Két méter magasságban lefejeztek egy nyírfát Újvidéken a Stevan Branovačkog és a Jovan Bošković utca sarkán. Ez a két méteres csonk egészségesnek látszik, azt sem tartom lehetetlennek, hogy tavaszra új ágakat hajt.
Dávid Csilla felvétele
A félbe vágott nyírfa (Fotó: Dávid Csilla)
Kertünkben tavaly a vihar kifordított egy birsalmafát. Szinte teljesen lefektette a földre. Mérgelődtem, de úgy gondoltam, ha az isten így akarta, akkor maradjon is így. Szépen levagdostam az ágait, szinte csak a törzse maradt. Azt meghagytam. Gondoltam, valahol az udvarban találok helyet a törzsnek, a földbe ágyazom, virágokat, köcsögöket akasztgatunk rá a párommal, és díszként tovább élhet. Ha ő nem is, az emléke biztosan. És mi történt? Tavasszal a birs megmaradt ágcsonkjai ismét levélbe borultak. Élni akar. Most mit tegyek? Felállítsam, újra a földbe helyezzem, vagy mégis vágjam ki?
Nem tudom, a nyírfának mi baja lehetett? A vihar törte ketté, és a városi kertészek elvágták a törés helyén, vagy beteg lett volna? Nem hiszem, naponta járok el ebben az utcában, és nem figyeltem fel arra, hogy a vihar sértette meg, vagy elszáradt volna. Vagy a mellette levő ház lakóját zavarta, aki egyszerűen fogta a fűrészét, elhívta barátját, akivel suttyomban elvégeztette a sebészi beavatkozást? Nem tudom. De másnap már a csonka fán szalaggal átkötött két művirág állt. Semmi jel, felirat nélkül. Vajon ki tehette oda? Biztosan egy elkeseredett városlakó, aki ebben az egyre dagadó már-már metropolisszá nőtt Újvidéken azt látja, hogy naponta nőnek ki a földből a lakótömbök, bevásárlóközpontok, újabb és újabb parkolóhelyek létesülnek, új sugárutak nyílnak, sőt terek is, ahol már alig férnek el a fák. Új parkok, zöld oázisok pedig nincsenek. A meglévőket, mint például a Limáni parkot újabb és újabb épületekkel, vendéglőkkel, sportpályákkal akarják teleültetni. Mert az üzlet.
Pedig a fa az igazi üzlet. Nekünk, városlakóknak ebben a rekkenő hőségben valódi áldás. A fa árnyéka, alatta egy pad, megpihenni, elgondolkodni…
