A Delibláti-homokpuszta Kornnak nevezett részén madáretető területet nyitottak, amelynek szomszédságában egy hét méter magas madárlest is emeltek. A projektumot a tartományi környezetvédelmi titkárság finanszírozta, a szakmai támogatást a Tartományi Természetvédelmi Intézet adta, a terület gazdája, a Vajdaság Erdői Közvállalat dolgozói pedig elvégezték a terep tisztítását és bekerítését. Megkértük a közvállalat igazgató asszonyát, Takács Mártát, hogy részletezze, mi mindent tettek annak érdekében, hogy visszaállítsák a homokpuszta eredeti arculatát?
– 2002-ben alakult át természetvédelmi területté Bánátnak e része, s akkor a maga 35 000 hektárjával ez lett a Vajdaság legnagyobb védett területe. A hagyományos legeltetés visszaállítása volt az elsődleges célunk, ezért az egész területet meg kellett tisztítanunk mindattól a bozóttól, ami benőtte és lehetetlenné tette, hogy ez a terület az eredeti rendeltetéseként szolgálja a madár- és állatfajt. Az úgynevezett invazív növényeket kellett kiirtatnunk, például a galagonyabokrokat és a boróka-, mivel ezek a tövises növények teljesen benőtték a terepet. Meglehetőségen sok akácot ültettek errefelé, gondolván arra, hogy ez köti meg leginkább a talajt. Utólag kiderült, hogy ez is téves elképzelés volt. Szerettük volna, ha a hagyományos állatfajok visszatérnek erre a területre, ugyanis az elmúlt 30-40 évben teljesen elhanyagolták a homokpusztát és az imént említett sok növény eluralta a tájat. A mi dolgunk volt a fizikai munka, a terep megtisztítása, de az intézet szakmailag sokat segített rajtunk, a tartományi titkárság pedig pénzelte mindezt. Természetesen a fából készült madárlest mi építettük, azon nem titkolt szándékkal, hogy ide csalogatjuk a turistákat, s onnan szemlélhetik a lassan visszatérő ragadozó madarakat.
Az igazgató asszony vendégei kíséretében megtekintette az etetőt
Az még magában nem elég, hogy a közvállalat dolgozói szorgos munkával megpróbálták visszaállítani a terep eredeti jellegét, mindezt fenn kell tartani. Ennek érdekében Magyarországról előbb öt szürkemarhát vásároltak, majd ezekhez még tizenötöt csatlakoztattak, s most azok legelésznek ezen a tájon, ezen felül a helybeli állattenyésztőkkel szerződést írtak alá, s ennek köszönhetően 400 birka és 100 kecske végzi a fűvágó szerepet, azaz hagyományos legeltető módszerrel próbálják megőrizni a táj eredeti jellegét. A visszavárt ragadozó madaraknak óriási drótkerítéssel körülvett etetőt létesítettek, ide a helybeli vágóhidakról hordják az állattetemeket, 10 naponta 100 kiló húst helyeznek el a terület különböző pontjain. Ottjártunkkor a madarak ezt még nemigen fedezték fel, elvétve egy-két varjú ha kőrözött, de az akció szervezői nagyon bíznak abban, hogy olyan egykor honos madarak, mint a parlagi sas, a réti sas, a holló, mind-mind visszatérnek a most már sztyeppé visszaalakult homokpusztára. Arra is odafigyelnek, hogy a bánáti bazsarózsa újra virágozzon ezen a területen, s két évvel ezelőtt ürgéket telepítettek, hogy a madaraknak legyen természetes táplálékuk is. Takács Márta arra a felvetésre, hogy becslésük szerint kik fognak a Delibláti-homokpusztára kirándulni, a következőket nyilatkozta:
Madarak még nincsenek, de turistákat útbaigazító táblák már tájékoztatnak bennünket, hogy mi mindenre érdemes odafigyelni a Delibláti-homokpusztán
– Erről a vidékről eddig 750 tudományos munka jelent meg és 11 doktorátus készült. Azt hiszem, ez a szám magáért beszél, biztos, hogy nagy érdeklődés övezi majd a Delibláti-homokpusztát. Hiszem azt, hogy a vadászok, ahogy eddig, ezentúl is ellátogatnak hozzánk, ezenkívül tudományos kutatásra kiváló hely a védett területünk, s gondolom, hogy iskolák, utazási irodák által szervezett kirándulócsoportok fognak hozzánk jönni.
