Kevés olyan város van, amely alig néhány órás tartózkodás után képes rabul ejteni Ohrid és környéke viszont a maga varázsával alig fél nap alatt rabul ejtett. Egyesek szerint a világ legöregebb városaként számon tartott mai Ohrid helyén az ókorban az illíreknek a düasszaritesz néven ismert törzse telepedett le és alapította meg Lüchnidosz városát, amelynek jelentősége a római korban növekedett meg, amikor is az Adriát a Bizánccal összekötő kereskedelmi út haladt el mellette.
Régészeti ásatások alapján megállapították, hogy a kereszténység korán, a 4. században megtelepedett a városban, s az 5. században már saját bazilikával rendelkezett. Egyes 17. századi feljegyzések szerint a város területén akkor 364 templom állt. Ez természetesen megkérdőjelezhető, de tény, hogy abban a században szláv Jeruzsálemként is emlegették a várost, amelyet egyáltalán nem kímélt meg a történelem vihara. Egy időben a Bolgár Birodalom fővárosa volt, de megfordultak itt normannok, epiruszi despoták, bizánciak, szerbek és törökök is, akik alól végül is 1913-ban szabadult fel.
A látnivalók közül is mindenképpen az óvárost és az itt lévő egyházi építészeti remekeket lehet kiemelni, s semmiképpen nem szabad kihagyni a 13. században épült Szent Kelemen-templomot, amely körül egyébként ásatások folynak. Egyes feltételezések szerint itt dolgozták ki a cirill ábécét, és itt reformálta Ohridi Szent Kelemen a glagolita ábécét. További fontos látnivaló a város egyik jelképe, a II. Philipposz által épített fellegvár is, amely egykor a Balkán egyik legbevehetetlenebb erődítményének számított. A macedónok egyébként előszeretettel emlegetik, hogy néhány dologban megelőzték a nyugati civilizációt. Az óváros meredek, szűk utcáin tett gyalogtúránk során (fel lehet menni taxival is, de így nem az igazi) Nevena, az egyébként archeológiát végzett, rendkívül kedves idegenvezetőnk elmesélte, hogy Ohridban az európaiaknál jóval előbb alkalmaztak nyomdászati eljárásokat, az egyik templomban pedig lelkesen megmutatta, hogy a macedón reneszánsz jegyei az itáliait megelőzve már a XII. században megjelentek.
Barangolása során a műemlékek előtt úton-útfélen utcai árusokba ütközik az ember, akiknél már akár 10 euróért is megvásárolható a híres-nevezetes ohridi gyöngyökből készült ékszer. Nos, ezek valószínűleg hamisítványok, mivel idegenvezetőnk szerint az eredeti ohridi gyöngyök titkát kizárólag két helybéli család ismeri, akiknek az üzletében a legkisebb ékszert is 35 euróért árulják, a végső határ pedig a csillagos ég. Egyes feltételezések szerint a gyöngyök előállításához egyébként egy, a tóban élő apró hal pikkelyeiből készült emulziót használják fel, ezzel bekenik a kagylóba helyezett idegen anyagot, amiből kifejlődik a gyöngy.
A kötelező látnivalók közé tartozik a Szent Naum monostor megtekintése is. Az albán országhatártól alig 200-300 méterre lévő faluig mintegy 40 percig tartó autózással, vagy az ohridi kikötőből induló sétahajókkal lehet eljutni. Gondolom mondani sem kell, hogy ezek közül melyik kényelmesebb és élvezetesebb. Naum egyébként Cirill és Metód tanítványa volt, egy időben a pannóniai szerbek köreiben is térített, de mindenekelőtt az óbolgár írásbeliség megteremtésében játszott jelentős szerepet, s a mai napig csodatevőként tartják számon, ezenkívül gyámolítója volt a szegényeknek és a betegeknek is. Naum egyébként életének utolsó tíz évét töltötte el az Ohridi-tó mellet lévő monostorban, ahol egyébként a sírja is megtalálható. Érdekes megemlíteni, hogy a Szent Naumnak a 18. század elejétől a 19. század végéig Magyarországon is nagy kultusza volt, s Miskolcon kápolnát építettek a tiszteletére.
Ohrid és környéke elbűvölő hely, aki ellátogat oda, az valamelyest megérti, hogy amint kilép a szkopjei repülőtér épületéből, a mobiljára érkezett rövid szöveges üzeneten keresztül miért üdvözlik azzal, hogy a civilizáció bölcsőjébe érkezett.
