Jubileumi évét ünnepelte a Pirosi Kocsonyafesztivál, az idén tartották meg ugyanis tizedik alkalommal, nemzetközi jelleggel pedig hét esztendeje dicsekedhet. Ennek jegyében Magyarországról, Romániából, Macedóniából, valamint Bosznia-Hercegovinából érkeztek a kocsanykészítés mesterei és az étel élvezői. Nemcsak a kocsonyafőző verseny mezőnye mutatkozott erősnek, hanem az eddigieknél népesebb volt a művelődési műsor részvevőinek sora is.
A kocsonyafesztiválra látogató vendégek számára az étel az előző napon három darab ezerliteres üstben főtt. A recept a következő: egy-egy üstbe 150 kiló diszócsülök, 120 kiló sertésláb, 120 kiló setésfej, 30 kiló farok, 80 kiló nyelv, bőrkék, tehát mintegy 5 és fél mázsa húsféleség került. A fűszerek közül szemes bors, fokhagyma, petrezselyem, sárgarépa. Az üst alatt 10–12 órán át lobogott a tűz, helyi szakácsok és a gasztronómia mesterei felügyelete alatt.
Összesen 2500 porció készült, ennek egy részét műanyag edényekben tálalták fel, a többit pedig a több tíz méteres bádogvájúban dermesztették már péntek délután. Sajnos – vagy úgy is mondható: a szakácsok munkájának dicsérete jeléül – a kocsonyafesztivál hivatalos megnyitója előtt elkelt a vájú teljes tartalma, a szombati vendégek már csupán a műanyag tálas porciókból kóstolhatták az ételt.
Kulturális, turisztikai és gasztronómiai rendezvény lévén, természetesen nem csupán kocsonyát vásárolhattak a látogatók. A vidékeinken megszokott zsibvásáron műanyag tárgyakat, játékszereket, lufikat, apró szerszámokat is árusítottak, szerencsére mégis több volt a háztáji termékek standja, a kézművesek kirakodóvására. Képviseltették magukat a többi vajdasági gasztronómiai fesztiválok is. Sülve és füstölve is kínálták a turiai kolbászt, továbbá a petrőci csípős téliszalámit, a kiszácsi szalonnát, valamint bográcsokban rotyogott a pacalpörkölt, a babgulyás. Aki megszomjazott, bőséges bor- és pálinkakínálatból válogathatott. Aki tehát számít Vajdaság gasztroturisztikai palettáján, jelen volt.
A kocsonyafesztivállal vidékünk egy igen értékes, de táplálkozási kultúránk lassan feledésbe merülő kincse került a figyelem középpontjába. Egyéb hozadéka is van, mégpedig az, hogy megmozdult a falu, egyszóval: történt valami. A helybelieken kívül számos újvidéki polgár látogatta meg a rendezvényt, sőt a jó időjárásnak köszönhetően távolabbi településekről is eljuthattak hozzánk. Egy-két napra felpezsdült az élet a faluban. A rossznyelvek megjegyezték: sűrübben is rendezhetnének efféle rendezvényt. Nem csupán a felhajtás és némi anyagi haszon miatt, hanem megfigyelték: Piros köztereit és utcáit évente mindössze kétszer takarítják. Egyszer nyáron, a helyi pravoszláv egyház védőszentjének búcsúnapjára készülődve, másodszor pedig a közvetlenül a kocsonyafesztivál előtt. Csak az a baj, hogy a „rivaldafények” eloltása után semmi sem látszik a munkából.
