Kedden este Budapesten Vajdaságot ajánló és a vajdasági kultúrát népszerűsítő program zajlott a Fonó Budai Zeneházban, Vajdaságot ajánlva címmel. Ez a nagybecskereki Új Optimizmus civil szervezet régióközi projektumának második állomása. Branislav Grubački, a civil szervezet vezetője elmondta, hogy a tartományi művelődési titkárság által támogatott programsorozat december 10-én, az emberjogi világnapon, Nagybecskereken kezdődött, és holnap Eszéken fejeződik be. A szervezők egy teli busszal érkeztek, mely nemcsak vajdasági fiatalokkal volt tele, hanem helyi finomságokkal is, a házi kulentól az ajváron át a szerémségi borokig.
A kóstoló után Dudás Szabolcs 2002 óta készülő, még befejezetlen vajdasági fotósorozatának egy részét láthatta kivetítőn az érdeklődő közönség. A 38 darab kiváló fekete-fehér fotó egy nagyon személyes szemszögből mutat be embereket, helyszíneket, hangulatokat a Vajdaságból.
Dudás Szabolcs fotóvetítése
A műsor rövid riportfilmmel folytatódott, amely a Szabadkán élő, Koszovóról elmenekült roma fiatalok életének és vágyainak egy töredékét tárta a nézők elé. Legtöbbjük, amellett, hogy a bolhapiacon árul, hipp-hopp zenével foglalkozik, és ebben szeretne sikeres lenni.
Végel László, Szerbhorváth György, Urbán András
Később beszélgetésre került sor Végel László íróval és Urbán András rendezővel a vajdaságiságról. A moderátor Szerbhorváth György volt, aki a vendégektől először is arra kért választ, hogy mit ajánlanának a budapestieknek, miért jöjjenek Vajdaságba? Végel László elmesélte, hogy a svájci írótársainak, akik megunták Svájc nyugalmát és Berlinbe költöztek, azt tudja tanácsolni, hogy jöjjenek Újvidékre, ott mindig történik valami. Ott találkozik igazán a közép-európai kultúra a balkánival. Összefonódás és ellentétek egyaránt fellelhetők, nem unalmas az élet. Lehet tanulni balkánias nyugalmat, ráérős visszaélést az idővel. Urbán András azt mondta, hogy számára inspiratív hely Vajdaság, szeret itt élni, ezért mindenkit arra buzdít, hogy látogasson el oda. Érdemes az általa vezetett Kosztolányi színházban is látogatást tenni, mert az egyik legjobb színház Vajdaságban, és éppen a hétvégén lesz a bemutatója a Magyar kezdők(nek) avagy Mađar(ski) bez muke előadásnak, amely vajdasági témát boncolgat.
Lajkó Félix és Brasnyó Antal
A moderátor megkérdezte, létezik-e egységes vajdasági indentitás? Végel szerint nincs ilyen. Az itteni magyarok és szerbek sem teljesen egységesek. Közhely a bánáti–bácskai ellentét, de talán az is, hogy van, aki délvidékinek vallja magát, és van, aki vajdaságinak. A szerbeknél is mutatkozik hasonló ellentét az „igazi” vajdaságiak és a bevándorlók között. Létezik egy vajdasági idill érzése, de vannak régi tömegsírok, tisztázatlan ellentétek. Urbán személyes érzését mondta el, őbenne a gimnazista évei alatt alakult ki a vajdasági magyar öntudat, és azóta is ezt érzi. Elsősorban magyar, és ezen belül vajdasági. Ő sem lát létező, egységes vajdasági indentitást, inkább csak szubjektív kötődést.
A közönség
Végezetül Végel László azt tanácsolta a résztvevőknek, hogy utazzanak Vajdaságba, és ha tehetik, busszal, mert jobban megismerhetik a tájat.
Az est fénypontja Lajkó Félix hangversenye volt. Teljesen megtelt a Fonó koncertterme, még állóhelyet is alig lehetett találni. A hálás közönség négyszer is visszatapsolta a zenészeket. Ezután oldott hangulatban, forralt bort kóstolgatva, megtekintették Sinkovics Ede festőművész műtermét. A művész egy régi gyár átalakított hangárjában mutatta be legújabb alkotásait. Az est kötetlen beszélgetéssel folytatódott késő éjszakáig.
Sinkovics Ede műtermében
