Őse az indiai tamburi. Ismerték már az ókorban is, Európába pedig arab közvetítéssel került. Mediterrán rokona a gitár és a mandolin, balkáni testvére a pandura, bandura, balalajka, buzuki és a domra. Neve feltehetőleg perzsa eredetű, húrt jelent. Magyarországon több megnevezése is elterjedt: az Alföldön citerának vagy tökciturának, Kecskeméten nótafának is hívják. Teste körte alakú, nyaka hosszú, alakja egy lopótöké. 1906-os újratemetésén II. Rákóczi Ferencet ő is siratta.
Errefelé a nyelvén beszél(t) cigány, horvát, szerb, sváb és magyar. Ő a tambura. Úgy tűnik, Vajdaságban a reneszánszát éli.
Beesteledett, mire véget ért a szombati gálaműsor
A péterrévei Csasznyi Imre, az ifjabb, mert nagyot álmodni: fejébe vette, hogy ő bizony a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen fog népzenét tanulni. Úgy is lett: az elsők között vették fel, egyetlen pengetősként. Még csak másodéves, de már egy éve tanítja is a szentendrei és a zsámbéki kisdiákokat; ők szerettek volna az iskolaszünetben táborba menni, Imrével tamburázni. Vágyukat Imre szülei, a Csasznyi házaspár – Imre és Magdi – segítette megvalósítani: a dr. Kiss Imre Művelődési Kört vezetik ők immár 10 éve.
Imre és a kis Tücskök gyakorolnak
Céljuk, ahogy mondják, gerinces magyar gyerekek nevelése és a magyar hagyományok ápolása. Az egyesület hagyományápoló csoportja szervezte meg a kis „tücskök” táborát a házaspár vállalkozásának és rokonságának a házában, udvarában. 6 napon át folyt a munka, a szórakozás, volt itt tanulás, éneklés, táncolás, esti bulizás, kézműves foglalkozások, minden, ami egy hagyományápoló táborban „ildomos”, és születtek dalok, barátságok, élmények, emlékek.
Délutánonként a legkisebbek is ellátogattak a táborba
Ötven főre főztek az önkéntes helybeli anyukák: a 8 és 14 év közötti, magyarországi sátorlakókat szülők is elkísérték, és mintegy 10 péterrévei kisgyerek szintén eljárt ide tamburázni. 20 „látogatója” akadt a tábornak, ők voltak a legkisebbek, akik délutánonként vettek részt énekes, játékos foglalkozásokon.
Készül a gálaműsor, háttérben a sátoros szálláshelyek
– Legalább 200 éves hagyománya van Péterrévén a tamburának, amennyire laikusként vissza tudjuk vezetni. Rózsa Rozália péterrévei zenetanárnő jóvoltából megtanult több száz falusi gyerek tamburázni. Ő sajnos nem érhette meg az első tamburatábort a faluban, ahogy édesanyám sem, akitől a zene szeretetét örököltük: talán épp a táborra való készülődés nagy izgalma vitte el… Tavaly még fiunk évfolyamtársai lejöttek hozzá Pestről dalokért, és ő két napig énekelt nekik – mondja idősebb Csasznyi Imre.
Az elkészült táskákat is bemutatták szombaton
Az egyesületen belül nagyon sikeres a Tücsök tamburazenekar, így lett a tábor neve is ez. Valamikor a Tücsökben muzsikált Bicskei Béla, aki ma már a tamburázást oktatja, itt a táborban szintén derekasan helytállt. A táborban tanított Hetényi Milán; ő Budapestről érkezett, a Magyar Állami Népi Együttes szólistája és a Népművészet Ifjú Mestere, Imrével a Szárma zenekarban tamburáznak együtt Budapesten.
Játékból sosem elég
Nincs annál nagyobb élmény, mint átadni a tudást a gyerekeknek, mondja, és látom rajta, hogy nem udvariaskodik: lételeme a népzene, együtt mozdul, lélegzik a gyerekekkel.
Ketten pengetnek
– Az egyetem mellett pont egy éve, hogy a szentendrei és a zsámbéki művészeti iskolában tanítok, ott még nincs hagyománya a zenekari tamburázásnak, mindenki prím, azaz dallamhangszeren játszik, ezért nekik most hatalmas élmény a közösségi muzsikálás – meséli Imre. – Mindennap szeretett volna egy új tamburás jönni hozzánk. Egy adai kisfiú fölhívott a napokban, mert hallott a táborról; a nagyapjának volt egy tamburája, de senkitől nem tudott tanulni. Ő Adáról járt át két napig hozzánk. Csodálatos élmény volt.
A kézműves foglalkozásokon főleg lányok vettek részt
Valamikor nagy hagyománya élt ennek a muzsikálásnak a faluban, szinte minden házban akadt egy tambura. Örömmel vesszük ki részünket ennek a hagyománynak az újjáélesztésében, megtartásában – fűzi hozzá.
Lányok is a húrok közé csaptak
Nemcsak volt minden házban egy tabura, hanem úgy tűnik, van is, még ha sokáig nem is tudtak róla az „örökösök”. Évekig, évtizedekig porosodtak a padlásokon a hangszerek, kosárszámra kerültek elő mostanság a tamburák, közöttük a legnagyobb becsben egy 1890-ban készült darabot tartanak. Szerencsére Óbecsén van egy remek ifjú mester, Goran Pejaković, ő lehel szakavatottan új életet a hangszerekbe. A több mint 100 éves tambura a legfiatalabb családtag, Csasznyi Zsófia kezében szólalt meg a gálaműsoron.
Énektől, kacajtól volt hangos az udvar
Nagyon úgy tűnik, hogy új hagyomány született Péterrévén 2010 nyarán. A Tücsöktábor hagyománya.
Hetényi Milán a tanítványokkal
