Vajda Katalin a Gene Moskowitz-díj kiosztása előtt a külföldi újságírók és filmforgalmazók vezetőjével beszélget
Valóban úgy érzi az ember, színesen kavargó mesevilágba csöppent, ha visszagondol arra, hogy öt nap leforgása alatt 25 legújabb magyar filmet megnézve melyek a legintenzívebb benyomások, amelyek felszínre kerülhetnek. Budapesten a 41. Magyar Filmszemlén a külföldi vendégekkel együtt ezúttal is részese lehettem az elmúlt év filmtermését bemutató mustrának, s egyértelműen megállapítható, hogy a korábbi évekhez képest emelkedett az alkotások színvonala. Úgy tűnik, a rendezőknek egy része megtalálta a pénztelenség ellenszerét, hiszen korábban a kis költségvetés miatt az alkotások kopottra, szerényre és szegényesre sikeredtek.
Ezúttal valami módon túlléptek ezen, oly módon, hogy még a jólöltözöttség is megfigyelhető volt a mostani alkotásokban. Ehhez hozzásegített a témaválasztás is, mert a legtöbb film középpontjában a múltbeli titkok föltárására és kibontására felfűzött, családi, baráti kapcsolatokban gyökerező emberi drámák jelentek meg. Elég sok volt a lélektani dráma, az ibseni tragédia, de még krimielemekkel tűzdelt pszichodrámát is láthattunk. Az alkotók nagymértékben építettek az erős színészjátékra, és ráébredtek az igényesen megírt, jó forgatókönyv fontosságára is. Ilyen jellegű film volt például Sas Tamás Szilcsendje, Dyga Zsombor Köntörfalak című alkotása vagy Pacskovszky József Vágyakozás napjai című filmje. Dicséretes, hogy az alkotók egyre bátrabban fogtak mai, aktuális kérdések boncolgatásába, ebből a szempontból pozitív változás tapasztalható az új témáknak, a nemzetközi vonatkozásoknak és a más kultúrák találkozásának az érintésében. Az is előnyére szolgált a fesztiválnak, hogy ezúttal kevesebb volt az erőszak, a brutalitás, de a durva, trágár beszéd még mindig elég gyakori fűszere a filmeknek.
A zsűri és a közönség ízlése valami módon találkozott, legalábbis ez derült ki a zárórendezvényen, amelyen a legtöbb díjat Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című, a valóság és a gondolati világ között lebegő mesét bemutató filmje vitte el. Pontosan négyet, s érdekes módon a szemle közönsége erre az alkotásra volt a legkíváncsibb, mert ezt a filmet nézték meg a legtöbben. Az egy hétig tartó fesztivált egyébként 48 000-en látogatták meg.
A díjkiosztó gálát ezúttal is D. Tóth Kriszta ismert televíziós személyiség vezette a tőle megszokott könnyedséggel, ám nagyon hiányzott mellőle a jó humorú Hajós András, aki korábban társműsorvezetőként mindig ott volt a gálán. A magyarázat szerint ezúttal azért nem hívták meg, hogy felgyorsítsák a folyamatot, mert nagyon sok díjat kellett kiosztani. Lehet, hogy van benne valami, mert így is több mint két óráig tartott a díjkiosztás. Igaz, hogy ezúttal az életműdíjat is a zárórendezvényen adták át, többek között Nagy Anna színésznő (Huszárik Zoltán filmrendező özvegye) és Đoko Rosić (Jugoszláviában született, de Magyarországon felfedezett színész) érdemelte ki.
Akadtak kellemetlen pillanatai is a gálának, amikor Grunwalsky Ferenc rendező-operatőr nem volt hajlandó átvenni a Magyar Mozgókép Mestere díjat, legalábbis a színpadra nem ment fel, csak megállt előtte és fejet hajtott. Ezt azzal indokolták, hogy majd amikor lemond a mostani Magyar Mozgókép Alapítvány vezetői tisztségéről, elmondja véleményét a nyilvánosság előtt. A másik kellemetlen pillanatot Hiller István kultuszminiszter kijelentése okozta, aki bejelentette, hogy a kulturális kormányzat megegyezett a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal a következő három év finanszírozásáról. Nem mintha ennek nem örültek volna meg a filmesek, de némi morajlás követte a miniszter szavait, bizonyára azért, mert nem tetszett nekik, hogy eddig nem kapták meg rendszeresen az ígért pénzeket.
A külföldieket vendégül látó Magyar Filmunió részéről Vajda Katalin főmenedzser a következőképpen értékelte a szemlét:
– Egyértelmű, hogy az idén nagyszerű fesztivált zárhattunk, sok jó, színvonalas filmet mutattunk be, gondolok itt több kategóriára is, a tévéfilmre, a rövid-, a dokumentum- és a játékfilmre is. Természetesnek veszem, hogy a legnagyobb érdeklődés a játékfilmek iránt volt, de azért ezúttal azt is tapasztaltam, hogy a dokumentumfilmek és a kisfilmek is vonzották a külföldieket. Különösen elnyerte a tetszésüket Almási Tamás Puskás Hungary című alkotása. Talán az sem véletlen, hogy a külföldi vendégeink által leadott szavazatok alapján a Gene Moskowitz-díjat Hajdu Szabolcs filmje kapta, de azt tapasztaltam, hogy nagyon tetszett a külföldieknek Dyga Zsombor Köntörfalak, Pacskovszky József Vágyakozás napjai és Groó Diána Vespa című alkotása. Ezeket már a világ különböző fesztiváljaira meghívták, és örömmel jelenthetem be, hogy Hajdu Szabolcs filmje ott lesz a berlini fesztiválon.
Đoko Rosić Novák Emiltől, a szemletanács elnökétől átveszi a díjat
Grunwalsky nem volt hajlandó felmenni a színpadra
A Nyakkendő Díjat (a Színház- és Filmművészeti Egyetem film és televízió szakos hallgatóinak elismerését) Török Gábor kapta, akinek a nyakába minden jelen levő diák egy nyakkendőt kötött
Groó Diána, a Vespa rendezője filmje főszereplőjével, a gyerekszínész Tóth Sándorral, aki színészi különdíjban részesült
Az ismert, görög származású színésznő, Papadimitriu Athina gyönyörű dallal szórakoztatta a gála közönségét
D. Tóth Kriszta Hiller István kultuszminisztert konferálja fel
lyen volt a 41. Magyar Filmszemle plakátja
Jancsó Miklós Oda az igazság című legújabb filmje vonzotta a moziba a nézőket
