Fent nevezett még kicsi leányka korában, tehát Borika néven kezdett el libapásztorkodni. Azóta sok évtized múlott el fölötte, a Borikából Bori néni lett, Borbála asszonyság jelenleg Barapart legöregebb lakosa. Ennek dacára még ma is tart, nevel libákat, olykor még meg is legelteti őket.
Bori néni burikái, így a gazdájukkal együtt, a település jeles kuriózumává váltak.
Különösen amióta ebben a nyugat-bánáti falucskában is felütötte fejét a falusi turizmus csírája. Ez a divatként indult új életlehetőség tehát még az ez ideig szűkebb régióban sem ismert és közismert Barapartra is betört. A település elöregedett, a fiatalok fényesebb tájakra menekültek, azoknak akik otthon maradtak, az évek kicsavarták kezükből a kapát, kaszát, manapság már a kis konyhakertjüket se képesek megművelni, így a konyhára való krumplit, hagymát, káposztát stb. a piacról kénytelenek beszerezni abból a vékonyka nyugdíjukból, amely jóformán még hideg vízre se elegendő.
Miközben Bori néni egyre többet kezdett kommunikálni a libáiról, a burikáiról. Hogy amikor ő még libapásztorkodott! Milyen szépek voltak a reggeli meg délutáni kihajtások. Amikor az udvarból kiszabadultak a türelmetlenkedő hófehér gágogók – Borikáék mindig kizárólag hófehér ludakat és gúnárokat tartottak –, határtalan örömökben röptükben tették meg az út elejét, a legelőről pedig megtömött begyükkel boldogan, libasorban masíroztak hazafelé. Ez olyan szép látványt nyújtott, hogy az egész utca megcsodálta mind a kis libapásztort, mind a „nyáját”.
Bori néni élete folyamán annyira beleszeretett ezekbe a szárnyasokba, hogy még a szocializmus legnehezebb éveiben is tartott, nevelt, tömött libákat, sőt a harmadik balkáni háború idején egy illegális, kis házi vágóhidat is üzemeltetett, ami ugyan semmiképp se fért össze libaimádatával, de valamiből neki is meg kellett élni.
Szerencsére a háború véget ért, a körülmények lassan konszolidálódtak, de a súlyos megélhetési körülmények maradtak. Ekkor kezdte felütni fejét a falusi turizmus gondolata, mint kilábalási lehetőség. De mivel csalogassa magához a brazil és az új-zélandi turistákat egy olyan Isten háta mögötti falucska, amilyen Barapart? S mert Bori néni még mindig tartott libákat, sőt jókedvében ki is hajtotta őket a mezőre, ennek ceremóniája lenyűgöző hatást váltott ki a faluba betévedt külföldiekben is. Ezzel, gondoltak egyet a gondolkozó helybeliek, ide lehetne csalogatni fél Európát, s tüstént leültek tárgyalni Bori nénivel, akit könnyen rászedtek, hogy pályázati pénzek segítségével növelje meg libaállományát, indítson tanfolyamot libapásztorok kiképzésére, ami hamarosan és simán meg is történt, miképpen Bori néni burikái, persze Bori nénivel az élen, nemzetközi hírnevet szereztek Barapartnak.
S ezzel – távlatokban gondolkodva – jelentős löketeket adhatnak a tágabb régió serkentésére is.
