Istentisztelet után a maradéki templomnál (Fotó: Stanyó Tóth Gizella)
Újra van állandó református lelkipásztora a bácskai egyházmegye egyetlen szerémségi, mintegy 120 lelket számláló gyülekezetének Maradékon. Az alkalomhoz illően, szerényen köszöntötték Halász Dániel lelkipásztort és családját az elmúlt vasárnap. Az első istentiszteletére hívó harangszó is mintha ünnepélyesebben hullámzott volna végig a falun, megremegtetve a levegőt a rekkenő hőségben.
A Halász család
A gyülekező helybeliekhez hasonlóan én is a parókia kertjében, a fenyők árnyékában kerestem menedéket. S hallgattam, amint ismét bizakodva tervezgetik jövőjüket, megmaradásuk lehetőségeit a Maradékon maradók. Az alapok adottak, s reményeik szerint meg is erősödtek az elmúlt, megpróbáltatásokkal terhes, csaknem két évtizedben. Akkor, az 1993-ban leégett parókia láttán sem rendült meg a hitük. Megtapasztalták újra: mit jelent, ha a gyülekezet összefog, ha hallgat a szívére. Ha a lelkész a jó pásztor módjára teszi a dolgát a gyülekezetben, és elviszi küzdelmeik, gondjaik, kitartásuk hírét az Egyházak Világtanácsába, a különböző egyházi segélyszervezetekbe, és nem utolsósorban jelentkezik a donációs programok pályázataira. Hogy a korán (2008-ban) elhunyt, Maradékon 1993-tól szolgáló Béres Károly lelkész törekvése nem volt hiábavaló, bizonyítja az újraépült parókia épülete, a lelkészi irodával, az imateremmel és a lelkészi lakással, valamint az udvarban felépült Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület otthona. A leginkább mégis az, hogy a gyülekezet szorgalmas tagjai méltón ápolják hagyatékát, és az 1898-ban rendhagyó körülmények között megalapított református egyházuk örökségét. A látszatot, hogy minden rendben van, igyekezetek tartani az elmúlt mintegy két évben is, amikor nem volt állandó lelkésze a gyülekezetnek. Időnként dr. Csete Szemesi István püspök, Orosz Attila bácskai esperes és Márton Károly bánsági esperes tartott istentiszteletet. Hézagpótló megoldásukat, miszerint gyülekezetük ifjú tagja, Urbán Angéla tartson felolvasott istentiszteleteket azokon a vasárnapokon, amikor nem tud lelkész kiutazni hozzájuk, valamint, hogy foglalkozzon a gyerekekkel a vasárnapi iskolában – Csete Szemesi püspök támogatta. Angéla korábban is olvasott fel a Bibliából, amikor Béres Károly tiszteletes, Gyenge Károly és Tilda lelkészházaspár, és amikor Fekete Annamária lelkésznő szolgált.
Másodszor is megkondította a harangot egy gombnyomással Grujić Földesdi Gyöngyi harangozó. A templomban már többen ültek, főleg idősebbek. Emlékezetük szerint 2009-ben volt utoljára konfirmáció gyülekezetükben. Lenne most is öt-hat konfirmandus... Remélhetőleg minden másként alakul most, hogy a fiatal lelkészházaspár, Halász Dániel lelkipásztor, Halász-Sándor Gyöngyvér diakónus és kétéves kisfiuk, Bence Maradékra költöztek.
– Úgy látom a bizakodás kölcsönös. Aztán, legalább harminc évig közöttünk maradjanak – köszöntötte a fiatalokat Csepregi Pál presbiter. Bence kezébe nyomva egy tábla csokoládét, más sokkal konkrétabb volt. – Meglátod, milyen jó lesz itt. Be fogjuk a lovaimat, végigfiákerozunk a falun, felvesszük a többi kispajtásokat is.
A kellemes hangulatot az újra megszólaló harangszó szakította félbe. Az igehirdetésre készülődő gyülekezetnek szinte fohászként, fogadalomként hangzott az éneke: „Dicsérhessünk és lehessünk Jézus szava hallgatói. Igaz megtartói."
Máté evangéliumának tanítására (18.20) épült Halász lelkipásztor igehirdetése. Többször feltette a kérdést is: miért jövünk újra és újra istentiszteletre?
– Ha figyelmesen olvassuk és értelmezzük a Szentírás tanításait, megtudhatjuk, hogy a mennyek országában állandóan van istentisztelet. Ez jelképesen a földi életre is vonatkoztatható, hiszen az adott órában a földkerekség valamennyi templomában éppen igét hirdetnek Isten szolgái. A maradéki gyülekezetnél maradva, bizonyára mindannyiunknak van véleménye róla. Miben kellene, hogy más, hogy jobb legyen? És, hogy mit kell a közösségünkért megtennünk?
Bemutatkozva a gyülekezetnek Halász lelkész elmondta, hogy ő vajdasági, délvidéki:
– Édesapám Hertelendyfalván (Vojlovicán) lelkész. Feleségem magyarországi, Sárospatakon ismerkedtünk meg, tanulmányaim alatt. Ő diakónus szakon végzett Nagykőrösön, a Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatán. A diakónus szót sokan nem, vagy csak a Bibliából ismerik. Ma is vannak diakónusok, bár nálunk ezt a szolgálatot kevésbé ismerik. Elsősorban szeretetmunkát végeznek, Bibliaórákat tartanak, de istentiszteletet is tarthatnak, csak nem palástban és nem a szószékről. Magunkról még annyit, Sátoraljaújhelyről érkeztünk, ahol két évig voltam segédlelkész az ottani gyülekezetben. A teológia befejezése után Csete Szemesi püspök úr mondta, hogy szükség lenne lelkészre Maradékon. Istennek hála megérkeztünk, az első benyomásaink kellemesek, reméljük, ha Isten is úgy akarja, sokáig itt maradunk.
A Halász házaspárt Detelin József gondnok, presbiterek Balog Irénke, Berta Zoltán, Csepregi Pál, Ipacs Anica, Prikel András és Urbán József nevében köszöntötte. Az istentiszteleten és a beszélgetésben részt vett még Varnyú Ernő, a VMSZ Szerémségi Körzeti Szervezetének elnöke, és Heretek György, VMSZ helyi szervezetének elnöke.
– Szeretnénk, ha megkedvelnék gyülekezetünket, falunkat, és Szerémségnek ezt a részét, ahol magyarok, köztük reformátusok is élnek itt a végeken, a szórványok szórványában – mondta Berta presbiter, valamennyi helybeli kívánságát is tolmácsolva. – A református lelkipásztor tevékenysége ezen a vidéken mindig is küldetést jelentett. A legtöbb lelkész ennek tudatában teljesítette is szolgálatát.
A lelki gondozás mellett nagyon fontos az iskola, az anyanyelvpolás.
– Ismételten le kell ülniük a politikusoknak, a civil szervezetek képviselőinek, hogy még hatékonyabbá válhasson az anyanyelv tanítása az iskolákban is – jegyezte meg Varnyú Ernő. – A szép eredmények biztatóak, ezért nem lehet feladni, vagy megállni a megkezdett úton.
A maradékiak javasolják, hogy a tárgyalásokba, a lehetőségek kidolgozásába vonják be Majstorović Szkicsák Ágnes magyartanárnőt, aki anyanyelvápolást tanít Maradékon az iskolában. A falu előtt is követendő családjának példája. A három gyermeke mindkét (a magyar és a szerb) nyelvet anyanyelvi szinten beszéli.
Hol vagyunk, és hogyan tovább a maradéki református gyülekezetben? Erre a kérdésre közösen keresik majd a választ Halász lelkész és a presbiterek, a csütörtökre, augusztus 9-ére bejelentett megbeszélésen.
Viszontlátásra jövő vasárnap!
