Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva – ezzel a gyermekdallal kezdték a zenés-táncos összeállítást a dobradói diákok szombaton este Dobradón, ebben a Tarcal-hegy kellős közepén lévő, egy völgyben meghúzódó, 98 százalékban magyarok lakta kis falucskában. A helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 10 éves fennállásának és újraalakulásának alkalmából szervezett ünnepségen megjelent a falu apraja-nagyja.
Magyar szótól volt hangos az a zsúfolásig megtelt kis terem, amelyben az ünnepséget tartották. Vidámságban, felszabadult hangulatban örültek a dobradóiak és a vendégek annak, hogy tízéves odafigyeléssel megfeszített munkával, összefogva elérték azt, hogy megőrizzék az anyanyelvüket és magyarságtudatukat a helybeliek. Ebben legnagyobb szerep a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületre hárult, s egyértelmű, hogy a munkából legjobban az elnök, Hajnal József vette ki a részét. Volt mit tenni bőven, hiszen a három utcából, 36 házból álló, talán 130 lakost számláló Dobradón mindenki magyar, két szerb és egy horvát család kivételével. Sajnos nagyon kevesen beszélik tisztán és szabatosan az anyanyelvüket. Azért van ez így, mert egyrészt a végeken a legnehezebb megmaradni magyarnak, másrészt nem is annyira az elszántság hiányzik és hiányzott belőlük, hanem megszüntették a magyar tannyelvű iskolájukat. Valamikor 30 évvel ezelőtt rövid ideig volt anyanyelvápolás, de a 80-as években azt is eltörölték, s kénytelenek voltak valamennyien a faluból a szomszédos satrincai szerb iskolában tanulni. Az idősebbek és a középgeneráció még csak beszél magyarul, de a fiataloknak az egymás közötti kommunikáció során sokkal könnyebb a szerb nyelvet használni.
A dobradói asszonykórus katonadalokat adott elő
Tíz évvel ezelőtt az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ részéről fogant meg a gondolat, hogy fel kellene karolni az elhanyagolt magyarlakta szerémségi falvakat. Ezen az ünnepségen Báthori József, az újvidéki Petőfi elnöke emlékezett vissza arra, hogy ez hogyan történt:
– Úgy kezdődött, hogy tíz évvel ezelőtt a dobradóiak szervezték meg a nyári találkozót. Akkor léptünk velük kapcsolatba, kezdtük felkarolni, segíteni őket. Ha jól emlékszem, 2004-ben gondoltuk el, hogy legjobb lenne egy szövetséget létrehozni, amelyben a művelődési egyesületeket és a civil szervezeteket tömörítenénk, ezért alakult meg a Horizont, a dél-bácskai és a szerémségi civil szervezetek szövetsége. Egyértelmű volt számunkra, hogy itt van ránk a legnagyobb szükség Satrincán, Dobradón és Maradékon, ahol már abban az időben megvolt az akarat és a lendület is, hogy tegyenek valamit a kultúréletért és az anyanyelvápolásáért. Nagyon érdekes, hogy az egész Szerémségben mindenhol ragaszkodtak hozzá, hogy a művelődési egyesület Petőfi Sándor nevét viselje. Amikor itt járt nálunk Sólyom László köztársasági elnök, viccesen meg is jegyezte, hogy úgy látszik, ezen a vidéken ragaszkodnak Petőfi Sándorhoz, mert 32 bejegyzett ilyen nevű művelődési egyesületet tartanak nyilván. Nagyon sokat pályáztunk a szerémségi művelődési egyesületek részére. Ahhoz az elvhez tartottuk magunkat, hogy ne csak Magyarországról kérjünk pénzt, hanem az onnan érkező támogatás összegének megfelelő értékben a hazaiak is támogassák ezeket a falvakat. Dobradón sikerült elérni, hogy Magyarországról egymillió forintra nyertünk pályázatot, és ehhez a községtől 5000 eurót kaptak a helybeliek. Ebből a pénzből fel tudtuk újítani az egykori iskolát, amelyik már vagy 40 éve nem működött, s abban az épületben lett a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székhelye. Sokat ruháztunk be a kultúrába, és legalább olyan fontosnak tartottuk az anyanyelvápolást is, hiszen a fiatalok alig-alig beszélték az anyanyelvüket, márpedig köztudott, hogy nyelvében él a nemzet. Megfelelő műszaki felszerelést vásároltunk, hogy filmeket tudjunk vetíteni a gyermekeknek és zenét szólaltassunk meg, és mára már megszerveztük, hogy hetente kétszer tart anyanyelvápolást Dobradón Bozóki Klára és Kis Zselykó. A gyerekeket nemcsak írni, olvasni és beszélni tanítják, hanem néptáncra és énekre is. A náluk képzett fiatalok léptek most fel az ünnepségen, nagy-nagy sikerrel.
A dobradói legapróbbak tánca és éneke
Jelenleg csak az említett gyermektánc- és énekcsoportja van a Petőfinek, és egy asszonykórusa, de nem mindig volt ez így. Korábban sokkal több szakosztálya létezett a most 50 tagot számláló egyesületnek. Az elnök, Hajnal József, aki 10 éve lelkesen irányítja a falu művelődési életét, így emlékezett vissza erre az időszakra:
– Nagyon sokat tettünk a faluért, mert ez másként nem megy, és büszkén állítottuk ki a sok oklevelet, érmet, elismerést, amelyet begyűjtöttünk. Összejártuk egész Vajdaságot, fél Szerbiát, és külföldre is eljutottunk. Az asszonyok által készített szőttesnek mindenhol nagy volt a sikere, de a süteményeink is kapósak voltak, akármerre mentünk. Őrizzük a hagyományainkat, ápoljuk a kultúránkat, mi igazán megteszünk mindent, amit csak lehet, de sajnos ez az egész meglehetősen pénzfüggő, s abból mindig kevés van. Kicsi a falu, a községtől nemigen kapunk. Szerencsére az újvidékiek támogatnak bennünket.
Járnak az emberek a Petőfibe, megszokták, szeretik?
– Azt nem mondhatom, hogy nagyon gyakran, nagyon sokan jönnének. De amikor ülést tartunk, megtelik a terem, születésnapokat szerveznek nálunk a fiatalok, mi idősebbek pedig bált, noha néhány éve az sem volt. De ne panaszkodjunk, inkább örüljünk annak, hogy ünneplőbe öltözött az egész falu, mindannyian itt örülnek velünk együtt. Fájlalom, hogy most csak az énekcsoport működik, az asszonykórusunk és a tánccsoport két éve megszűnt. Reményünk a gyerekekben van, akik már tanulnak táncolni, és hamarosan versenyképes tánccsoporttá fejlődnek.
Győzi ezt a sok munkát, ami a kultúrélet szervezésével jár? Mi a szakmája, jut rá elég ideje?
– Földműveléssel foglalkozom. Semmire soha nem jut elég időm, de próbálom jól beosztani a napomat. Jó lenne, ha valaki még segítene, akkor nem kellene mindent magamnak csinálnom. Az a szerencsém, hogy a feleségem is szereti a Petőfi körüli teendőket, s ha nekem el kell utaznom valahova, vagy elfoglaltságom akad, akkor ő helyettesít.
A dobradóiak használják anyanyelvüket?
– A fiatalok sajnos nem. Mi, idősebbek igen. Igaz, hogy néha szerb szavakat is vegyítünk a mondandónkba, de mit csináljunk, nem tehetünk róla, így tanultuk meg. Igyekszünk odafigyelni, és javítgatjuk egymást, s a gyerekeket is rendszeresen járatjuk anyanyelvápolásra. Nagyon szeretik Zsigát is és Klárit is, és örömmel járnak az órákra, mert játszva tanulnak.
A helybeli fiatalok a Kormorán együttes ismert dalát énekelték
A majd három órán át tartó ünnepi műsorban mindazok, akik az elmúlt 10 esztendőben támogatták a dobradóiakat, visszaemlékeztek az eltelt időszakra. Örömmel nyugtáztuk, hogy tíz év alatt Dobradó lakossága nem fogyott.
Végül említsük meg, hogy a helybelieken kívül felléptek a satrincai anyanyelvápoló csoport tagjai, a satrincai, az ürögi, a maradéki énekcsoportok, valamint a kátyi, satrincai, maradéki és bácsfeketehegyi táncosok.
