Lennert Tímea: Higgyék el, Doroszló egy jó közeg! (Dávid Csilla felvételei)
A népszámlálási adatokra várva Doroszlón sem bizakodóak az emberek. A Zombor tőszomszédságában levő település lakossága a II. világháború óta folyamatosan csökken, idestova harminc éve, hogy 2000 alá süllyedt a lélekszám. A lakosság összetételében is hatalmas változások játszódtak le, tíz évvel ezelőtt a település 52 százaléka vallotta magát magyarnak, 36 százaléka szerbnek. A sok helyen üresen álló, omladozó házak, a mind kevesebb diákot jegyző iskola példája arra utal, hogy nem alaptalan a félelem a lakosság további fogyatkozását illetően.
Doroszlón sincs munka, nincs bevétel, marad a mezőgazdaság, egy-két vállalkozás és az elöregedő népesség. A fiatalok tanulni mennek, majd nem jönnek vissza. Nincs egzisztencia, mondják. A „szerencsésebbjei” az iskolában vagy egy-egy működő üzletben helyezkedtek el, sokaknak a Nyugat-Bácskán túl is ismert Holló család mezőgazdasági vállalkozása jelenti a megélhetést. Például annak a fiatal házaspárnak is, akiket nemrégiben toloncoltak ki Kanadából. Két kisgyermekkel kényszerültek hazatérni a szülőföldre, a szülőkhöz. Szerencsére a családfő gyorsan elhelyezkedett a szomszédságban levő Hollóéknál, ami talán alapja lehet annak, hogy újra megfoganjanak az eltépett gyökerek, és ezzel a négy fővel is gyarapodjon a falu lakossága.
Húszezren is felkeresik évente a doroszlói zarándokhelyet
Mi lehet a megtartó erő azok számára, akik itthon maradtak? – ezen a kérdésen tanakodtunk a falu utcáin sétálva Lennert Tímeával, azzal a vállalkozó szellemű fiatallal (mert falun maradni manapság felér egy vállalkozással), aki vállalta az otthonmaradást, és szemmel láthatóan jól érzi magát. Teszi azt, amit tud, amit bír: újságot ír, művelődési életet szervez, civil szférát istápol, lelket önt az emberekbe, békéltet..., ami éppen időszerű. Arra a következtetésre jutunk, hogy nem lenne szabad feladni, van Doroszlón kiaknázatlan lehetőség, mondjuk a falusi turizmus terén, amit szorosan kötni lehet a vallásihoz. Mert ott a Szentkút a falu Hódság felőli bejáratánál, az a középkorban is ismert zarándokhely, melynek vize a legenda szerint 1792-ben visszaadta egy helybeli lakos szeme világát, de azóta is csodás eseteket jegyeztek fel gyógyhatásáról. A kutat évente 15-20 ezer zarándok is felkeresi Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án. Nem szabad elfelejteni, hogy Doroszlón élt életének utolsó éveiben Herceg János író és Fehér Ferenc költő. Egyikük sem származott innen, valami „csodás” erő vonzotta őket a helységbe. Herceg János házát eladták, Fehér Ferencét azonban emlékházzá nyilvánították, rendezett és látogatható, és látogatják is. Mint a helybeliek titkon remélik, a jövőben még több embert vonz a helységbe a vajdasági magyar irodalom két kiválósága.
A mintegy 500 fős tagságot számláló Móricz Zsigmond MME alapítóinak emlékére
Nem kevésbé csodás a Mosztonga-rét, a Duna–Tisza–Duna-csatorna ölének kiváló termőföldje, a közeli víz, a települést határoló erdőcskék. Mindez ahhoz a Doroszlóhoz tartozik, melyet a kívülálló is gyorsan szemrevételez. Ez a síksági béke és nyugalom nyűgözhette le azt a bizonyos olasz grófot is, aki a kilencvenes években számos parasztházat vásárolt meg Doroszlón, és vadászparadicsommá alakítgatta őket. Ha nem állják útját, talán másként alakul a falu sorsa is. Viszont az időközben elhunyt gróf ingatlanjai lassan a nemtörődés martalékává váltak, leszármazottai nem jelentkeznek, a gaz meg csak nő. Ettől azért az élet még nem állt meg Doroszlón. Ott van például a Holló család több tíz embert foglalkoztató vállalkozása, melyre több tévéstáb, újságíró kíváncsi, mint sok más neves kombinátra. Mindez együttvéve – a legenda világába szállt olasz gróf híján is – nem lehet a szebb jövő alapja?
– Persze, hogy lehet! Sőt, Doroszló életképes közösség, jó itt élni! – szögezi le Lennert Tímea, miközben a Móricz Zsigmond nevét viselő művelődési egyesület épületébe invitál, ahol a hideg beállta után is folyik a tatarozás. Mint kiderül helybeliek, és önkéntes alapon dolgoznak. Ez itt nem ritkaság. Sőt, mintha több lenne belőle, mint másutt. Nem túl régen például közadakozásból megvásárolták az egyesület egyébként nem kis épülete mellé a szomszéd házat, így jókora terület áll rendelkezésre.
A tél beállta előtti utolsó teendőket végzik a falubeliek. Önkéntes alapon, mert itt így szokás
– Pályázunk, és reméljük, hogy hamarosan beköltözhetünk, vagyis hasznosítani tudjuk az egész területet. Tudni, kell, hogy az egyesület jelentős szerepet tölt be a helybeliek életében, tehát nagy a tagsága is – mondja. – Amikor elkezdjük gyűjteni a tagsági díjat, nem ritkaság, hogy ötszázan is befizetik. Ez nem jelenti azt, hogy valamennyien aktív tagok volnának, de minden család kötődik az egyesülethez valamilyen módon, ezért áldoz rá, és támogatja is a munkáját. Minden kulturális megmozdulás ebben az otthonban történik, itt fogadjuk a tájoló színházi társulatokat, különféle rendezvényeket szervezünk, de itt a kocsma, és a lakodalmakat is itt tartjuk.
Klem Valéria iskolaigazgató: A kilencvenes évek elejéig 18-20 fős osztályokban tanítottunk, aztán a 2000/2001-es tanévre drasztikusan csökkent a létszám
– Nem is lenne itt gond, ha a gólya többet járna errefelé – mondja Gellér Márta, a Petőfi Sándor Általános Iskola negyedikeseinek tanító nénije, miután bekopogtunk a falu talán legnépesebb intézményébe. Nyolc gyermeket tanít, a többi magyar tagozaton is körülbelül ekkora a tanulók létszáma.
– A kilencvenes évek elejéig jóval nagyobb, 18-20 fős osztályokban tanítottunk, aztán a 2000/2001-es tanévre drasztikusan csökkent a létszám, akkor az iskolánkban 181 tanulóra maradtunk, most viszont 141 tanulóval dolgozunk alsó és felső tagozaton, egy-egy párhuzamos magyar és szerb nyelvű tagozaton. Arra már gondolni sem szabad, hogy 48 évvel ezelőtt több mint 500 diákja volt ugyanennek az iskolának, és 30 fősek voltak a tagozatok – tudtuk meg Klem Valéria igazgatótól. – Eddig nem volt gond az osztályok megnyitásával egyik tannyelven sem, ám félő, hogy két-három éven belül egy újabb létszámcsökkenés minden átkával kell megbirkóznunk. Sok helybeli a jobb élet reményében elvándorolt, vagy itt, falun egyszerűen nem tudta megteremteni a maga és a családja egzisztenciáját. Azt gondolom, ebbe a döntésbe nem szólhatunk bele, de tény, hogy a fogyatkozó népességgel sokasodnak, változnak a gondok, és nekünk, akik itt maradtunk, alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez.
Ma így fest egy átlagos osztály Doroszlón. A negyedikesek nyolcan vannak
Egyébként negyvenhatan dolgoznak az iskolában, ebből 35-en a tanításban. A tanárok zöme több iskolában dolgozik – utaznak Bajmokról, Staparról, Futakról, Hódságról, minden elképzelhető környékbeli helységből –, mert egyre nehezebb teljesíteni az előírt óraszámot, ha fogynak a gyerekek. Ez elsősorban a szaktanárokra vonatkozik, a magyar és a szerb nyelven előadó tanárokra egyaránt – tudtuk meg az igazgatótól.
Brindza Ildikó magyartanár: Kisebb létszámú diáksereggel is végigcsináljuk az összes versenyt, vetélkedőt. Sok munka hárul diákra, tanárra egyaránt.
Brindza Ildikó magyartanár néhány tanítványát is az iskolába rendelte, tiszta magyar hangsúllyal beszélő, kedves gyermekek. Ötödikesek. Még nemigen értik, miért faggatom őket jövőképükről, arról, hogy szeretnének-e továbbtanulni, milyen szakmát választanának. Biológiatanár, földműves, labdarúgó, orvos... Szép elképzelések, sok szerencsét hozzá! Egyelőre azonban ők azok, akikre a tanárok nagyon is számítanak, mint azt Brindza tanárnő mondja, a kisebb létszámú diáksereggel is végigcsinálnak mindent, amit más iskolában: a rovásírásversenytől a szavalóversenyen és sportvetélkedőkön át a matematikai megmérettetésig minden ugyanazokra a gyermekekre vár. Tanárként sajnálná elszalasztani a lehetőséget, amelyek a diákoknak adódnak.
– Talán kisebb feladat hárul a gyerekekre nagyobb közösségekben, mi viszont legalább nem panaszkodhatunk, mert tényleg nem unalmas. A sok munkának általában megvan az eredménye: megfelelő időben sok mindent magukba szívnak a gyerekek, utaznak, világot látnak, barátkoznak – nyugtázza a tanárnő.
Nagyszüleink gyermekkora – pannó az iskola folyosóján
Ugyanezt hangsúlyozza Lennert Tímea, a művelődési egyesület mintegy húsz fős vezetőségének tagja is: ha a közeljövőben tovább fogyatkozik a falu lakossága, még nagyobb feladat hárul a művelődési egyesületre, melyet 1938 óta jegyeznek a doroszlóiak. Ezért a nagy hagyománnyal rendelkező tevékenységek mellé párosultak újak: pl. a Kuckó Gyermeksarok kisóvoda, mely gyermekek híján aligha működhet, a tábor- és a felnőttképzés azonban folyamatosan időszerű, továbbá a Dunatáj Egyesülés, Nyugat-Bácska Régiófejlesztéséért. A civil szféra ezzel az egyesüléssel épp azt az űrt igyekszik betölteni, amit Doroszlóra érkezvén szinte azonnal megállapítottunk: hogyan is maradhatnak az emberek falun, ha nincs miből megélniük. A Dunatájhoz hét település (Gombos, Szilágyi, Kupuszina/Bácskertes, Bácsgyulafalva, Bezdán, Nemesmilitics és a központ, Doroszló) tartozik, és gazdasági, vállalkozói kérdésekben igyekszik az ott élőknek támogatást nyújtani, felismerve az effajta igény fontosságát. Jelenleg persze nem annyira a „hetes”, sokkal inkább a Négyesfogatra készülnek Doroszlón, arra a több évtizedes hagyományra visszatekintő téli mulatságra, amely a nyugat-bácskai magyar összefogás egy másik kiváló példája. Ezen a télen sem marad el a rendezvény, sőt úgy tűnik, a faluban maradottak körében erősödik a tudat, hogy az összefogásra mind nagyobb szükség lesz.
A II. világháború után 500 diákja volt az iskolának, most 141
