Az amerikai Gallup közvélemény-kutató intézet tavalyi felmérése szerint Szingapúr lakossága növekedne leginkább, ha bárki szabadon beköltözhetne az országba - az ötmilliós városállam népessége megháromszorozódna. Jelenleg mintegy 150 fős magyar közösség él itt. Az óbecsei Kalmár Karolina 2002-ben végzett a pécsi közgazdasági egyetemen, két évig Belgrádban dolgozott egy nemzetközi tanácsadó cégnél, majd egy külföldi bank magyarországi irodájából került 2009 áprilisában Szingapúrba.
- Miért éppen Szingapúrra esett a választásod?
– Szingapúrt tartom a legdinamikusabban fejlődő régiós pénzügyi központnak, rengetegen jönnek ide Európából és Amerikából. Az olcsóbb munkaerő mellett az időeltolódás is komoly előnyöket jelent, a Londonban elkönyvelt előző napi ügyleteket mi már hat órával később ellenőrizhetjük. Szingapúr nagyon modern város, a tömegközlekedés tökéletesen megoldott, a metróhálózatot elképesztő ütemben, folyamatosan fejlesztik. Városi buszok és taxik közlekednek, egy autó ugyanis elképesztően drága mulatság itt. Újabbnál újabb irodaházak, szállodák, lakóházak épülnek. A város egyik jelképe lett az új Marina Bay Sands nevű szálloda és kaszinóközpont.
A Fullerton Hotel valamikor regionális posta volt – háttérben a modern város
- A szingapúriak jellemző vonása a "kiasu" - mindenben a legjobbnak lenni.
– Erősen munkál bennük az alulmaradástól való félelem: a legjobb tanulónak, a legjobb munkásnak kell lenni, és a legjobb táska kell. Középosztálybeli kolléganőim 3-4000 dollárért vesznek márkás táskát, amire fél évig spórolnak. Kicsit vicces, amikor az irodában tíz lányból kilencnek ugyanolyan táskája van.
- Ez a kiasu sok frusztráció forrása, nem?
– Igen. Nem igazán tudják élvezni az életet, mert állandóan versenyeznek. Az egyetem után küzdenek az előrejutásért, ezért szinte bármire képesek. Állandóan továbbképzéseken, kiegészítő kurzusokon vesznek részt, másoddiplomát szereznek – halmozzák a papírokat.
- Szigorú törvények védik a környezetet, és súlyos büntetést szabnak ki arra, aki szemetel, köpköd, cigarettázik, rágógumit ragasztgat, de nyílt és törvényes a prostitúció…
– E tekintetben sokat változott Szingapúr az elmúlt pár évben, lazábbak lettek a szabályok. Bár valóban sok a tiltás, egyszer se láttam, hogy valaha valakit megbüntettek volna. A bírságok nagyon magasak, de ennél többet nyom a latban az, hogy a büntetést nagy szégyenként élik meg az emberek. Bizonyos bűncselekményeket nagyon szigorúan büntetnek: kábítószer-kereskedelemért halálbüntetés jár. A Gaylang városrész viszont egyértelműen a szexiparról szól.
- A szabadidődet mivel töltöd?
– Ázsiában – Indiát kivéve - a szabadidő fogalma gyakorlatilag nem létezik, az emberek még akkor is túlóráznak, ha nincs munka. A közösségi életet az étkezések jelentik: senki nem főz otthon, mindenki házon kívül eszik reggel, délben, este. A szingapúriak soha nem esznek hideg ételt, még reggelire sem!
- Állítólag szutykos vendéglő sincs, mert az ilyet a Straits Times állítja pellengérre "A hét legmocskosabb disznója" cím alatt.
– Így van, ezt senki nem kockáztatja meg. Minden étkezde nagyon tiszta, és minden étel friss, főtt vagy átsütött – nem lehet tőle megbetegedni.
Karolina fapados járatokkal bejárta a környező országokat is, a képen Indiában láthatjuk
- Szingapúr Ázsia konyhaművészetének a fővárosa, a leghíresebb ételkészítési mód a nonya. Mi a nonya?
– A nonya tulajdonképpen egy népcsoport. Sok kínai kereskedő telepedett le a Malaka-szorosban, majd feleségül vették az ottani maláj lányokat, az ő leszármazottjuk a nonya. E két ízlésvilágnak és a fűszereknek köszönhetően tényleg ez a legízletesebb konyha. A szingapúriak nagy ínyencek, képesek egy jó ebédért elutazni például Bangkokba. Bár Szingapúrban az összes ázsiai konyha jelen van, a legmeghatározóbb természetesen a kínai, hiszen a lakosság nagy része kínai.
- Ők egymás között mégis angolul beszélnek.
– Valóban így van. Sok kínai kollégám rosszul beszél kínaiul, ezért nem is mennek szívesen Kínába, mert ott lenézik őket emiatt. Ők otthon is angolul beszélnek, mert egyrészt így akarnak érvényesülni, másrészt ez lett a közös nyelv a többi nemzetiséggel. Az országnak egyébként négy hivatalos nyelve van: az angol, a mandarin, a maláj és a tamil.
- A külföldieket mennyire fogadják be?
– Most kezd ez egy kicsit problémás lenni, mert nagyon sok lett a külföldi. Egy részük a pénzügyi szféra vagy a nemzetközi jog területén tölt be jól fizető állást, de rengeteg külföldi kutatót is ide csábítottak, az országnak ugyanis nincsenek természeti erőforrásai, ezért az emberi erőforrásokra épít. A külföldiek másik csoportját a nehéz fizikai munkát éhbérért végző indiai, bangladesi, pakisztáni férfiak, valamint a szobalányként, házvezetőnőként dolgozó indonéz és Fülöp-szigeteki nők képezik. Majdnem minden szingapúri családnak van házvezetőnője. Mivel az állam megköveteli, hogy aki állampolgárságot kér, lemondjon a másikról, és kétéves kötelező katonai szolgálat van, a külföldiek csak letelepedést kérnek, amit a szingapúriak sérelmeznek. Szerintük elvesszük tőlük a jól fizető munkaköröket is, holott nincs elég helyi szakember. A jól kereső külföldiek egyébként több gyereket is vállalnak – tavaly például az újszülöttek fele külföldiek gyermeke volt.
Az ún. hawker centerekben sok lacikonyha van
- Mi hiányzik itthonról?
– Nekem a csend és a nyugalom, egy kicsit több pihenés és szabadidő. Azért is választottam a szerződéses munkaviszonyt, hogy magam rendelkezhessek a szabadidőmmel, Szingapúrban ugyanis a helyi szabályok szerint állandó munkaviszonyban csupán tíz, nemzetközi cégnél húsz nap a szabadság. Szingapúrban egyébként nagyon összetartó magyar közösség él - ha valaki hazamegy, Túró Rudit biztos hoz a többieknek.
- Onnan mi hiányozna, ha hazajönnél?
– A nyárias időjárás, ott mindig 27-30 fok van. Hiányozna az ázsiai konyha, a rend, a tisztaság, a könnyen betartható szabályok. Nagyon szeretem a város sokszínűségét, multikulturalizmusát is, ami igazán egyedülállóvá teszi ezt a várost.
Szingapúr városállam Ázsia délkeleti részén. 1965-ös függetlenedése óta tartó rohamos fejlődését nagyrészt előnyös gyarmati múltjának köszönheti, ugyanis a környék brit gyarmati központja volt. A világon Szingapúrban követik el a legkevesebb bűntényt, és a felmérések alapján ez az ország a legkevésbé korrupt. A kínai származású szingapúriak alkotják a szigetállam lakosságának mintegy 75%-át, a malájok 13,6%-át, az indiai származásúak pedig közel 9%-át teszik ki. |
