A Fruška gorán lévő Kišnjeva glava kőfejtő Rakovac falu közelében található, az elmúlt 71 év alatt több mint 23 és fél millió köbméter követ hordtak el innen. A magmás kőzetekből származó nyersanyag kiváló utak, vasúti pályák és gátak építésére, a gond abban van, hogy a kőbánya a természeti kincsnek számító Fruška gora Nemzeti Park szívében működik, és sokan attól tartanak, hogy a kiaknázás és a szállítás tönkreteszi a környék érzékeny ökoszisztémáit.
Az Alas Rakovac kompánia – amely innen bányássza a követ – nemrégiben megkapta azt a minisztériumi beleegyezést, amelynek értelmében elvégezheti a kőfejtő rekultivációját, azaz újrafásítását. A Fruška gora lankái között most egy fél kilométer hosszú, 100-200 méter mély sziklás üreg tátong, amelyben nincs élet. A 2012-ig befejezendő rekultiváció azt jelenti, hogy az elhordott kősziklák helyén kialakult lépcsőzetes terepet elegyengetik, újraültetik a fákat (a projektum értelmében 77 ezer facsemetét raknak földbe), a bányamedence alján pedig mocsarat létesítenek, amelynek partján mocsári madarak telepedhetnek majd meg. A medencében azért nem lesz olyan bányató, mint a ledincei Ezüst tó, mert a rakovaci kőfejtőbe nem folynak le felszíni vizek, így a tavat semmi sem táplálná. Sokan azt gondolják, hogy az Ezüst-tavat forrásvizek duzzasztják. Nem így van, a környező lankákról folyik bele az esővíz és az olvadt jég, hó.
Slobodan Vujić, a Belgrádi Egyetem Geológiai Karának professzora és a rekultivációs projektum vezetője elmagyarázta, hogy a rakovaci bányából a hét évtized alatt kifejtett kő mennyisége csak viszonylag tűnik soknak, hiszen a nagy bányarendszerekben, mint amilyen a kolubarai, két és fél hónap alatt kibányásznak ennyit. Az elkövetkező öt év folyamán – tehát – a bányát végleg bezárják, ez alatt az idő alatt 2,4 millió köbméter nem termő földet is el kell szállítaniuk innen ahhoz, hogy a biológia rekultiváció sikeres legyen. A környezetkímélő motorokkal rendelkező kamionok 10-15 percenként haladnak majd keresztül Rakovac falun, főleg a délelőtti műszakban transzportálnak, délután 3 óráig.
Az 521 millió dinár értékű projektumon 18 tagú szakcsapat (geológusok, urbanisták, ökológusok stb.) dolgozott, összesen 154 700 négyzetméternyi bányafelületet rendeznek. A biológiai rekultiváción kívül átépítik a bánya segédépületeit is, egyfajta turistacsalogató, a világban bevált (a korabeli ipari létesítmények, gyárak, mamutüzemek vonzzák a látogatókat) technikai múzeumként képzelték el. A leendő turistaparadicsomból nem viszik el a hatalmas gépeket, hanem konzerválják őket, kiépítenek majd egy kisebb sportközpontot, húszágyas fogadót, éttermet stb.
Vujić professzor azzal érvel, hogy bányarendszerek nélkül nem működhetne a világ olyan formában, mint amilyenben ma ismerjük, a nyersanyag nélkül leállna minden, és a kőfejtésből eredő esetleges környezetvédelmi kellemetlenségek velejárói a modern életnek. Az ellentábor véleménye az, hogy a kőfejtés igenis nélkülözhetetlen tevékenység, de nem a védett Fruška gorán, a természet gyöngyszemében kell végezni!
