Kotolácsi Mikóczy Ilona, azaz Ili, a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány kuratóriumának tagja. Tizenöt évvel ezelőtt volt „táboros”, vagyis azóta tagja a Rákóczi családnak. A kerítésfestét szakítja félbe, amikor beszélgetni hívom.
Kotolácsi Mikóczy Ilona
– A Rákóczi Alapítvány titka az önkéntességben rejlik. Mi, akik most vezetők vagyunk, gyerekként csöppentünk ebbe. Annyira megfogott bennünket az a nagy szeretet, amiről itt szó van, hogy egyszerűen nem tudunk tőle szabadulni. A cél pedig mindezt továbbadni, még több fiatalt bevonni ebbe a gyűrűbe, más világszemléletet megmutatni: nem a panaszról, nem az áldozatképről, hanem tényleg egy nyitott, egy pozitív, a világra derűvel tekintő életszemléletről. Azt hiszem, hogy ez a Magyarságismereti mozgótábor alapja. Szó van itt történelemről, országjárásról, de ez igazából csak a kerete. A szellemiség az, ami magával ragadja a fiatalokat. Itt nem kell megfelelni az elvárásoknak, úgy szeretjük őket, amilyenek. Úgy érzem viszont, hogy most már nemcsak a Rákóczi táboron belül fertőz a szellemisége, hanem kifelé is. Annyi panasz van, annyi rossz, és nagyon könnyen kesergünk a múlton, gyakorlatilag belesüppedünk az áldozat szerepébe. Viszont én itt akarok élni, a Kárpát-medence az enyém is. Én ugyanúgy szeretem a Tátrát, ahogy a szlovákok, és nem bánom, ha a szlovák szereti a Balatont. Ezt a mentalitást szeretnénk átadni a fiataloknak – mondta Ilona.
A sportpálya lelátóin dolgozott a csapat fele
A Magyarságismereti mozgótáborban a 18 év alatt 2500 fiatal vett részt, ennyien tagjai a Rákóczi Családi Körnek. Minden egyes találkozón, évente van 3-4 is, 100-120 fiatal jön össze. Hajdújáráson is ennyien voltak. Kerítést, sportpályalelátót festettek, ingyen, mert az önkéntesség éve van. Hét különböző országból: Lengyelországból, Horvátországból, Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról érkeztek, és természetesen voltak itteni, vajdasági résztvevők is.
Lakatos Zoltán a horvátországi Laskóról érkezett. Idegenforgalmat tanul Eszéken. Ez volt az első találkozója, az idén volt táboros először. Véleménye szerint a rákóczis élményt csak megtapasztalni lehet, elmesélni nem.
Pálinkás Márton és Koncz Eszter Budapestről érkezett. Márton véleménye szerint valahol a leglényegét veszíti el az ember önmagának, ha nem képes az ilyen dolgokat megragadni. – Mindenki dolgozik, mi is ezért érkeztünk csak ma hajnalban, de ezeket a dolgokat meg kell csinálni, különben beszürkül az ember. Az önkéntességről a közösség, a haladás jut eszembe, csak így lehet fennmaradni, fejlődni – mondja.
Amikor Esztert az önkéntességről kérdeztem, a következőképp válaszolt: – Az önkéntességről nekem rendhagyó módon Brüsszel jut eszembe. Az európai önkéntes szolgálaton keresztül ismerkedtem meg ott Iliékkel. Ez egy teljesen önzetlen kezdeményezés, és ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy az emberek megéljék azt, hogy milyen adni, anélkül, hogy ők maguk anyagiakban visszakapjanak valamit. Ez boldogság szerintem, és van egy érzelmi töltete, de ehhez kell az, hogy önzetlenül adjunk – mondja.
Bokor Csongor
Bokor Csongor Barótról jött. – Ha már önzetlenül befogadott minket ez a falu, akkor mi is tanúságot teszünk önzetlenségünkről – mondta. Kiemelte, jóleső élmény adni is, nem csak kapni.
Bartusz Réka párkányi önkéntes. Véleménye szerint az önkéntesség az, ha valamit adunk, és nem várunk cserébe semmit. – Nagyon jó érzés, ha visszahalljuk, hogy „milyen jó, hogy valaki befestette nekünk ezt a kerítést, hogy szebbé tették a falunkat”. Már ezért megérte – nyilatkozta.
– Szeretnénk viszonozni a kedvességet, hiszen befogadott bennünket a falu – mondta a palicsi Koleszár Évi. – Számomra különösen fontos ez a focipálya, mert szinte minden hétvégén itt szurkolok a barátaimnak. Tény, hogy itt és a környékünkön elég passzívak az emberek, de ez hogy most itt vagyunk jó indítás, és remélem, hogy jól érzem, és a jövőben a helyiek, a környékbeliek is részt vesznek ilyesmiben.
Korom Mária
Korom Mária, a találkozó főszervezője elmondta, hogy a Rákóczi Alapítvány a táboron kívül utánpótlás-gondozással is foglalkozik.
– A határon túli magyarság oktatására is nagy hangsúlyt fektetünk, ezeknek a táboroknak a nagy része erről szól, 2008 óta eddig majd húsz találkozónk volt. Az eddigiektől abban különbözik a mostani, hogy nyitottunk a külvilág felé. Eddig belső képzés volt, velük dolgoztunk, most viszont eljöttünk Hajdújárásra, felkerestük a falu vezetőségét, elmondtuk, hogy az önkéntesség éve apropóján mi szeretnénk segíteni, és megkérdeztük, hogy miben tehetjük. Az iskolakerítést és a pálya lelátóját említették. Megvettük a festéket és századmagunkkal eljöttünk, hogy ezt véghez is vigyük. Csupa szívvel vártak minket a helyiek, mindenhol segítenek, kedvezményeket kapunk, a műszaki iskolától elkaptuk a tornamatracokat, hogy legyen min aludniuk a fiataloknak. Mindenki kedves, ugyanakkor látszik, hogy ez egy fáradt közösség, hogy a hétvégéit otthon a családdal szereti tölteni – mesélte Mária.
A találkozó résztvevői a hajdújárási iskola tornatermében a Műszaki Szakközépiskola tornamatracain aludtak
A tábor alapvető üzenete, mint azt a szervezők hangsúlyozzák: amikor eljön hozzájuk, vagyis a táborba egy határon túli gyerek, általában lecsapott fejjel, úgy érzi, hogy másodrendű állampolgár a saját hazájában. A cél, hogy ezt megváltoztassák. Ugyanazok, akik zárkózottan érkeznek, 16 nap után kinyílt, sugárzó fiatalként hagyják el a tábort, és megértik, hogy nem másodrendűek, de nem is többek a másiknál.
A kerítést pirosra, a lelátót zöldre festették
Ketten a sok közül
Lakatos Zoltán
Koncz Eszter
Bartusz Réka
Koleszár Évi
