A fentieket néhány évvel ezelőtt hallottam, amikor elkísértem a péterrévei Tisza Művelődési Egyesület tagjait Siófokra, a hagyományos télűző-tavaszköszöntő fesztiválra. Azóta jártam már velük Harkányban, a kárpátaljai Szalókán, a legutóbb pedig Tusnádfürdőn töltöttünk néhány felejthetetlen napot.
A péterrévei Tisza ME táncosai
– A tusnádfürdőiekkel első ízben néhány évvel ezelőtt Harkányban találkoztunk, amikor Tusnádfürdő képviselői testvérvárosi együttműködésről szóló szerződést írtak alá Harkánnyal, mi pedig 2006 óta vagyunk testvérvárosi kapcsolatban Harkánnyal. Egy baráti beszélgetés alkalmával aztán megtudtuk, hogy Zólya Zoltán volt akkor Tusnádfürdő polgármestere, egyben a Gyöngyvirág néptánccsoport elnöke is, felesége, Ilona pedig a művészeti vezetője. Mivel jómagam a péterrévei Tisza Művelődési Egyesületet vezetem, feleségem, Ágnes pedig a művészeti vezető, megbeszéltünk, hogy a két helység között kulturális kapcsolatot hozunk létre.
Csoportkép a Szent Anna-tónál
Elmondtuk, hogy mi már több mint egy évtizede ápoljuk az ilyen jellegű együttműködést a Kárpát-medencében. A harkányi, siófoki, siklósi, körösszakálli, szalókai barátainkkal rendszeresen látogatjuk egymást, néhány napos kirándulásokkal egybekötött művelődési rendezvényeket szervezünk, a hozzánk érkezőket pedig családoknál szállásoljuk el. Mindez nagyon megtetszett Zólya Zoltánnak és kifejezte óhaját, hogy ők is szeretnének csatlakozni hozzánk. Először 2008-ban jártak Péterrévén, a farsangi disztnótoros fesztiválon, majd mi is részt vettünk a tusnádfürdői városnapi rendezvényen, így lassan velük is elkezdődött az együttműködés. 2008-ban Albert Tibort választották meg Tusnádfürdő polgármesterének, vele pedig azt is megbeszéltük, hogy ne csak kulturális, hanem a két helység között önkormányzati szinten is létesítsünk testvérvárosi kapcsolatot.
Fiatalok gyimesi népviseletben
Az erről szóló szerződést tavaly januárban először Péterrévén, augusztusban pedig Tusnádfürdőn írtuk alá – mondja Györe István, és máris sorolja, hogy a Harkányhoz fűződő szálaknak, a most már hármas testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően mikor és hol találkoznak. Az év Péterrévén kezdődik a disznótoros farsangi fesztivállal, Siófokon a télűző-tavaszköszöntő rendezvényen, majd Harkányban a májusfa kitáncolásán, fürdőfesztiválon találkoznak. A következő helyszín a péterrévei Tisza tábor, a Péterrévei Nyári Napok, augusztusban Kárpátaljára és Tusnádfürdőre, szeptemberben Harkányba, a szüreti fesztiválra, majd Siklósra, a Tenkes napokra utaznak. A kör ősszel Körösszakállon zárul. Ezenkívül az idén Bécsben is jártak, a Bécsi Magyar Munkásegyesület meghívásának tettek eleget, amelynek tagjai a nyári fesztiválon viszonozták a látogatást.
Alkalmi történelemóra a Rákóczi-vár romjai alatt lévő őrháznál
A testvérvárosi kapcsolatok túlnyomó többségében a politikusok önkormányzati szintű együttműködésében merül ki, ritkábban vesznek részt közös pályázatokon. Mi azonban úgy beszéltük meg, hogy családokkal tartjuk a kapcsolatot, hiszen alapjában az a célunk, hogy fiataljaink minél több barátot, ismerőst szerezzenek Harkányban, Siófokon, Siklóson... Most már a budapesti XVIII. kerület is bekapcsolódott a körbe, ők is szeretnének velünk testvérvárosi kapcsolatot kialakítani, amit egyébként már Tusnádfürővel meg is tettek. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy sok helyen élnek barátaink, a fiatalok ápolják ezeket a kapcsolatokat, és ez azt jelenti, hogy elértük a célunkat.
A kérdésre, hogy a művelődésen kívül van-e lehetőség más jellegű együttműködésre, Györe István a következőket válaszolta:
– Harkánnyal a művelődési egyesületeken kívül az iskolák között is jó az együttműködés, a város pedig a magyar állampolgárság megszerzésében is sokat segít a péterréveieknek. Tervezzük, hogy kulturális célok megvalósítása érdekében Tusnádfürdővel és Harkánnyal közösen próbálunk részt venni eurouniós pályázatokon – hallottuk Györe Istvántól.
Barátkozás, társalgás és közös szalonnasütés
Ami pedig a tusnádfürdői vendégeskedést illeti, a házigazdák ezúttal is kitettek magukért, minden tőlük telhetőt megadtak, hogy jól érezzük magunkat, gazdag és változatos programot szerveztek számunkra. Kirándultunk a Szent Anna-tóhoz, amely Székelyföld egyik leglátogatottabb természeti ritkasága. Láttunk mofettát, jártunk Gyimesbükkön, a 17. században épült Rákóczi-vár romjainál és az alatta lévő, a hajdani Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb vasúti őrházánál. Gyimesfelsőlokon, a Tatros-parti táborban André Csabának köszönhetően betekintést nyertünk a gyimesi csángók gazdag népzenei, néptánc- és népviseleti kincsébe, a táncházban pedig felejthetetlen estet töltöttünk. A háromnapos ott-tartózkodásunk zárórendezvényeként pedig a tusnádfürdői és a péterrévei művelődési egyesület közös műsorral ajándékozta meg a helybelieket.
De minderről szóljanak inkább az ott készült felvételek.
