Sokan nem tudják, hol van az Ördögváros. Dél-Szerbiában helyezkedik el, Kuršumlija községhez tartozik, a térképről az olvasható le, hogy Ništől 89 kilométerre délnyugatra, Kuršumlija várostól 27 kilométerre, a hozzá legközelebbi idegenforgalmi és üdülőközpont a húsz-egynéhány kilométerre lévő Prolom Banja, az ismert gyógyhatású Prolom ásványvíz forrása. Talán az Ördögváros jelölése magának a nemzeti parknak hozta a legnagyobb jövedelmet, de a közeli Prolom Banja sem panaszkodhat, hiszen az érdeklődők hozzájuk tértek be, ott foglaltak szállást, s ott töltöttek el jó néhány napot, amíg ezt a természeti csodát megtekintették.
Mintegy 67 hektárnyi gyönyörű, parkos, erdős területen található az Ördögváros, nem kevesebb mint 202 kisebb-nagyobb kőtorony emelkedik a magasba, magasságuk 2–15, szélességük pedig 0,5–3 méter. Jellemző, hogy minden torony csúcsát egy különleges, mondhatni kalapdísz ékesíti. Szinte megmagyarázhatatlan, hogyan alakultak ki ezek a tornyocskák, a helybeliek persze két legendát is ismernek. Az egyik szerint lakodalmas menetet jelképeznek az égnek meredő tornyok, állítólag egy testvérpár lakodalmára igyekeztek, s az égiek úgy határoztak, hogy úgy hiúsítják meg a vérfertőzést, hogy sziklává változtatják a lakodalmasok táborát. A másik monda szerint ezen a vidéken élő emberek az ördögöt a hátukon hordozták, persze képletesen. Vonatkozott ez a bajra, a szerencsétlenségre, s természetesen szerettek volna mindettől megszabadulni, de ehhez egy éjszakát kellett eltölteniük ezen a sziklás vidéken. Másnapra kialakultak az égnek meredő tornyok.
A terület védetté nyilvánítása nem új keletű, nem a világ hét új természeti csodájára való jelöltetéskor támadt ez a gondolat, hiszen már 1959-bem védett területté nyilvánították, majd 1995-ben kormányrendelettel szabályozták mindazt, ami az Ördögváros területére vonatkozott. Azt mondják a helybeliek, hogy Velja Ilić miniszterkedésének idején nagyon sokat tett azért, hogy a nemzeti park gyönyörűen kiépüljön, és az oda vezető utak rendezése is az ő rámenősségének köszönhető. Mára valóban egy csodálatosan kiépített erdős, lankás parkon át, hegyi ösvényeken közelíthetjük meg az Ördögváros tornyait, fából megszerkesztett kilátók vannak pihenőhelyekkel, s a mélyben két patak is csordogál. Az egyiknek a vize vörös színű, állítólag gyógyító hatású, égési sebek, bőrbetegségek, de még rákos megbetegedés kezelésére is használják a helybeliek. Ezt orvosilag ugyan még senki sem támasztotta alá, de egy biztos: a helybeli patakok rendkívül gazdagok ásványi anyagokban, és meglehetősen magas a pH-értékük. Az úgynevezett Ördögvíz PH-értéke 1,5, egy literenként 15 gramm ásványi anyag található benne, a vörös víznek pedig 3,5 a pH-értéke, ebben literenként 4,372 milligramm ásványi anyag mutatható ki.
Az Ördögváros látványa csodálatos, vonzza a turistákat. Ez már abból látszik, hogy a bejáratnál legalább 15 sátrat állítottak fel, mindenféle helyi jellegzetességeket árusítanak, például műanyag dobozkában kis kövecskéket, amelyeket feltehetően az ördögváros tornyairól törnek le. Egy ilyen relikviáért 30–50 dinárt kérnek. Készül ott mindenféle emléktárgy, festmény, hamutartó, zászló, tálka, doboz, s mindegyiket az Ördögváros tornyainak bevésett, festett vagy rajzolt részlete díszíti. Talán legérdekesebb a pólókat árusító stand volt, amelyen nemcsak az Ördögváros képeivel díszített színes pólókat kínálták, hanem volt Mladić, Karadžić, Tito, Draža Mihajlović és Che Guevara képével ellátottak is.
A belépődíj 200 dinár, nem kevés, de Radivoj, a jegyszedő szerint az emberek nem sokallják az árát. Igen nagy a forgalmuk, és most, hogy befejeződött szavazás, hétköznapokon 200-300, hétvégeken 400-500 ember látogat el hozzájuk. Júniusban és júliusban volt rá példa, hogy kétszer ennyi jegyet is eladtak. A nemzeti parkba látogatóknak talán a 10 százaléka külföldi, ők az interneten keresztül szereznek tudomást erről a csodás jelenségről. A környező országokból érkeznek ide a legtöbben, a macedónok, a bolgárok, de sok az orosz, német, angol, amerikai, cseh, lengyel és magyar turista is. A külföldiek különösen kedvelik a folyó mentén, a dzsippekkel tett egyfajta vadvizes túrákat. Az effajta kirándulás meglehetősen látványos és szórakoztató, és az sem mellékes nekik, hogy a dzsippeknek köszönhetően nem kell gyalogolniuk, hegyet mászniuk.
Marko Martinović, a Prolom Banja Radan fürdőhelyének recepciósa megelégedéssel nyugtázta, hogy egész nyáron teljes kapacitással működnek. Mind a 440 férőhely elkelt, nagyon sok a külföldi vendégük, amerikaiak, oroszok, angolok, németek, olaszok és a volt tagköztársaságokból érkezők szállnak meg náluk. Sokan közülük az Ohridi-tóhoz tartva útközben Prolom Banján pihennek néhány napot, s ha már ott vannak, természetesen átruccannak a néhány kilométerre lévő Ördögvárosba is.
– Nekünk nagyon sok jót hozott az Ördögváros, hiszen fellendült a turizmus, szinte alig tudunk eleget tenni az elvárásoknak. Mondhatom, hogy felkészülten várjuk az idényt, de korábban sem ültünk ölbe tett kézzel. Már 1977-ben szerveztünk itt egy képzőművészeti nyári tábort, s azóta is minden év júliusában rendszeresen megtartjuk. Szeretnek itt a képzőművészek, hiszen az Ördögváros tornyai megihletik őket. Járnak hozzánk az extrém sportok kedvelői is, itt aztán lehet hegyet mászni, de vannak vadvizek is, amelyeken evezhetnek. Tapasztaljuk, hogy néhány éve már az újvidéki Exit fesztivál előtt vagy után a külföldi turisták hozzánk is ellátogatnak néhány napra. Nekünk ez nagyon jól jön, így aztán szorgalmazzuk is, hogy az újvidékiekkel minél jobb együttműködjünk – hallottuk a szálloda recepciósától.
A hotel közelében rögtönzött képtárra lettünk figyelmesek, Božidar Boki Ristić szobrász-festőművész állította ki az alkotásait, valószínűleg a turisták részére.
– Három évvel ezelőtt jöttem a Prolom Banjába, hogy kezeltessem magamat. Kruševacon élek és festészettel is foglalkozom. Akkor láttam, hogy nagy keletje lenne a különböző képzőművészeti alkotásoknak. Elkezdtem festeni, szobrokat készíteni, s ma ott tartok, hogy nem győzöm kielégíteni az igényeket. Különösen nyár elején, amikor a két hónapos kampány tartott, a szavazás idején nagy tömeg volt itt. Mindenki szeretne valamit hazavinni emlékbe. Ekkor támadt az az ötletem, hogy kisebb szobrokat készítek az Ördögvárosról. Háromszáz dinárért árusítottam őket, vitték mint a cukrot – mondta a festményeit árusító művész.
