Az utóbbi napokban a hírközlési eszközök folyamatosan tájékoztattak és tájékoztatnak a magyarországi vörösiszap kiömléséről. Lelki szemeink előtt látjuk a gátat, amely papírként szakad. Az iszap végigzúdul a korábban még békésen nyugvó tájon, eléri a házakat is. Az emberek megdermednek, aztán első gondolatuk, hogy mit is mentsenek: önmagukat-e vagy értéktárgyaikat, és mit hoz a holnap? Eddigi lakóhelyükön van-e egyáltalán jövőjük? Katasztrófa. Előbb Kolontár, utána Devecser.
A felelősök előbb megdöbbentek, pedig egyes hírek szerint a gátszakadás várható volt. A döbbenettől később felengedve közölték: a vörös szörny nem annyira – mennyire? – veszélyes! Folyamatos lemosással, nedvesítéssel semlegesíthető?!
Közben a tenni akarók nem ültek ölbe tett kézzel. Önkormányzati és egyházi funkcionáriusok, érző emberek siettek a történések helyszínére, hogy segítsenek, ahol tudnak. A vörösiszap börtönében rekedtek igyekeztek menteni a menthetőt, lapátoltak, takarítottak, mások megkövülten álltak a házuk előtt, amely már nem hasonlított otthonra. Mások lelkét gyász nyomta, vagy feloldozásban reménykedve gyóntak volna. Az elszántabbak makacsul vették fel a harcot a kiáradt sárral, a pusztítás és pusztulás tényével, az élet újabb kihívásával. Maradni szándékoznak, nehezen hagyják maguk mögött a múltat, az életüket, az emlékeiket, a gyökereiket.
Imádkozzatok értünk, kérik a károsultak, hogy feléledjen és tovább égjen bennünk a remény tüze, és csak utána mondják csendesen: segítsetek. Mindenre szükség van, mert mindenük odaveszett.
A magyarországi tragédia a chilei bányászok esetére emlékeztet. Ott is emberéletekről volt szó. A katasztrófa összetartást eredményezett, minden más háttérbe szorult, és a sikeres végkifejlet után sok minden megváltozott, a lakosság másként lát bizonyos dolgokat.
Furcsa módon elértéktelenedett világunkban úgy tűnik, szükség van a figyelmeztetésre, arra, hogy minden, ami ma megtörténik veled, holnap velem is megtörténhet. Érthetetlen, hogy az emberek miért csak a bajban tudnak összetartva eggyé válni. Miért marad el a kezdeményezés nemcsak a katasztrófák, elemi csapások során, hanem úgy általában?
Országszerte és a határokon túl is gyűjtés indult az iszapkatasztrófa áldozatainak megsegítésére. Természetesen Vajdaság sem maradt ki. SMS-ben is hozzá lehet járulni a katasztrófa sújtotta települések és azok lakóinak pénzbeli támogatásához. Az adományokat a templomi perselyekbe is lehet elhelyezni, vagy a plébániairodákban leadni. Segítsünk, ha tehetjük. Fogjunk össze, jóban és rosszban. Fogadjuk kellő komolysággal az intelmet.
