Amikor látom a piacokon, a kínai boltokban az olcsó órák tömkelegét, mindig hálálkodok az Úrnak, hogy nem lett órás belőlem.
Amikor látom a piacokon, a kínai boltokban az olcsó órák tömkelegét, mindig hálálkodok az Úrnak, hogy nem lett órás belőlem. Mert miért ne lehetett volna, ugyanis a hatvanas-hetvenes években, amikor az úgynevezett életre készültem, az óra, köztünk, egyszerű halandók között még státusszimbólum volt, az órásmesterek pedig jól kerestek. Abban az időben nagy ajándéknak számított a karóra, leginkább csak a vállalatokban osztogatták évfordulók alkalmával a kiváló dolgozóknak. Egymást nemigen tudtuk meglepni ilyen szép ajándékkal, de ha mégis sikerült annyi pénzt összekuporgatni, hogy kedvesünket megajándékozzuk vele, akkor ez egy egész életre szóló ajándéknak számított. Féltve őrizte, nem is kötötte fel minden nap a karjára, csak ünnepeken, vasárnaponként, és rendszeresen vitte az óráshoz tisztításra. Ha pedig véletlenül elromlott, képes volt egy kisebb vagyont is fizetni a javítására.
Ma, az órával ellátott maroktelefonok világában nem kell már a karóra. Hamarosan teljesen elfelejtjük, mint a zsebórát. Az ébresztőóra sem kell, mert helyettesíti a már említett csodaszerkezet. A faliórák is már kimennek a divatból. A templomtornyokon, a vasútállomásokon ugyan még vannak órák, ám mutatóik fáradtak, gyakran leállnak, ezért megbízhatatlanok. De ha valakinek manapság mégis az a különös ötlete támad, hogy kedvesét egy karórával lepi meg, megveheti azt olcsó pénzért a már említett piacon vagy a kínai boltban. És ha ez az ajándékóra leáll, nem érdemes mesterhez vinni. Egy ideig talán a fiók mélyén lapul a többi filléres tárgy között, majd egy napon a kukázók bukkannak rá és érdektelenül félrelökik a botjukkal.
Mindezek tudatában igencsak elcsodálkoztam, amikor nemrég Őrszálláson Kurta György órással beszélgetve azt hallottam, hogy Denis unokája órásnak tanult.
- Még nem mester ugyan, de biztosan az lesz - mondta büszkén a nagyapa -. Kétéves volt, amikor először ültettem a műhelybe. Megszeretettem vele ezt a szakmát. Jómagam csaknem hatvan évvel ezelőtt kezdtem órásként dolgozni. Bajmokon és Szabadkán dolgoztam mesterek mellett, majd itthon nyitottam műhelyt. Hivatalosan tizenkét évvel ezelőtt hagytam abba a szakma művelését, de amint látja, még mindig dolgozom. Ha valami vagy valaki felbosszant, csak ebben a műhelyben tudok igazán lenyugodni, az óráim, a szerszámaim között.
- Ma már csak erre szolgál műhelye, vagy munkája is van?
- Van munkám. Persze, nem annyi, mint régen. Valamikor sokkal több volt a mesterember is. Sétáljon csak végig a faluban, vegyeskereskedéseken és kocsmákon kívül aligha lát valamit. Volt idő, amikor több mint 400 kisiparosa volt Őrszállásnak. Ez akkor volt, amikor még itt éltek a németek. Akkor két órás is volt, 5-6 mészáros, ugyanennyi kovács, asztalosok, bognárok, kőművesek, kötelesek, pékek, szűcsök. Felsorolhatnám az összes mesterséget. És mindannyian megéltek a munkájukból. Volt itt olyan kovácsmester is, akinek műhelye tanyán volt, mégis megélt a lovak patkolásából. Ma a faluban több mint ötszáz traktor van, de nincs egyetlenegy olyan mechanikus, aki hivatásszerűen végezné ezeknek a traktoroknak a javítását. Nyugdíjasként nem panaszkodhatok, van munkám, annyi, amennyi kell, de ha csak ebből kellene megélnem, és úgy, hogy mindazt fizessem, amit az államnak fizetni kell, azt hiszem, hogy felkopna az állam. Nemcsak azért, mert nincsen annyi munka, mint valamikor, hanem azért is, mert ma már nem lehet jól megfizettetni ezt a munkát. Szegények az emberek, ha sokat kérek egy javításért, akkor nem hagyják itt az órájukat.
- Látom a karórákon kívül vannak itt nagyanyám korabeli ébresztőórák, és még ennél is öregebb faliórák.
- Mindenféle óra javítását vállalom, még a digitális órákét is, de kimondottan kedvelem a régi faliórák felújítását. Itt van például ez a falióra. Találtam rajta egy feljegyzést, ebből kiderült, hogy már 1700-ban javították. Hajdújárásról hozták hozzám, de hoznak órákat Belgrádból, Újvidékről, Zomborból… A falu toronyóráit, illetve azt a szerkezetet, amely a harangokat vezérli - ez egy belső óra - is javítom. Azon az estén, amikor Miloševićet elvitték Hágába, felakadt az óra, és szüntelenül szólt a harang. Az emberek azt gondolták, hogy ezt akarattal tettem, holott az ilyen hiba már többször előfordult.
- Ahhoz, hogy valaki órás legyen, milyen szerszámokat kell beszereznie?
- Nem kell túl sok szerszám. Kellenek csavarhúzók, csipeszek, nagyítók és egy satu. Ezzel a géppel igazítom az óra pontosságát, emezzel pedig tisztítom. Nem kell túl sok szerszám, kellenek viszont alkatrészek. Ha pedig nem lehet alkatrészt venni, akkor az órás elkészíti maga.
Miután elköszöntünk Kurta Györgytől, a falu utolsó órásmesterétől sétáltunk egyet a főutcán. Kínai bolt itt is van, odabenn különböző, olcsó órákkal. Ezeket már nem kell a mesterhez vinni, és ha a szemétbe kerülnek, a kukázók is méla undorral pöccentik félre a botjukkal.
Fotó: Dávid Csilla
A templomórák is javításra szorulnak
Itt állnak a szerszámaim
Kurta György, Őrszállás egyetlen órása
Az emberek elszegényedtek, ezért az órásmester sem fizettetheti meg tisztességesen a munkáját
Fontos a jó nagyító
Kurta mester mindenféle órát javít
