Tizenkilenc év alatt csaknem ötven tábort szerveztek Moravicán, illetve Bácskossuthfalván és Pacséron. Ezerkilencszázkilencvenháromban a Szólj síp, szólj! népzenei táborral kezdődött. Akkor hatvan táborlakó volt. A moravicai futballpályán verték fel sátraikat. Később a tábornak a bácskossuthfalvi általános iskola adott otthont, ma pedig a pacséri Moša Pijade Általános Iskola.
Amikor a kilencvenes évek elején, a nagy infláció évében a lelkes moravicai fiatalok, akik előző években a magyarországi tatai HÍD táborban vettek részt, és onnan lesték el a táborszervezés fortélyait, létrehozták az első moravicai tábort. Álmodni sem mertek arról, hogy ez a „vállalkozásuk” hosszú távú lesz, arról pedig végképpen nem, hogy Szerbia és a környező országok egyik legtömegesebb, legszervezettebb, legszínesebb, legtartalmasabb táborává növi ki magát.
– Az évek során sok változás volt a táborok szervezésében – mondja Méhes Béla, az idei MIT-tábor vezetője. – Három táborunk van évente a Nyári Táborok keretében. A Játéktábor és a Kamasztábor – ezeknek három, illetve hét altáboruk van – már befejeződött. Jelenleg a MIT-tábor tart, amelyet Szerbia legtömegesebb táborának mondhatjuk, ugyanis csaknem 250 iskolás gyerek vesz részt tizenegy altáborban.
Az altáborok, amelyeket a jelentkezők kedvük szerint választhattak a fafaragás, az angol nyelvlecke, a foci, a kézművesség, a természetismeret, az önismeret, az informatika, a színészet, a földrajz, a fitnesz és az idén először a hip-hop tánc.
– Az altáborok közül a hip-hop és a foci a legnépszerűbbek. A hip-hop táncra harminchét, a focira harmincnégy gyerek jelentkezett. Egyébként a jelentkezők száma évről évre nő, és az idén a Nyári Táborok részvevőinek száma jóval meghaladta az ötszázat. A MIT-táborba Vajdaság minden részéből érkeztek, de legtöbben Temerinből, Újvidékről, Zomborból, Bezdánból. Bánátból is sokan vannak, és Magyarországról is több mint tízen. A tábor vezetésével és az oktatással, a gyerekek biztonságával és ellátásával több képzett oktató törődik. A táborvezetésben rajtam kívül még Besnyi Szabolcs és Dejan Mašnić vesz részt. Két programszervező készíti a szabadidős foglalkozást, Pecsenka Gabriella és Fehér Szabolcs, és több csoportvezetőnk, rendezőnk, gondnokunk is van, akik erre a munkára kiképzett középiskolások és egyetemi hallgatók.
A hip-hop altábor volt a legnépszerűbb, a gyerekeket Sarnyi Klaudia tanította
Méhes Bélától megtudtam azt is, hogy minden évben a gyerekekkel kérdőívet töltetnek ki, ebben közölhetik véleményüket az egyhetes táborozásról. Egytől hatig osztályozhatnak.
A Nyári Táborok átlagos osztályzata 5,3.
A pacséri iskola udvara rendezett. A sportpályákon kívül nemcsak színpad és olyan hely van, ahol a gyerekek tisztálkodását megoldhatták, hanem gyönyörűen fásított felületek is, ahol a sátorokat felverhetik. Az oktatások zöme ugyan az iskola épületében zajlik, de a táborozás az udvarban, még a rossz idő ellenére is – akinek beázik a sátra, átköltözik az iskolaépületbe –, megszerettetve a gyerekekkel a sátorozást. És táborrádió is van, zenével, szívküldivel. És a mobiltelefonokat is feltöltik, de készülnek fotók, videók…
A színészpalánták verset tanulnak
Ahhoz, hogy az iskola épületében, a hatalmas papírra rajzolt képek mögé rejtett ajtókban feltalálja magát az ember, útvezetőre van szüksége. Ezt a feladatot számomra Fehér Szabolcs programrendező végzi. A könnyebb feladattal kezdi, az udvarral és a kézművesekkel, akik éppen a batikolt műveiket akasztgatják egy zsinórra. A gyerekekkel Kórizs Tímea foglalkozik, tizennégyen vannak, és a tizennégy közül a bácsszőlősi Vörös Péter, Peti a legkommunikatívabb.
– Ötödikesként először vagyok táborban. Sok mindent tanulunk, gyöngyfűzést, bőrözünk, szalvétázunk, üveget festünk, puffasztunk... Jól érzem magam, annak ellenére, hogy időnként honvágyam van.
Sarnyai Klaudia a hip-hop táncosokat vezeti, az altáborok legnehezebbjét. Délelőtt három óra és délután három óra tánc, állandó mozgás.
A fafaragók – oktatójukkal, Imi bácsival
– Mondják is a gyerekek, hogy fáradtak, ennek ellenére lelkesen gyakorolnak. Mindannyian – a lányok is, akikből több van, és a fiúk is – ügyesek, figyelmesek, szorgalmasak. A csapatban vannak, akik még sosem táncoltak, vannak, akik néptáncoktatásra járnak, vannak, akik klasszikus táncokat tanultak. De valamennyien jól nevelt gyerekek. Öröm velük dolgozni.
A színészet kedvelőivel is – vallja Csernik Árpád színész, aki már hatodik éve foglalkozik azokkal az iskolásokkal, akiknek bárminemű színészi affinitásuk van.
– Huszonkét gyerek van a csoportunkban. Verseket tanulunk, felolvasást, és készítünk egy húszperces előadást a tábor végére. Karinthy a Tanár úr, kérem művéből. Számomra élvezetes foglalkozni ezekkel a gyerekekkel, és mondhatom, hogy a színészi táborok résztvevői közül később néhányan a színészi pályát választották.
Benézek még néhány terembe. A fafaragóknál Imi bácsit, a fafaragást oktató pacséri Rózsa Imrét faggatom.
– A fafaragáshoz jó kedv kell. Ez a gyerekben megvan. Ezenkívül kell még jó fa és egy éles kés. Ez minden. Elkészítjük műveinket, majd a tábor végén kiállítjuk. Ügyesek a fiúk, lányok. Vannak, akiket már többször látok a táborban, és ide térnek vissza, a fafaragáshoz. Remélem, kiváló fafaragók lesznek.
Sajnos az időjárás az idei MIT-tábornak, a táborlakóknak nem kedvezett. Sok volt az eső, ám ez nem vette senkinek sem el a kedvét, és jövőre is elmondhatják a táborvezetők, hogy az itt táborozók hetven százaléka visszaeső „bűnöző”.
Holnap sírva búcsúznak sokan, egy év múlva nevetve ölelik meg egymást ugyanitt.
Barátkozni jó
A MIT-tábor résztvevői – egy hatalmas csokor vidám gyerek (fotó: Görög Norbert)
