Népzeneszótól volt hangos Magyarkanizsa a hétvégén, az idén e Tisza-parti város adott otthont a 36. Durindónak és a 49. Gyöngyösbokrétának. A háromnapos rendezvényen 140 csoport, összesen mintegy kétezer-kilencszáz fellépő szerepelt. Cservenkai, nyékincai, titeli, kucorai, veprődi hagyományőrzőkkel is találkozhattunk.
Pénteken és szombaton a népzenéé volt a főszerep, több mint száz zenekar és kórus lépett fel a Cnesa művelődési otthonban. A produkciókat 13 tagból álló zsűri értékelte, a legjobb együttesnek járó Bodor Anikó-díjat a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület Csalogány asszonykórusa érdemelte ki. Vasárnap a táncosok vették át a terepet. A hagyományokhoz híven a Gyöngyösbokréta a lobogó megáldásával és a díszes felvonulással kezdődött. Valóban szemet gyönyörködtető látvány volt, amint a népviseletbe öltözött táncoló forgatag elözönlötte a város központját. A felvonulás végállomása pedig a városháza előtti parkolóban felállított színpad volt, ahol az ünnepélyes megnyitó után a táncosok léptek a színpadra. Az idei rendezvényen 32 táncegyüttes érkezett Vajdaság különböző településeiről. Érdekes volt látni a Sremska Mitrovica-i csoport fellépést, amint a tanulmányaikat szerbül végzett, szerb környezetben élő tagok magyar népdalokat énekeltek tánc közben. Ott, Szerémségben tovább szeretnék éltetni őseik nyelvét, népdalait. A mitrovicai művelődési egyesület elnöke, Jovanović Edit elmondta, ő maga tanította be nekik a szöveget és büszke teljesítményükre.
– A szórvány mindig nehezebb helyzetben van a kevés a létszám miatt. A hagyományainkat és bennünket a lelkesedés tart életben. Az idén szerémségi táncokkal érkeztünk a szemlére, és elmondhatom, hogy nagyon nehéz volt forrást találni, jobbára fényképekre tudtunk hagyatkozni, illetve a múzeumi gyűjtésekre. Igyekszünk minden fesztiválra eljutni, szerb és magyar rendezvényekre egyaránt. Jó kapcsolatot ápolunk a környékbeli magyar művelődési egyesületekkel, például a maradékiakkal, és persze próbálunk lépést tartani a tömbmagyarsággal mind a zenét, mind a táncot és a népviseletet illetően, erre pedig a Gyöngyösbokréta kiváló lehetőség. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetünk – hallottuk tőle.
A fesztiválozó tánccsoportok egészen az esti órákba nyúló programot biztosítottak az érdeklődőknek. A délutáni egyórás szünetben pedig a parkban felállított tarka kirakodóvásárban nézelődhetett a közönség. A népi szokásokat idézve kézzel készített, fából, csontból, gyöngyből készült ékszereket, dísztárgyakat lehetett vásárolni, de a gasztronómiai élvezetekből sem volt hiány, sült hús és lángos mellett az édesszájúak örömére volt kürtős kalács is, a kánikulában pedig a hideg italokról sem feledkeztek meg. A rendezvény este kilenckor zárult, a fesztivál lobogójának átadásával. Az idén a gombosiak vihették haza, hiszen a legelső Gyöngyösbokréta is tőlük indult, így jövőre ők lesznek a jubileumi rendezvény házigazdái.
