Február 13-án az óbecsei belvárosi templomban msgr. Körmöczy Ambrus pápai prelátus halálának negyvenedik évfordulóján ft. Fuderer László plébános vasárnapi szentmisét mutatott be.
Msgr. Körmöczy Ambrus 1909-ben született Kanizsán. 1945-ben lett Óbecsén (akkor Becsén) plébános, és ezt a szolgálatot 26 éven át teljesítette. Majdnem másfél évig tartó súlyos betegség után halt meg 1971. február 14-én. Temetésén vallási és nemzeti hovatartozástól függetlenül talán minden mozogni tudó polgártársa jelen volt.
Msgr. Körmöczy Ambrus halálának évfordulója a család évében van, talán nem tekinthető véletlen egybeesésnek, hogy ő éveken át szinte azonos szenvedéllyel beszélt a családról és a tízparancsolatról.
Az egyházközösséget zokszó nélkül 15 éven át egyedül látta el. Szerette a rendet és a pontosságot a templomban és a plébániáján egyaránt, amit elsősorban magától, de közvetlen munkatársaitól és segítőitől is megkövetelt.
Megkezdve szolgálatát, minden erejét bevetve, éjt nappallá téve idejét az irattár rendezésére fordította. Ezenkívül lelkigyakorlatokat szervezett, amelyekre karmelita szerzeteseket is meghívott, kilencedeket tartott, és minden vasárnap bibliai félórát.
Különös figyelmet szentelt a gyerekeknek, akik szintén nagyon tisztelték. Hittanórái mindig érthetőek voltak, mondandójuk világos és érdekes. Elsőáldozásokra nagy odafigyeléssel készített fel minden évben több száz diákot. 1949-ig az iskolákban is tartott hitoktatást, a tanyavilág iskoláit is bejárva. A vasárnapi szentmise előtt a diákokat külön hittanórára várta, amelyekre a gyerekek lelkesen mentek. A túlbuzgó ateista kommunisták igyekeztek megtalálni a vasárnapi miselátogatás meggátolásának módját. A diákok számára matinét sugároztak, abban reménykedve, hogy az adott téma vonzóbb lesz, mint a helyi plébános prédikációja. A megszokott sablonoktól nem tudtak elszakadni, ezért minden moziműsor, így a délelőtti is hírekkel kezdődött. Természetesen ezt a részt a diákok szívesen kihagyták, így jutottak el az annyira tiltott misére, és késve, de nem lekésve az akkor még működő két filmszínház egyikében bemutatott filmvetítésre.
A templomban, ahol msgr. Körmöczy Ambrus pápai prelátus misézett, szinte soha nem maradtak üresen a padok. Nagyobb egyházi ünnepekkor a hívek legalább fél órával a szentmise kezdete előtt helyet foglaltak, mert tudták, hogy ha később érkeznek, állni kényszerülnek.
Ismert volt a zenés misékről, amelyekre a város legtehetségesebb zenészeit hívta. Lányoknak és fiúknak havonta szervezett oktatást, és létrehozta a diákénekkart.
Hallgatóságát lenyűgözte szentbeszédeivel és az általa szervezett missziókkal. Nem alaptalanul állították róla, hogy az egyházmegye egyik legnagyobb és legjobb szónoka volt.
Becsén folytatott papi tevékenysége során a kerület esperese volt. 1958-tól egyházmegyei konzultorként képviselte főpásztorát. A következő évtől examinator volt biblikumból. 1960-tól XXIII. János pápa kamarása, a kántor-vizsgáztató bizottság és az elhagyott templomok kezelését intéző bizottság elnöke volt. 1963-ban VI. Pál pápa kamarásává nevezte ki, öt évvel később tiszai főesperes lett. A Miasszonyunkról nevezett bácskai nővérek vizitátora volt.
Ritka egyénisége, tanításának szelleme megmaradt az őt ismerő és nagyra becsülő emberekben. Igen népszerű volt, nemcsak nagy tudása, hanem közvetlensége és humora miatt is. Gyóntatásai során hallgatott, meghallgatott, tanácsot adott. Minden vasárnap gyóntatott a szentmise kezdete előtt, a gyóntatószék előtt a hívek hosszú sora várakozott.
Február 13-án, a lelki üdvéért bemutatott szentmisén az oltár előtt a róla készült festmény elé tisztelői virágot helyeztek el.
Körmöczy Ambrus óbecsei pápai prelátus pap volt a szó legnemesebb értelmében, az oltár mellett, és elvegyülve a tömegben, ezért halálának negyvenedik évfordulóján nagy tisztelettel emlékeztek meg róla.
