Herculaneumról azt tartják, Herkulesről kapta a nevét, aki a legenda szerint a város alapítója volt (Fotó: Törőcsik Nagy Gábor, Törőcsik Nagy Tamás)
A három millió lakosú Nápolytól alig 9 kilométerre emelkedik a magasba a Vezúv, kontinensünk egyik legismertebb hegye. Ismertségre elsősorban tűzhányóként tett szert, amit a 79. évi kitörésnek, és rettenetes rombolásának köszönhet. Ekkor temette maga alá Pompejit, Herculaneumot, Oplontist, és Stabiae településeket. Azóta számtalanszor kitört, legutóbb 1944-ben, de szerencsére nem végzett tragikus méretű pusztítást.
A csapott csúcsú Vezúv
Most csendes, száraz, poros a Vezúv. Olyan benyomást kelt, mintha rengeteg salakot összehordtak volna egy helyre, és mintegy 1200 méter magas hegyet építettek volna belőle. Ha távolról nézzük, jól láthatjuk, épp csak a csúcsa „nem épült” még meg a fenséges alkotásnak.
Különös vidék egyébként is a Dél-Olaszország legfontosabb városának tartott Nápoly és környéke. Nemcsak sajátos ízűolasz nyelvet beszélnek, nemcsak egyedi konyhájáról ismert (leghíresebbek kétségkívül a nápolyi szelet és a pizza), hanem gazdag történelmi hagyatéka, változatos kultúrája van (a mandolin hangszer őshazája). Ezenkívül nemcsak „saját kitermelésű” bűnszövetkezetei vannak, hanem a fejletlennek számító délen szolid életszínvonalat tud adni az ott élőknek.Vagyis: sok kisebb, vagy délebbi településsel szemben Nápolyban még munka is van.
Egy nap kevés arra, hogy feltérképezzük a várost. Arra azonban elegendő, hogy meggyőződjünk: ez már nem az általunk Vittorio De Sica filmjeiből megismert város. Nem kell túl sok idő ahhoz sem, hogy belássuk: a város meglehetős fejlettsége ellenére nem tudja kezelni a kitermelt szemetét sem, mint arról gyakran olvashatunk is...
Ha rövid ideig tartózkodunk is a városban, semmiképp sem szabad kihagyni a Földalatti Nápolyt, így hívják ugyanis a város alatt húzódó barlangrendszert, melyet egykori római kori vízvezetékek, katakombák, alagutak együttese alkot. A legnagyobb és egyben legérdekesebb földalatti építmény a városban az Augustus császár idején épült vízvezeték. A vezeték 170 km hosszú volt és Serino folyó vizét szállította Beneventum és Neapolis (ma Nápoly, ami lefordítva csaknem Újvidék, legalábbi Új város) irányába. Emellett Nápoly kikötője is felér egy csodával, főleg vajdasági szemmel mérve. Itt ráadásul belépőjegyet sem kell váltani.
A Nápolytól alig néhány kilométernyire fekvő Herculaneumtól taxival (10 euró mindkét irányban) lehet eljutnia Vezúv egy megfelelő magasságáig, de azon túl gyalogosan kell felkapaszkodni a hegy csúcsára. Szinte nincs turista, aki néhány salakszerű göröngyöt ne vinne onnan magával. Ha így folytatódik, egyszer még „elfogy a hegy”...
A csúcsról messzire ellátni, többek között jó a rálátás mindazokra a helységekre is, melyeket súlyosan érintett a 79. évi katasztrofális vulkánkitörés. A Vezúvról legtöbb turista Pompeji felé veszi az irányt, bár nem kevesen a Herculaneumot választják, a Vezúv nyugati oldalát. Azért szép számban érkeznek ide, a kevésbé ismert településre is turisták, amelyet egykor, a nagy vulkánkitöréskor inkább a hamu sújtott, mintsem a forró vulkáni anyag. Herculaneum a jelenlegi Ercolano város területén fekszik, meglehetősen jó állapotban levő maradványai sok mindent elárulnak az egykori ottani lakosság életviteléről. Az egyszerű turistának is, persze némi felkészülés után.
Kifogástalan állapotban megmaradtak Herculaneumban a nyilvános illemhelyek, amelyekben egykor római szokás szerint az emberek többedmagukkal, nők és férfiak közösen könnyíthettek magukon, miközben beszélgethettek
