Vasárnap délután becsomagoltam fényképezőgépemet a legszükségesebb kellékekkel, és elindultam kerékpáron kedvenc barangoló helyemre, a Makkhetes erdőbe. A pesti vasúti vágány közelében levő legelőn keresztül közelítettem meg az erdőt. Az erdőbe vezető nyári út mellett egy összetört táblát találtam, a földön hevert. A táblával az arra járó kirándulók, sétálók figyelmét szerették volna felhívni az erdészek a közeli egybibés galagonya bokorra. Nehéz megmagyarázni az ilyen cselekedetet, persze benn a városban is látunk sok hasonló értelmetlen barbárságot, nem is tudom, minek lehet az ilyen tetteket nevezni. Gondolok itt például a derékba tört kis fákra, vagy a kitépett virágokra, a frissen festett házfalak összefirkálására és a hasonló értelmetlenségekre.
Távolabb, az erdő egyik árnyékosabb helyén foltokban ugyan, de még havat is találtam. A nagy csendet csak a madarak csicsergése törte meg, mintha már a fészkelő helyeket keresgélnék, a favágó kopácsolása pedig nyilván azt jelezte, hogy eleséget keres.
Visszafelé a legelőn jövet nagy meglepetésemre már kinyílt tavaszi virágokat is találtam. Alig vettem észre a száraz fűben a piciny virágtelepet. Olyan apró virága van a növénynek, hogy álló helyzetből nézve szinte nem is látszik. Hogy megszemléljem a telepet, le kellett guggolnom. Állíthatom, hogy életemben még nem láttam ilyen apró virágot. Hogy méretét szemléltessem, mellé helyeztem egy 1 dináros fémpénzt, ahogyan a képen is látható.
A virág enyhén lilába hajlik, de volt sötétebb lila változatban és tiszta fehérben is. E különleges virág mellett láttam még egy kinyílt, számomra ismerős virágfajtát is. Mivel nem épp erős oldalam a biológia, az olvasó bocsássa meg tudatlanságomat, hogy nem közlöm a virágok neveit, én csak a látvány szépségét szerettem volna megörökíteni.Mint a felfedező, aki valami különlegesre talál, hihetetlenül jó hangulatban fejeztem be a kirándulásomat. Úgy látom, valóban megérkezett a tavasz, hiszen már virágzanak a mezőn a virágok, ugyanakkor a hó még szinte el sem olvadt mindenütt. A levegőt enyhe tavaszi szellő mozgatta, a hőmérséklete is kellemesnek tűnt. Az élmények feledtették velem a korábban látott barbárságot, lélekemelő megnyugvásként merem javasolni másoknak is a természetjárást. Ilyenkor a legszebb.
