Milivojević Irén, a Magyar Szó egyesület elnöke és dr. Tóth László, a Magyar Köztársaság bosznia-hercegovinai nagykövete az Új Dobos legfrissebb számát lapozgatják (Kocsi Zoltán felvételei)
Ha jól emlékszem, valamikor általános iskolás koromban jártam Bosznia-Hercegovinában, de hogy pontosan hol, már nem tudom. A balkáni háborúk ágyúdörgései miatt később nem kívánkoztam oda, utána meg nem is gondoltam rá. Most sem állt szándékomban oda utazni, de szerkesztőségünkbe váratlan meghívó érkezett, melynek feladója a banjalukai magyarok egyesülete volt. A levélben tudatták velünk, szeretettel várnak bennünket az Új Dobos kiadványuk legújabb számának bemutatóján. Így aztán útra keltem.
Az Új Dobos
A kora délutáni órákban futott be az autóbusz a banjalukai pályaudvarra. Egyik vendéglátóm, Szentes György várt. Kovinban született, de mint mesélte, hamar kiszakadt szülőfalujából, és Pancsovára, Belgrádba sodorta az élet, 1969-óta Banjalukában él.
A banjalukai Magyar Szó magyar egyesület alapítói: Bogosanović Julianna, Mičin Branko és Jošt Magdaléna
Gépkocsijával röpke városnézőt tettünk. Megmutatta az egykor a város ékességének számító Ferhadija mecset helyét is, ugyanis az építményt a háború alatt a bombatámadások lerombolták. Most építik újra EU-s pénzekből. A katolikus székesegyház és a püspöki palota már teljes fényében díszeleg, és ugyancsak fényárban úszik a pravoszláv templom is. A kora délutáni órákban jól öltözött fiatalokat, siető üzletembereket láttam az utcákon. Az idősebbek mintha elvonultak volna a hideg elől. – A háború közvetlen nyomai már nemigen láthatók, de a sebek az emberek lelkében még mindig nagyon mélyek – tette a helyre gondolataimat Szentes György.
A Magyar Szó egyesület legaktívabb tagjai
A főutcán haladva az egykori Osztrák–Magyar Monarchia sajátos épületei és fasorai között felcsillan egy hatalmas üvegpalota két égbe nyúló tornya, az épületek közötti téren szökőkút és külföldi országok zászlajai. Ez a boszniai Szerb Köztársaság kormányának adminisztratív központja. – Itt székel Milorad Dodik elnök is – mutatja vendéglátóm.
Szentes György
Útközben még egy kerülőt tettünk, egészen a kisebbségek házáig, ahol délután az Új Dobos bemutatóját és a társalgót tartották. Ebben az épületben kapott otthont Banjalukán valamennyi kisebbség, történetesen tizenegy. A magyarok minden hónap első csütörtökjén jönnek össze, ez a számukra fenntartott időpont.
A Luca-napi, az idei évi utolsó összejövetelre a tagság nagy része megjelent, a közösséget jelenlétével megtisztelte Vladimir Đukelić, a boszniai Szerb Köztársaság kisebbségi kérdésekkel megbízott osztályának vezetője, és dr. Tóth László, a Magyar Köztársaság Bosznia-Hercegovinában akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Közös megállapodásra jutottak: a kisebbségekre érdemes odafigyelni, mert ők az adott ország nagykövetei az anyaország felé.
Szeretik a magyarokat
A boszniai Szerb Köztársaság területén 2003-ban alakult meg a Magyar Szó nevet viselő magyar egyesület három alapító taggal, Jošt Magdaléna, Mičin Branko és Bogosanović Julianna személyében. A háború utáni időszakban EU-s követelmény volt az országban élő kisebbségek felkarolása és nemzeti identitásuk fenntartása. Jelenleg az egyesület tagsága mintegy 120-130 fő, aktívan harmincan-negyvenen vesznek részt a munkában. Székhelyük Banjalukában van, de a tagság az egész köztársaság területéről való. Túlnyomó részük egykoron Vajdaságból származott el.
Tóth Bojnik László, Jošt Magdaléna, és a feleségének magyar voltát tisztelő Draško Gajić
– Banjaluka város önkormányzata nagyon sokat segített a kisebbségi szervezetek megalakulásában, helyiséget kínált fel, szakmai támogatást nyújtott a projektumok kidolgozásában, szóval megadta azt az alapot, amelyre építeni lehet. Mástól anyagi támogatást szinte alig kapunk – mondja a bácskossuthfalvi származású Tóth Bojnik László, aki már régóta prijedori lakos. Egyetemista korában, 1974-ben került Szarajevóba. Elektromérnöki oklevéllel az állami vasutaknál dolgozott, most pedig ellenőr a villanygazdaságnál. Itt él mintegy három és fél évtizede, de mint mondja, még mindig moravicai, vajdasági magyarnak tartja magát. – Nem mondhatom magyarságomat boszniainak, mert az itteni magyarságtudat sohasem alakult ki. Az a réteg, amely tömeges volt, és ezt megtehette volna – történetesen a monarchiabeli, többnyire tisztségviselőkből álló családok –, az első és a második világháború után visszaköltözött az anyaországba, vagy beolvadt a többségi népbe.
A sétálóutca (Gospodska ulica)
– A magyarság lélekszáma kicsi, és ez is két részre szakadt, a szarajevói és a banjalukai központra. A felmerülő nehézségek ellenére minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy ezt a közösséget összefogjuk. Ennek szellemében indítottuk újra 2006-ban a szarajevói HUM testvéregyesület egykori lapját, a Dobost, de már közös erővel. A Dobos utolsó, 2006 májusában megjelent számában már a Magyar Szó egyesület tagjai is publikáltak. Az Új Dobosra keresztelt kiadványunk két következő számát már együtt írtuk és szerkesztettük, a nyomtatás költségeit pedig közösen fedeztük. Az eredeti elképzelések szerint évente két kiadvány megjelentetését terveztük, de pénzhiány miatt csupán egyet tudunk összehozni. A legutóbbi, a 4. szám sem kerülhetett volna ki a nyomdából, ha nem támogat bennünket Banjaluka önkormányzata, de köszönetet érdemel a Magyar Köztársaság Nemzeti Civil Alapprogramja, a HUM részéről pedig a magyarországi Szülőföld Alap – mondja a nagybecskereki származású Milivojević Irén, az Új Dobos egyik főszerkesztője, aki a Magyar Szó egyesület elnöke is. – Tisztában vagyunk azzal, hogy a kiadványunkban megjelent írások stilisztikailag kifogásolhatók, előfordulnak helyesírási hibák, a szerkesztés is bírálható, de hiszem, hogy fő célunkat elértük. A magyar nyelv él Bosznia-Hercegovinában, beszélik, írják, olvassák, és a magyar kisebbségnek van saját lapja.
A Banjalukát átszelő Vrbas (Orbász) folyó
A boszniai Szerb Köztársaságban élő magyar közösség tevékenysége nem merül ki csupán az Új Dobos készítésében, hanem a helyi kultúrminisztérium és a Magyar Köztársaság segítségével tavaly Bartók- és Kodály-napokat tartottak Prijedorban, tavalyelőtt megszervezték a magyar kultúra napját, azt megelőzően pedig a banjalukai közönség a kiállított halasi csipkékben gyönyörködhetett. Minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén a kisebbségek szemléjét tartják. A helybeli magyar közösség kis létszáma miatt tánccsoportot nem működtethetnek, ezért vendégfellépőket hívnak. Itt járt már Magyarországról a mohácsi, a kiskunhalasi, a nagykanizsai, Vajdaságból pedig a nagybecskereki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tánccsoportja. Az idén Horvátországból a Móricz Zsigmond nevét viselő pulai magyar egyesület lépett fel.
A boszniai Szerb Köztársaság kormányának újonnan épített adminisztratív központja
– Az eddigi tapasztalataim szerint Banjaluka szereti a magyarokat, népesek és látogatottak a magyar kultúrát propagáló rendezvények. Ez jó visszajelzés számunkra, hogy polgártársaink értékelik és elégedettek tevékenységünkkel – mondja Milivojević Irén.
– Néhány nap múlva az én házam is népes lesz, vagy harminc vendéget várok karácsony napján ebédre. Ezzel tisztelnek meg engem itteni barátaim – tette hozzá Szentes György búcsúzásomkor, amíg melegen szorongatta a kezemet.
