Minden szórakoztató bolondság, bárhol és bárkinek az agyából pattan ki, előbb-utóbb bejárja a világot. Egészen biztos, hogy a Futás tűsarkon elnevezésű rendezvény még sokáig nem jut el az arab és egyéb muzulmán világba, viszont ez az amerikai találmány Kelet-Európában osztatlan sikert aratott.
Nemcsak azért, mert ott a nők vállalkozó szelleműek és nem vonakodnak attól, hogy nyilvánosság elé vigyék képességüket és szemrevalóságukat, hanem mert a csak másodpercekig tartó verseny egyeseknek vonzó távlatokat is nyújt. Nem egy életre szóló kereset, viszont ha a szegényebb országokban élő lányoknak és asszonyoknak alkalmuk adódik, hogy hét-nyolc átlagkeresetnek megfelelő összeget egyszerre költhessenek magukra, nem sajnálják érte a fáradságot.
A Belgrádban megjelenő Cosmopolitan című női lap vállalkozott arra, hogy Szerbiában is meghonosítja az eddig mindenütt nagy figyelmet és érdeklődést kiváltó rendezvényt. A belgrádi ősbemutató állítólag nem a legjobban sikerült, azonban Újvidéken szombaton délután, noha eső fenyegetett, a siker elsöprő volt. Annak ellenére, hogy az önmagát komolynak nevező sajtó – beszámítva ide a tévét és a rádiót is – különféle megfontolásból szinte elhallgatta az egészet, több mint száz, az éppen nagykorútól egészen a hatodik évtizedét taposó nő nevezett be. Több mint fél órával a verseny kezdete előtt már megtelt Újvidék főtere. A pályát korlátokkal jelölték ki, rózsaszínű ülőpárnákkal díszített alkalmi VIP-páholyt is felállítottak a díszvendégek számára, a tartományi atlétikai bírók testületének tagjai stopperórával a kezükben készen álltak az elért időeredmények mérésére, egyikük pedig szolgálatkészen mérte a „futócipők” sarkának magasságát, hisz a szabályok egyik tétele kimondja, hogy a tűsarok nem lehet nyolc centiméternél kevesebb.
A lányok és asszonyok kivétel nélkül kényelmes lábbeliben jöttek és a versenykelléket rendre műanyag zacskóban hozták magukkal. Miután kitöltötték a benevezési űrlapot és aláírták, hogy saját felelősségükre vesznek részt, barátaik és férjeik karjára támaszkodva, vagy a főtér padjait igénybe véve, mindenesetre a fotósok tömegének tetszését és érdeklődését kiváltva, futásra öltöztek. A legnépszerűbb persze a hagyományos, csukott fejű cipő volt, úgynevezett hulahopp nadrággal kombinálva, szép számmal akadt azonban szandál, félcsizma és csizma is, a tekintettel feljebb haladva pedig kacér rövidnadrág és miniszoknya is.
Mint kiderült, a győztesnek felajánlott 3000 eurós összértékű vásárlási utalvány mágneses vonzerővel hatott. Titokban mindenki számított a győzelemre, két atlétalánynak viszont külön terve volt. Egyrészt, mert értenek a futás stílusához, másrészt, mert valóban gyorsak, egyezményt kötöttek. Riválisként futnak ugyan, de ha egyikük mégis nyer, a díj összegét egyenlő arányban osztják. Mondani sem kell, tervük megvalósult. Lábujjhegyen, a tűsarokkal az aszfaltot szinte nem is érintve robogtak végig a távon, és az első két helyet kaparintották meg, míg sok lány, a nagyszámú, talán ezres közönség nagy élvezetére, inkább bukdácsolt, mint futott, többen pedig a nagy igyekezet révén, vagy mert a cipősarok eltörött, fájdalmasan látványosat estek. Szerencsére komolyabb következmények nélkül, hisz a helyszínen levő két mentőautó személyzete csak horzsolásokat fertőtlenített és kötözött be.
Az utókor számára maradjon feljegyezve az, hogy győzött a 23 éves, 86-os rajtszámmal és piros szandálban futott újvidéki Milana Radić, és az is, hogy a szervezők jelezték, jövőre is lesz futás, meg az is, hogy a rendezvény mégsem aratott teljes sikert. Néhány, a közelmúltban feministának nevezett arra járó a nőkre nézve sértőnek értékelte az attrakciót. Az egyik lány például udvarlóját nagyon felháborodottan szinte elvonszolta a főtérről e szavak kíséretében: „Te ilyesmin élvezkednél? Valóban úgy gondolod, hogy nekem ez nem megalázó?”
