Én így képzelem el a múlt század eleji Chicagót, az akkori éjszakai életet. Kalap, mellény és jazz.
Előttem ez a kép elevenedett meg a minap, amikor Ledenyák Andrea szabadkai divattervező performanszán nézőként és újságíróként részt vehettem.
A történet ugyanis, amely Marlene Dietrich nevéhez főződött, illetve szellemiségében épült, és amelyet a Népszínház magyar társulatának színészei adtak elő, a múlt század 20-as és 30-as éveiben játszódik, a Cabaret és a Variete hangulatában készült. A színészek zenés-táncos előadásukkal bemutatták a közönségnek a ruhákat, az előadással kerek történetet szőttek a ruhakompozíciók köré. Így aztán a különleges ruhába öltöztetett esemény élvezetet nyújtott azok számára is, akik a színpadot, azaz a színházi előadásokat részesítik előnyben, és azoknak is, akik a divatra, azaz a ruhákra voltak kíváncsiak.
A palicsi Szabadtéri Színpad az előadás előtt gyorsan megtelt. A hátsó sorokban voltak olyanok is, akiknek nem jutott ülőhely és a megközelítőleg egyórás előadást kénytelenek voltak állva végignézni.
A tervezőnő Marlene alakját szigorú, férfias vonalakkal megformált, ám ugyanakkor ízig-vérig nőiesnek képzelte el, és a ruhák az elképzelését hűen tükrözték. A női ruhák fontos eleme volt a gallér, illetve a szigorú vonalvezetés, mégis azok színe valahogy a közönséghez közelebb hozta ezt a stílust, ugyanis az élénk színek, a ciklámen és a citromsárga, valamint a kék és a lila, továbbá a szatén, a csipke és a muszlin is merőben meghatározták az előadás hangulatát. Beindult az időgép, időutazásra vitte a nézőket, ugyanakkor nagyszerű kikapcsolódást és esztétikai élményt is nyújtott a darab a Szabadtéri Színpad látogatóinak.
Ledenyák Andrea, a divattervező (Fotó: Molnár Edvárd)
