Nemrég került ki a nyomdából Paskó Csaba legújabb könyve, amely az Első szakácskönyvem címet kapta. A kiadvány szabadkai bemutatójára nagyon sokan voltak kíváncsiak, hiszen a nézőtér megtelt gyermekekkel, valamint az őket kísérő szülőkkel és nagyszülőkkel.
Az apró séfek figyelik a nagymamák minden mozdulatát (Fotó: Szalma Brigitta)
A Városháza dísztermének pódiumára tekintve érdekes és szívet melengető látvány fogadott bennünket. A könyvben szereplő négy kelebiai nagymama, unokáik, valamint a szabadkai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola diákjai egy megterített asztalnál szorgosan készítették az aprósüteményeket. Közelebb érve láthattuk, hogy a kicsik milyen ügyesen kenegették krémmel az ostyalapokat és formázták a kókuszgolyókat. A legtöbben meg is kóstolták a „műveiket”. Az esemény ideje alatt a gyermekek és a nagymamák végig az asztalnál serénykedtek.
A kelebiai hittanos gyermekek kórusa a templomi zenekar kíséretében bevezetésként elénekelte a Süssünk, süssünk valamit! és az Aki nem lép egyszerre című dalt.
Paskó Csaba atyától megtudhattuk, hogy nagyon szép gyermekkora volt, és ezt nemcsak szüleinek köszönheti, hanem a nagyszülőknek is. Már korán bevezették a főzés tudományába, hiszen édesanyja szakácsként dolgozott. Igen meghatározó élményekkel gazdagodott, amikor anyai nagyanyjával, Roza mamával és apai nagyanyjával, Paskó mamával töltötte az időt a konyhában. A nagyanyái engedékenységének köszönhetően gyerekként ő is kipróbálhatta, hogyan kell elkészíteni az ételeket. A család legtöbbször együtt ült asztalhoz és beszélgettek. Erről az Első szakácskönyvem bevezetőjében is olvashatunk.
A kelebiai hittanosok kórusa (Fotó: Szalma Brigitta)
Sokan voltak kíváncsiak a könyvre (Fotó: Szalma Brigitta)
Kálló Béla színművész, a könyvbemutató moderátora a többi között arra is kíváncsi volt, hogy Paskó atya mikor döntött úgy, hogy szakácsként is kipróbálja magát. A kelebiai plébános elmondta, hogy már öt-hat éves korában szakács szeretett volna lenni, és később döntött a papi hivatás és a zenetanári pálya mellett. A kelebiai plébániára járó gyermekekkel és szüleikkel töltött idő, a közös főzések arra ösztönözték, hogy egy gyermekeknek szóló szakácskönyvet írjon. Mint kiemelte, ez a kiadvány nemcsak a legkisebbeknek szól, hanem a fiatal szülőknek és a nagyszülőknek is. Minden korosztály megtalálhatja a neki tetsző részeket, hiszen mesék, könnyen elkészíthető ételek receptjei, étkezés előtti és utáni imák, szépirodalmi idézetek is találhatóak ebben a nem mindennapi kiadványban. Ezenkívül a már említett négy kelebiai nagymama receptjei is belekerültek.
Mint Szalai Attila, a könyv illusztrátora elmondta, hogy szívesen emlékszik vissza a gyermekkorában olvasott mesekönyvekre. Mindig is csodálta az ezekben található rajzokat, és nem gondolta volna, hogy egyszer felkérik, hogy illusztráljon egy gyermekeknek szóló kiadványt. A szövegek egyszerűsége miatt nem volt nehéz kitalálnia, milyen rajz fog kerülni egy-egy oldalra.
A könyvbemutatón a gyermekek lehetőségek kaptak, hogy kérdezzenek Paskó atyától. Amikor a kicsik a plébános köré gyűltek, az a gyerek tehette fel a kérdését, akinek a fejére került a szakácssapka. A vicces jelenet megmosolyogtatta a közönséget.
A hangulatot fokozta, hogy a beszélgetés szüneteiben a Szabadkai Zeneiskola tehetséges diákjai léptek fel. Huber Zalán zongorán, Domanić Vivien klarinéton, Lévai Boglárka zongorán játszott, ezután Živanović Katarina oboajátékát édesanyja kísérte zongorán. Később Varjú Bence előadta Móra Ferenc Gergő juhász kanala című meséjét, amely a könyvben is szerepel. A zeneiskolások fellépését és a mesemondót is vastapssal jutalmazta a közönség. A bemutató végén Taskovity Teodóra elénekelte Leonard Cohen Hallelujah című dalát, majd zárásként ismét a kelebiai hittanosok kórusa lépett színpadra.
A könyvbemutató végére elkészültek az aprósütemények, a szorgos gyermekek a teremben körbejárva megkínálták a jelenlevőket az általuk készített finomságokkal.
