy vagy? Néhány napig újra együtt! Már vártalak!

HANGULAT, CSUPA NAGY BETŰVEL

Könnyű annak a városnak kellemes hangulatot teremteni, amelyet középütt, szívtájékon folyó szel ketté. A sétálni vágyót a part menti sétány felé viszi a lába, az unatkozó, trécselő nyugdíjasokat a folyót övező park padjai csábítják, a pezsgő vérű tinédzsereknek a töltésfal lépcsősora kínálkozik ücsörgésre, bandázásra, gitározós beszélgetésre, a szomjazók a hajókocsmák és vízparti kisvendéglők asztalai mellett pihennek, miközben a folyó tükrében, akár régi, velencei mesterek foncsoros remekében, a vár képmása ring. A vár. Demodé matrónához hasonlatos. Arcán, testén az idő és az emlékek nyoma, azonban elég némi arcpír, elegáns toalett, és máris gálába vágja magát, megfiatalodik maga is a körülötte zajló nyüzsgés, kacagás, zsibongás közepette. A jazzfesztivál idejére színpadok, pódiumok, vetítővásznak kapnak helyet benne, parki sétányain gyerekeket szállító kisvonatok zötyögnek, tereit csemegeárusok sánta kisasztalkái tarkítják, régi épületei kiállítások helyszínei. Ki gondolná, hogy hajdani kisiparosok, katonák, fűszerkereskedők, minden rendű és rangú várbéli népség lábnyomain járunk, a letűnt kornak mindössze egy-egy darabkája maradt fenn, málló faldarabok, cifra boltozatú, ismeretlen rendeltetésű csöppnyi épületek, néhány kihantolt síremlék, kusza rovású kődarab. Évszázadok rakódtak itt egymásra, olyképpen, mint a félbe hagyott ásatási helyeken látható talajrétegek. A veretes, régi várkapuk akár időkapuk is lehetnének. Utazó, ki ide belépsz, hagyj fel minden… előzetes tervvel, és add át magad a sodró lüktetésnek.

MÉZ ÉS VÉR

A Balkán szóba foglalt szókapcsolat, a méz és a vér együttes jelenléte mindennél jobban jellemzi ezt a térséget. Ništ magát is e két ellentétpár, a jó és rossz, a szomorúság és vidámság, a szívélyesség és indulat, a hagyomány és újszerűség, a szép és rút egymásmellettisége határozza meg. Szecessziós, pompázatos épületei mellett (között) szürke, kopott, fantáziátlan egyen-épületek húzódnak meg, még a viszonylag jól megőrzött régi városmag is eklektikus képet mutat, a legelegánsabb kertvendéglők szomszédságában düledező romok. A régi iparosok utcája ma hangulatos kiskocsmák sora, a múltat idézi, a szomszéd utca égbe törő üvegpalotái, ötdimenziós filmeket vetítő mozijai, világmárkákat árusító áruházai a modern kor hozadékai. Drága butikok előtt kéregető koldusok. A Nyugatot szimbolizáló étteremlánc helyi kirendeltsége mellett füstös sütöde, kirakatában a legízletesebb rostonsült ételekkel, amelyekhez valaha is volt szerencsém. Tömeg itt is-ott is. A helyi csemegét ízlelgetve nehezen képzelhető el az EU-szkeptikusok azon félelme, hogy az EU-s szabályrendszer betiltja ezeknek az ínyencségek az árusítását. Ha az alacsony életszínvonal nem is, de egy efféle rendelet nyilvánvalóan tömegeket késztetne tiltakozásra.

ROHAMSISAK, KALAPÁCSNYÉL, PORNÓ

Ha egy hely valódi arcát, az ott lakók lelkületét szeretnéd megismerni, látogass el a helyi piacra – tartom. A helyi bolhapiacon való őgyelgés nemcsak kikapcsolódás, hanem terepszemle is. A vidékünkön ismert vásárok és bolhapiacok keveréke az itteni kirakodóvásár, limlomok, csorba, csempe kacatok és mutatós kézművestermékek tarka egyvelege. Szórakoztató megfigyelni, miféle ócskaságok mellett képesek az árusok ücsörögni, tűző napsütésben, vevőre várva. Hogy a fél pár cipők, kimustrált rohamsisakok, feneketlen vödrök, csálé csillárok, elkoszolódott magnókazetták, ponyvára sorakoztatott, lejárt szavatosságú gyógyszerek, szőrtelen körömkefék vevőre találnak-e valaha is, rejtély, a halomban álló pornómagazinok, kimustrált tankönyvek, pecsétes menyasszonyi ruhák, elkoptatott kalapácsnyelek, csavarok, bizgentyűk, akármicsodák esetleg. Úgy tűnik, árusnak, vevőnek inkább a hangulat a lényeg, a forgatagban való vadászat, a bámészkodás, a viccelődés, az alkudozás. Pár kupica szíverősítő a standok közti talponállóban, és az alkusz ellenállása, az árus elszántsága is lanyhul. Összecsattan két tenyér – üzlet köttetett.

TÖRTÉNIK A JÓ

Bóklászol, eszel, iszol, bámészkodsz, ismerkedsz, összemosolyogsz, ratluk- és bózareceptet szerzel be, fotózol, pózolsz, könyvárus portékája közt matatsz, összehasonlítasz, tikkadsz, céltalanul bolyongsz, plakátokat és műsorfüzeteket silabizálsz, jegyzetelsz, szúnyogokat hessegetsz, elvegyülsz, sodródsz a tömeggel, koncerteken csápolsz, lötyögsz, ugrabugrálsz, unatkozol, elragadtatódsz, lábfejekre hágsz, bólogatsz a zene ütemére. Néhány forró augusztusi nap. Világsztárok, kevésbé ismert előadók, áradó jazz-zene. Hűs ital a kézben. Ritmus a lábban. Ringás a csípőben. Arcodon mosoly. Igen, történik a jó.