Immár hetedik éve szervezik meg Siklóson a Lélektől lélekig elnevezésű Nemzetközi Irodalmi Fesztivált, amelynek ezúttal a Batthyány Kázmér Általános Iskola adott otthont. Amikor először felvetődött a fesztivál megszervezésének gondolata, úgy döntöttek, hogy mindig valamilyen aktuális történelmi eseményhez vagy személyiséghez kapcsolják majd a szavaló és prózamondó versenyt.
Első évben ez a Rákóczi szabadságharc, a következőben József Attila születésének 100. évfordulója, majd 2006-ban „A szabadságvágy és a hazaszeretet megjelenítése a 20. századi magyar irodalomban” témakörben hirdették meg a fesztivált. A következő években sorra került Ady Endre, Arany János, Dsida Jenő, Karinthy Frigyes, a Mátyás királyról szóló mesék, majd Radnóti Miklós születésének 100. évfordulóját is megünnepelték.
Az idén Siklósra majd száz versenyző érkezett, Magyarországon kívül – ahonnan 14 általános iskola nevezett be – hat határon túli régióból: Ausztriából, Horvátországból, Szerbiából, Szlovákiából, Szlovéniából és Ukrajnából. Ezúttal két helyszínen folyt a versenyzés a 3–4. és az 5–6. osztályosok a Művelődési Házban adták elő a Herman Ottó születésének 175. évfordulója alkalmából választott, a természetről szóló versüket, vagy az ugyanilyen tematikájú prózai szövegüket, a nagyobbak pedig a már említett iskola könyvtárban az ugyancsak évfordulót ünneplő Vörösmarty Mihály- és Kölcsey Ferenc-verseket. A zsűri a következőképpen minősítette a három korcsoportban versenyzőket: aranyéremből hatot osztottak ki mindenkinek, ezüstéremből 7-9-6 volt a megoszlás, bronzéremből pedig 12-13-10. A nyertesek az oklevél mellé könyvjutalmat és egy szerényebb ajándékcsomagot is kaptak.
Számunkra a vajdaságiak szemszögéből nagyon sikeres volt ez a mostani megmérettetés, a csapatot Klemm Márta, a József Attila Általános Iskola magyartanára vezette, aki lapunknak a következőket nyilatkozta:
– Hét év óta, amióta létezik ez a verseny, mi rendszeresen járunk, mindig minden évben begyűjtöttünk jó néhány díjat, nagyon büszke vagyok a tanítványaimra, és elégedett vagyok a mostani eredménnyel. Szeretünk Siklósra járni, mert feltöltődünk, sok mindent megtanulnak a gyerekek, fontos ismeretségekre tesznek szert, és új élményekkel gazdagodva, s persze nem mellékesen, elismerésekkel, érmekkel és jutalmakkal térünk haza.
A vers- és prózamondó verseny három korcsoportja közül a 3–4. osztályosok kategóriájában az újvidéki Lahos Melody bronzérmet nyert, a második korcsoportba tartozók voltak a legsikeresebbek, Ótos Annabella aranyérmet hozott haza, Lahos Anna és Bátori Anita bronzérmet. A harmadik korcsoportban a temerini Faragó Emma ezüsáremmel tért haza, az újvidéki Ladisics Nikola pedig bronzzal.
A gyerekek nemcsak a versenyen vettek részt, hanem barátkozásra, beszélgetésre, kirándulásra is jutott idő, így minden résztvevő kellemes két napot töltött el Siklóson és környékén. De talán az igazi eredményt és összegezést Klemm tanárnő mondta el a következő szavakkal:
– A kis vajdasági különítmény nevében köszöntet mondok mindenért, a gyerekek tele vannak élményekkel, és ami talán még fontosabb: sikerélménnyel, hogy magyarként Magyarországon is helyt tudtak állni.
Az aranyérmes Ótos Annabella így emlékezett vissza a versenyre:
– Nagyon izgultam a verseny előtt, bizony volt lámpalázam, ismételgettem magamban rendületlenül a szöveget, hogy tudjam, de amikor kiléptem a színpadra, minden megvilágosodott előttem és könnyen ment a versmondás. Tudom, hogy nem szabad kiválasztani a nézőt a tömegből és őt nézni, hanem igyekszem úgy szavalni, hogy mindenkire nézzek, mintha a szemüket figyelném, úgy adom elő a verset. A tanárnőm választotta ki számomra az Ősz című költeményt, nagyon tetszett, talán épp ezért könnyen megtanultam a szöveget. A természetről szól, az őszi tájról. Én magam is szeretem a természetet, kedvelek parkokban, erdőben sétálni és a madárcsicsergést hallgatni. A tanárnőm eleinte nem volt velem megelégedve, dorgált, hogy jobban készüljek fel. Úgy látszik, ennek volt is hatása, de talán az is közrejátszott, hogy a színészcsoport tagja vagyok, s igazán van alkalmam gyakorolni a szavalást. Egyszerűen szeretek verset mondani, könnyen megy nekem.
– Milyen volt a díjkiosztó?
– Szurkoltam, hogy az enyém legyen az arany. Amikor a bronzokat kiosztották, már szinte biztos voltam benne, hogy meg lesz az arany és így történt. Boldog és elégedett vagyok. A tanárnőm is nagyon örült, s azt hiszem ez arra fog késztetni, hogy a jövőben még sokkal szívesebben mondjak verset. Gondolom, hogy legközelebb az iskola napján kerül erre sor. Már tudom, hogy szavalni fogok. Ugyanezt a verset mondom el, s annak is lesz verseny jellege.
– Csak oklevél járt ezért a szép szereplésért?
Ladisics Nikola
A siklósi dzsámi
Verőfényben a siklósi vár
