A pincerendszer 10 km hosszú (Fehér Rózsa felvételei)
Hogy Tokaj-Hegyalját először kik ültették be szőlővel, azt ma már biztonsággal megállapítani nem lehet, annyi azonban bizonyos, már a honfoglalás előtt is volt itt szőlőművelés. A hegyvidék világhírét azonban azoknak az olasz vincelléreknek köszönheti, akik a tatárjárás után, IV. Béla király hívására érkeztek erre a vidékre, és hozták magukkal délebbre fekvő hazájuk jeles szőlőfajtáit, valamint fejlettebb kultúrájukat.
Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remeterend, a pálos rend is ekkor telepedett le az akkor Sátoraljaújhely még különálló településének számító Barátszeren, a város legrégebbi részén. Ők voltak azok, akik öt hektár felszín alatti részen több mint tíz kilométer hosszú pincét hoztak létre. Az Ungvári pincerendszer 2002-től a világörökség része, a tokaji borvidék pedig 1737 óta a világ első zárt térsége, ami azt jelenti: a borvidék borai, borkülönlegességei fokozott védelemben részesülnek, más területről származó szőlőt, mustot, bort – a palackozott borok kivételével – ide behozni nem szabad.
Fekete nemes penész borítja a falakat
Dr. Bodnár Sándor kertészmérnök, a pincerendszer egyik tulajdonosa, két lejárattal rendelkező 600 méteres részen termeli a remek bort.
– Magyarország legrégebbi műemlékei közé tartozik a pincerendszer, a XIII. század óta változatlan a funkciója is, azaz bortermelésre használjuk. A pálosokat a piaristák követték, a rendszerváltás óta pedig többek között az én kezelésemben van. A pincerendszer több szinten helyezkedik el, és teljesen szabálytanul épült. El lehet képzelni, hogyan: a pálosok csákánnyal dolgoztak, és kosárral hordták ki ezt a rengeteg földet – fantasztikus, nagy munka lehetett – meséli a borász.
Dr. Bodnár Sándor
1992-től családi vállalkozásként – először egy bérelt telephelyen, majd részben hitelből, részben állami támogatással a mostani pincerendszerben – üzemelteti a borászatot. Évtizedes tapasztalatát remekül tudja itt hasznosítani, ugyanis tanulmányainak befejezése után dolgozott a Tolcsvai Állami Gazdaságban, végül a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát borászati igazgatójaként vonult nyugdíjba. A borkombinátban akkoriban létrehozott tokaji muzeális borgyűjtemény ma már nemzeti kincs. A Tokaji Hegyközségi Tanács igazgatóválasztmánya 2008-ban neki ítélte oda A Tokaji Borvidékért Emlékdíjat.
Palackgyűjtemény
Kiváló alapanyag, kíméletes szőlőfeldolgozás, évszázados kézműves hagyományok és korszerű technológia – állítása szerint ez a siker titka.
– Van időnk kivárni, hogy a borainknál a minőségüktől függően kifejlődjön a pincészetünkre jellemző karakter. Fiatal borainkon dominál az elsődleges gyümölcsíz, míg a hagyományos szamorodni és aszú borainknál arra törekszünk, hogy az elsődleges és a klasszikus ászokolt ízek finomsága, élénksége tökéletes harmóniába olvadjon. Szőlőtermelési filozófiánk alapja, hogy a kitűnő termőhelyeken visszafogott tőketerheléssel, késői szüreteléssel törekszünk megtermelni a legfőbb aszúszemet, és magas cukorfokú különleges minőségű mustot nyerni. A fentieken kívül a bor minősége döntően az évjárat függvénye. Kedvezőtlen évjáratokban a teljes termést szőlő formájában értékesítjük – meséli a borász.
Régi borászati eszközök
A pincében egész évben 12 fokos a hőmérséklet, a relatív páratartalom pedig 95%. A falakat vastag nemes penész borítja, amelyek a hordók pórusaiból eltávozó alkoholból élnek, és először fehér, aztán szürke, majd fekete telepeket képeznek, amelyek idővel olyannyira megvastagodnak, hogy saját súlyuk „fejti le” a falról. A tokaji borok tölgyfahordókban érlelődnek – három évig szárítják őket a kádárok, és 20-25 évig bírják. A pince lejárata is valóságos kiállítás: régi borászati eszközök, kézi dugóhúzó, öreg puttony kapott itt helyet. A terméskövek, amiből a ház is épült, szintén a szőlőültetvényekről származnak – a vulkáni eredetű vörös tufa ugyan nagyon jó a szőlőnek, de megművelni nagyon nehéz.
A pincéhez szervesen illeszkedik a feldolgozó, palackozó és borkóstoló helyiség. A borház abban is különleges, hogy kóstolójában Magyarország legnagyobb magánkézben lévő, szőlős-boros motívumú ex libris és kisgrafikai gyűjteménye is megtekinthető.
A borászat is terméskőből épült
– Szórakozásnak indult, nem gondoltam, hogy ennyire fölpörög, de most már nincs megállás: hat hektár szőlőültetvényről 25-30 ezer palackot forgalmazunk évente. Boraink 90%-át külföldön értékesítjük, Magyarországon csupán néhány szaküzlet és exkluzív szálloda vásárol tőlünk – mondja dr. Bodnár Sándor.
A jó bornak is kell a cégér
Bár teljes fajtaválasztékkal rendelkeznek, érdekességként a misebort említi. A lengyel ember borként sokáig csak a tokajira tudott gondolni, talán ennek köszönheti, hogy misebort is innen rendelnek: palackozása is művészi, El Greco Szent János portréja van rajta. A jó misebor abszolút natúr, semmi adalékanyagot nem tartalmazhat, amiről egy, az egri főszékesegyház deklarálásával igazolt testimónium tanúskodik. Dr. Bodnár most kapott meghívást Csehországba is, ahol a ciszterciek szerveznek kóser- és miseborversenyt.
Amikor arról kérdezem, a közeli Tarcal nevű helységnek van-e köze a mi hegyünkhöz, így válaszol: „Azt nem tudom, de Tokaj-Hegyalja és az itten aszú felfedezése előtt a legjobb minőségű bort Magyarországon a Szerémségben készítették.
