Angol nyelvű emléktábla a misszió kapujánál
Kalifornia hallatán szinte felcsillan az amerikai átlagpolgár arca, hisz bármennyire hihetetlennek tűnik nekünk, európaiaknak, nekik is vannak álmaik. Az amerikaiak álmainak egyike, hogy eljussanak egyszer a Csendes-óceán partjára, ha másért nem, akkor csak nyaralni.
A La Purisima Misszió
Életem egyik nagy vágya valósult meg, amikor eljutottam az Egyesült Államokba. Vendégeskedésem során 10 000 kilométert utaztam autóval, és végigjártam a Csendes-óceán partját is, San Franciscótól San Juan Capistranóig. Az év legszebb havában, májusban én is megcsodálhattam az örökös tavasz országát – a kaliforniai álom számomra valóság lett.
A vendéglátók egyike
Földi paradicsomnak nevezték el egykor a spanyol tengerészek Amerika nyugati részét. E területet szigetnek képzelték el, és lelkesedésük annyira megihlette honfitársukat, Garcia Rodriguez de Montalvo XVI. századbeli írót, hogy egyik művében Kalifornia szigetparadicsomról ír, ahol Calafia hercegnő él. Egyesek szerint innen ered Kalifornia neve. Kalifornia felkeléssel vált ki Új-Spanyolországból 1846-ban. Az Egyesült Államok 31. állama napjainkban népességben az első, 40 millió ember él ott legálisan, és senki sem tudja, hogy titokban, illegálisan mennyien vannak még. Az ottani települések többsége spanyol nevet visel: San Francisco, San Diego, Los Angeles, Santa Anna, Santa Barbara, San Bernardino. Eredetük a ferences hittérítéssel magyarázható. 1769-tól Fray Junipero Serra spanyol ferences 21 katolikus missziót alapított Kaliforniában. A kolostorok egynapi járásra voltak egymástól.
A Kapisztráni Szent János misszió kertjében több évszázados fák
A La Purisima Mission (Tiszta Misszió) 1787-ben alakult a chumash és spanyol területen. A Misszióban abban az időben állattenyésztéssel is foglalkoztak, és feljegyezték, hogy a nyáj 24 000 juhot számlált. A kolostorok ma állami tulajdonban vannak és történelmi múzeumként működnek, évente több százezer látogató keresi föl őket. Az egykori missziók kultúrtörténetét az amerikaiak szívügyüknek tekintik, így a múzeumokban minden korosztályból önkéntesek tevékenykednek. A kézművességek bemutatásán kívül frissen sült tortillával kedveskednek a látogatónak, hagyományos receptek szerint kemencében kenyeret sütnek, vajat köpülnek, szappant főznek, gyertyákat készítenek. Megmutatják, hogyan mostak abban az időben, milyenek voltak a chumash nép játékai, hogyan nézett ki a spanyol katonák gyakorlata. A régmúlt időket felelevenítő és a kornak megfelelő öltözéket viselnek, szívesen pózolnak a fényképező turistáknak, és elmondják, hogy a rajtuk csüngő ékszerek, díszek közül melyik származik az indiánoktól.
A földrengés lerombolta templom romjai
A Mission San Juan Capistrano (Kapisztráni Szent János Misszió) pompás kolostorkerttel tárul a látogató elé. Ha létezik földi paradicsom, akkor ezt annak nevezném! Európai tájhoz szokott szemem nem tudott betelni a látvánnyal, a trópusi virágok színgazdagságával, bujaságával, a gondozott kert látványa pedig egészen megbénított, lenyűgözött... Csodaszép az Isten teremtette világ, és mennyire kreatív lehet az ember! Az óriáskaktuszokon kívül felismertem számtalan virágot, melyek felénk csak ritkán, drága különlegességekként egyetlen szálként kerülnek olykor az ünnepi csokorba, hazájukban pedig bokrosodnak és pompáznak, élvezik a teremtő áldását a szabad ég alatt. Innen ered a sok konyhakerti növény, mely nélkül aligha lehetne ma főzni mifelénk: a tök, a burgonya, a paradicsom, a brokkoli, de a kukorica is. A Missziót 1776-ben alapították. Megtekinthető az 1791-ben épült katonai barakk, melyben egykor hat spanyol katona élt, a kolostor konyhája, a hittérítő atyák dolgozószobája a könyvtárral, az étkező, az egykori tanterem, az 1788-ban épült első kápolna. Ezt utóbbit O´Sullivan atya hozzájárulásával gyönyörű, aranyozott, barokk oltár díszíti, amelyet Barcelonából hozattak. A kolostori birtokon van a mintegy 2000 elhantolt katolikus és őslakos amerikai sírhelye, melyet az atya közreműködésének köszönhetően immár kelta kereszt jelez. A pap irodalommal is foglalkozott, így megmentette a feledéstől a kolostorhoz kötődő a fecske-legendát is. Szomorú története van ennek a kolostori templomnak. 1797-ben kezdték el építeni és Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatására tervezték felszentelni. 1812. december 8-án reggelre készen is állt minden az ünnepségre, amikor erős földrengés rázta meg a vidéket és a templom igencsak megrongálódott, maga alá temetve 42 indiánt, akik az építkezésen dolgoztak. Többszöri gyűjtés és törekvés után mindig valami megakadályozta befejezését, így ma is csupán a konzervált romok láthatók. Falainál az alapító, Serra atya szobra áll, egy indián fiúval, a két kultúra találkozását jelképezve, a régi és az Új világét.
Kaktuszfal
Nehezen hagytam el a csodálatos kertet, amelyben a gyermekzsivaj se zavarta a madarak csiripelését, ahogyan az egyik régi épület előtt hangoskodó idősebb tanár se, aki éppen felnőttekből álló diákcsoportjának törekedett átadni a fotózás művészetét. A modell, tisztelve a helyet, egyszerű, korabeli ruhát viselt, míg a múlt maradványai remek hátteret nyújtottak. A Misszió kijáratánál elidőztem az angol tábla feliratánál, mely három fontos pontban foglalja össze a történelmi tényeket. Kapisztrán Szent János életéről olvashatunk ott idézetet, a legnagyobb magyar hadvezérnek, a magyar katonák védőszentjének nevezi. Hunyady János annak idején leverte a törököket, a kor legnagyobb és legfelszereltebb hadseregét. A nándorfehérvári győzelem emlékére Kallixtus pápa elrendelte a déli harangszót. Szent Kapisztrán János ünnepén, 500 évvel a törökök feletti győzelem után Budapesten kitört az októberi forradalom. Az emléktáblát az amerikai magyar ferencesek állították, Mindszenty József bíboros megáldotta. Hatalmas a világ, de mi mindig megtaláljuk magunkat benne! A múzeum alkalmazottjai ősi szólással búcsúznak a látogatóktól: – Vaya con Dios! – Járj Istennel!
Pálmák, tavirózsák, csupa egzotikum
