A színház világnapján lelkes újvidéki, harmincas létszámú kis csapat indult Budapestre a fáradhatatlan színházlátogatást kezdeményező és szervező Mikes Teréz nyugalmazott magyartanár vezetésével, hogy ott ünnepelhessék meg a Thália papjainak világnapját. A Nagymező utcai Operettszínházba szóltak a jegyek, Szirmai–Bakonyi–Gábor Mágnás Miskájának kétfelvonásos, fergeteges operettjét néztük meg.
A magyar operettirodalom egyik legismertebb műve ez, s talán a legmókásabb is. A lovász fiúból lett monoklis urat Bajor Imre alakította szenzációsan, s talán még rajta is túltett a korát meghazudtoló rugalmassággal táncoló és cigánykereket hányó, a finom Mary grófnővé előlépett cselédlányt megszemélyesítő Oszvald Marika. De a közönséget lenyűgözte a kleptomániás Zsorzsi nagymama Lehoczky Zsuzsa személyében, s legalább hasonló sikert ért el a bonviván és a primadonna is. Az előbbi olvasta be a műsor kezdete előtt azokat a gondolatokat és azt az üzenetet, amelyet minden évben a színház világnapján elküldenek a Thália templomának szerelmeseihez, a Csendes-óceán legapróbb szigetétől egészen Alaszkáig. Igazán szeretik a színházat azok, akik ezt a napot az ünnepeltekkel a művészekkel kívánják tölteni, s valóban, a mostani budapesti látogatásról elmondhatjuk, hogy a művészek beleadtak mindent a fergeteges tempójú, ismert melódiájú és Verebes István által nagyszerűen rendezett darabba, amelyben olyan ismert slágerek csendültek fel, mint a: Szeretnék boldog lenni, vagy a Csiribiri-csiribiri kék dolmány és a talán legismertebb dal, a Cintányéros cudar világ.
Az igazi csillogás, a felhőtlen kikapcsolódás, az operett pompája után a kirándulók a Mogyoródi úti Koós Károly Kollégium diákszobáiban tértek nyugovóra, de a hangulat még a környezetváltás ellenére sem változott, a kopott kollégium nem tudta ezt megtenni, s alkalmat kerítettek arra, ha műanyag pohárból ugyan, de mégis pezsgőzhettek az előadás utáni fennkölt hangulatban.
Másnap délelőtt a Váci utcában és környékén töltődött föl a társaság, ahol igazi húsvéti hangulat és légkör várt rájuk, a Vörösmarty téri kirakodóvásár forgataga és a szabadtéri délelőtti térzene. A közelben lévő egyik sarkon az utcai zenészek épp a Cintányéros cudar világot húzták, igaz nem volt akkora sikerük, mint a Mágnás Miskának, bizonyára bevételük se, mert a közönség is gyér volt. A kézművesek bódéjait sokan látogatták, nem csak azért, hogy gyönyörködjenek az igazán mesteri fokon elkészített portékákban, hanem vásároltak is. Különlegességekre, szőttesre, köcsögre, csuporra, fafaragványokra futhat rá az ember ilyen helyen. A sugárzó napfény a Gerbeaud teraszára is odacsalogatta a pihenni és sütkérezni vágyókat, zsúfolásig megtelt a cukrászda, pedig észbontóak az árak.
A színházat kedvelő társaság délután tért haza Budapestről Újvidékre, akadtak köztük olyanok, is akik összekötötték a kellemest a hasznossal. A bácsfeketehegyi Szolga Etelka a Budai Református Gyülekezettől édesség- és meséskönyvcsomagokat hozott haza a Vajdasági Gyermekmissziónak. Lánya, Halász Renáta megbízásából tette, aki a misszió magyar nyelvű koordinátora. Bizonyára sokakat megörvendeztet majd ez a csomaghalmaz, mert április 7-én és 8-án a missziónál gyermeknapot szerveznek, amelyen legalább 80 gyermek vesz részt, és közöttük fogják kiosztani a sok nyalánkságot és a meséskönyveket.
Csillogóan szikrázó kristálycsillár fényében lépdeltünk a színházterem felé
Kézművesvásárt rendeztek a Váci utca végében
A felfűzött paprikát kuriózumként kínálják a külföldieknek, felette magyar zászló lengedez
A Gerbeaud cukrászda terasza zsúfolásig megtelt a napsütésben, pedig ott minden méregdrága
